Morangaya pensilis
| Morangaya pensilis | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Morangaya pensilis |
 
| |
| Echinocereus pensilis | |
|---|---|
 Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Echinocereus pensilis |
Tudományos név
- Morangaya pensilis (K.Brandegee) G.D.Rowley (in Ashingtonia 1(4): 44. 1974.)
elfogadott, érvényes név - Echinocereus pensilis (K.Brandegee) J.A.Purpus (in Monatsschr. Kakteenk. 18: 5. 1908.)
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A fajspecifikus epitheton a latin pensilis (lecsüngő, függő) szóból származik, amely a növények növekedési formájára utal. Az alapfajt eredetileg Joseph Anton Purpus írta le, majd Gordon Douglas Rowley helyezte át az önálló nemzetségbe.
Típus
- Morangaya pensilis (J.A.Purpus) G.D.Rowley; Mexikó, Alsó-Kalifornia
- Első leírása: J.A.Purpus in Monatsschrift für Kakteenkunde 18: 5. (1908) mint Echinocereus pensilis
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gordon Douglas Rowley (1974)
Morangaya pensilis képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növénycsoportra jellemző, hogy a szár kezdetben felegyenesedő, majd idővel teljesen lecsüngővé vagy kúszóvá válik. A hengeres hajtás meglehetősen megnyúlt, sárgásvöld felületén alacsony, lekerekített bordák húzódnak végig. A szemölcsök alig észrevehetőek, a bordák élein elhelyezkedő axillák gyapjasak. A kör alakú areolák sűrűn követik egymást, belőlük fejlődnek ki a rugalmas, tűszerű tövisek. A halványsárga vagy barnás peremtövis sugarasan áll, míg a némileg erőteljesebb középtövis kissé elálló. A gyökérzet jól fejlett, rostos gyökér rendszert alkot. Valódi levél vagy levelek nincsenek jelen.
Generatív test
Virág
A virág a szárak oldalán, magányosan fejlődik, nappali kinyílású. A redukált, magányos virág nem alkot valódi virágzat struktúrát.
- Takarólevelek: A csésze külső része apró pikkelyekkel és sűrű tövisekkel borított, a párta hosszú csővé alakul, a sziromlevél és a lepellevél élénk narancssárga vagy vöröses árnyalatú, a belső lepellevél selymes fényű, a külső lepellevél zöldes csíkokkal díszített.
- Ivarlevelek: A porzószálak rövidek és a virágcső belső falához rögzülnek, a portokok sárgák, a termő alsó állású, a bibeszál hosszan kinyúlik a párta torkából, a bibe pedig többosztatú, zöldes színű.
Termés
Húsos, gömbölyded, éretten pirosas színű, felületét kezdetben tövisek védik, melyek a teljes érés során lehullhatnak.
- Magja: Apró, fekete, érdes vagy pontozott felületű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A taxon endemikus Mexikó területén, kizárólag az Alsó-Kalifornia (Baja California Sur) félsziget déli hegyvidéki régióiban fordul elő.
- Élőhely, éghajlat, lifestyle, növénytársulás: Merényes sziklafalakon, száraz, köves, félsivatagi környezetben él, ahol mint litofiton vagy szikláról lecsüngő szukkulens növekszik a trópusi-szubtrópusi száraz klímatípus növénytársulásaiban.
Kultúrában tartás
Gyűjteményekben leginkább ámpolna növényként tartják lecsüngő szárai miatt. Meleg- és fényigényes, a téli időszakban szigorú szárazságot és fagymentes, hűvös elhelyezést igényel.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Nagyon hasonlít az Echinocereus nemzetség tagjaira, azonban azoktól lecsüngő életmódja, megnyúlt virágcsöve, valamint a molekuláris vizsgálatok alapján elkülönített filogenetikai helyzete egyértelműen megkülönbözteti. A fajkomplexeken belül tapasztalható extrém morfológiai variabilitás miatt a fajok pontos lehatárolása esetenként kihívást jelenthet.
Taxonómia és filogenetika
A kloroplasztisz DNS (cpDNA) markerekre alapozott molekuláris filogenetikai elemzések (Sánchez és munkatársai, 2014) kimutatták az Echinocereus nemzetség monofíliáját, de abból a korábban oda sorolt Echinocereus pensilis taxont határozottan kizárták. Ennek eredményeként ezt a fajt különválasztották (szegregálták), és önálló monotipikus nemzetségként hozták létre Morangaya néven.
A törzsfejlődési adatok alapján a Morangaya kládja testvércsoporti (sister) relációban áll a Stenocereus, Myrtillocactus, Escontria és Polaskia nemzetségek által alkotott csoporttal. Bár az Echinocereus monofíliáját a morfológiai karakterek kladisztikai vizsgálatai is megerősítették (Sánchez és munkatársai, 2015, 2018), a Morangaya nemzetséget a legújabb, sokezer nukleáris gént vizsgáló átfogó genomikai osztályozásokba (például a 2025-ös Angiosperms353 alapú kaktuszkutatásokba) eddig nem vonták be, így nukleáris szintű megerősítése még várat magára.