Echinocereus acanthosetus

Tudományos név

Echinocereus acanthosetus (S.Arias & U.Guzmán) Gómez-Quintero & Dan.Sánchez in Brittonia 72 (4): 446. 2020. Sec. Sánchez & al. (2020)

A tudományos név státusza: Érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A fajnevet, acanthosetus, a görög akantha („tüske”) és a latin seta („sörtéhez hasonló szőr”) elemekből alkották, utalva a megkülönböztetően szálas, hosszú töviseire. A taxon korábban a Echinocereus pulchellus egyik alváltozata volt, majd alfajjá, végül külön fajként is elismerték.

Típuspéldány

• Első leírása: A taxon eredetileg Echinocereus pulchellus var. acanthosetus néven íródott le Arias & Guzmán által 1997-ben (Flora del Valle de Tehuacán‑Cuicatlán, 14: 63)

Szinonimák

• Echinocereus pulchellus var. acanthosetus S.Arias & U.Guzmán, 1997
• Echinocereus pulchellus subsp. acanthosetus (S.Arias & U.Guzmán) W. Blum & Rischer, 1998
• Érvényes név és szinonimák a Echinocereus acanthosetus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Általában szólócserje vagy lassan sarjadó geofita. Szára gömbölyűtől kissé hengeresig, 2–6 cm átmérőjű és 2–5 cm magas. A bordák száma általában 9, enyhén tuberkuláltak

Az areolák széles, ellipszis alakúak, egymástól ritkán 1–1,8 mm távolságra helyezkednek el. 5–9 radiális tövise fejlődik, 2–7 mm hosszúak, fehéres vagy szürkés tónusúak, hajlékonyak, később lehullanak vagy elvékonyodnak

• Echinocereus pulchellus subsp. acanthosetus
• 
  1.
• 
  2.

Generatív test

Virág

Virágai tölcsér alakúak, magenta vagy krémszínűek, 3–8 cm átmérőjűek. A szirmok magenták, belül világosabb árnyalatúak. Áprilisban–májusban virágzik, néha már márciusban

Termés

Kisebb gömbölyű terméseket hoz, melyek csaknem szárazak érett állapotban, a magok feketék, 1,2–1,4 mm hosszúak, 0,9–1 mm szélesek

• Magja: fekete, 1,2–1,4 mm hosszú, 0,9–1 mm széles.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Dél‑Mexikó, Közép‑Oaxaca, Valle de Tehuacán‑Cuicatlán régió Élőhely: Száraz, xerofita bozótban, füves részeken, gyakran mészköves talajokon, 1800–2400 m tengerszint feletti magasságban

• Éghajlati tényezők: Félnedves szubtrópusi száraz klíma, kevés csapadék.
• Növénytársulás, életmód: Sziklagyep, xerofita társulásokban él, gyakran geofita életmódot folytat a száraz évszakban.

Kultúrában tartás

Erős főgyökere van, ezért mély edény szükséges. Parmás, jól vízelvezető talajt igényel. Vízelvezetés nagyon fontos, télen 5 °C alatt szárazon tartandó (–10 °C-ig rövid ideig tolerálható)

Tartása viszonylag ritka, virágzáskor különösen értékes. Szaporítható magról vagy esetleg hajtásról.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Megkülönböztethető az Echinocereus pulchellus többi alfajától főként kisebb szárátmérője (2–6 cm vs. 3–13 cm), nagyobb számú és hajlékonyabb, hosszabb tövisei, valamint ellipszis alakú areolák alapján

Egyéb

A 2020-as Brittonia-cikk szerint az alfaj korábban önálló fajként is kezelhető, és javasolták új kombinációként **Echinocereus acanthosetus** megnevezést önálló fajként (Gómez‑Quintero & Sánchez, 2020) – Hunt (2016) még alfajként fogadja el azt

Szerzők és forrás

• Szöveg: [szerző nevének megjelölése]
• Kép: Demeter Zsolt-Mihail
• Lektorálta: [lektor neve]
• Forrás: Llifle, Cactus‑Art, Brittonia 2020, Cactaceae Consensus 1997, MINISTRY OF BOTANY