Beaucarnea recurvata
| Beaucarnea recurvata | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Asparagaceae |
| Alcsalád | Nolinoideae |
| Nemzetség- csoport |
Nolineae |
| Nemzetség | Beaucarnea |
| Faj | Beaucarnea recurvata |
 
| |
Tudományos név
- Beaucarnea recurvata Lem., 1861
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a francia Jean-Baptiste Beaucarne (belga politikus és lelkes pozsgásgyűjtő) tiszteletére lett elnevezve, aki az első példányokat Európába importálta.
- A faji jelző, a recurvata, a latin recurvatus (visszahajló, visszagörbülő) szóból származik, amely a hosszú, keskeny levelek jellegzetes, kecsesen lecsüngő és visszahajló növekedési formájára utal. A fajt Charles Antoine Lemaire írta le először 1861-ben.
Típus
- Beaucarnea recurvata Lem.; Mexikó, Veracruz; Holotípus: nem jelölt (protológus alapján azonosított)
- Első leírása: L'Illustration Horticole 8: Misc. 59. (1861)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Charles Antoine Lemaire (1861-ben eleve ebben a nemzetségben írta le)
Beaucarnea recurvata képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Beaucarnea inermis (S.Watson) Rose
- Beaucarnea tuberculata Roezl
- Dasylirion inerme S.Watson
- Dasylirion inermis S.Watson
- Dasylirion recurvatum (K.Koch & Fintelm.) J.F.Macbr.
- Nolina recurvata (K.Koch & Fintelm.) Hemsl.
- Pincenectitia tuberculata K.Koch & Fintelm.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény lassan növekvő, évelő szukkulens fa vagy cserje, amely természetes élőhelyén a 9-10 méteres magasságot is elérheti, míg kultúrában többnyire kisebb marad. A legjellegzetesebb morfológiai bélyege a rendkívüli módon megvastagodott, fásodott szár alapi rész, a caudex. Ez a megvastagodott szár textúrájában és alakjában egy elefántlábra emlékeztet (innen a növény egyik közismert elnevezése), és elsődleges funkciója a víz raktározása a hosszan tartó száraz időszakokban. A szár felfelé haladva elvékonyodik, idősebb korban keveset ágazik el. A hajtás csúcsán vagy az ágvégeken sűrű, üstökszerű üstökben csoportosulnak a levelek. A levelek szálasak, szalagszerűek, bőrszerűek, 90–180 cm hosszúak és mindössze 1,5–2 cm szélesek. A levelek merevek, de kecsesen visszahajlók, szélük finoman fogazott, felszínük zöld, és a megvastagodott alapjukkal szorosan egymásra borulnak. Az idősödő levelek idővel elszáradnak és lehullanak, tiszta felületet hagyva maguk után a törzsön. A gyökérzet a törzs alapi részéből indul ki, sekélyen elágazó, szétterjedő, amely alkalmas a hirtelen lezúduló csapadék gyors felvételére.
Generatív test
Virág
A faj kétlaki (dioikus), a hím- és nőivarú virágok külön egyedeken fejlődnek ki. A virágzat a hajtáscsúcsból fejlődő, hatalmas, akár 1 méter magas, gazdagon elágazó, felálló bugavirágzat. A virág kicsi, nem feltűnő, csillag alakú, fehéres vagy krémszínű, illatos. Csak az idős, több évtizedes példányok hoznak virágot.
- Takarólevelek: A virág öttagú vagy hattagú, a lepellevél (vagy belső lepellevél és külső lepellevél differenciálatlan köre) szabadon álló vagy az alapjánál alig összenőtt tagokból áll, színe krémfehér vagy zöldesfehér.
- Ivarlevelek: A hím virágokban a porzószálak száma 6, a portokok sárgák és jól láthatóan kiemelkednek. A női virágokban a termő felső állású, 3 termőlevélből nőtt össze, a bibeszál rendkívül rövid, a bibe háromkaréjú.
Termés
Felfújt, háromszárnyú, száraz toktermés, amely nem nyílik ki könnyen, színe éretten sárgásbarna.
- magja: Gömbölyded vagy enyhén háromszögletű, kemény, sima felületű, sárgásbarna mag.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj endemikus növény, kizárólag Mexikó keleti részén, azon belül elsősorban Veracruz, San Luis Potosí és Tamaulipas államok területén őshonos.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklakibúvásokon, meredek vulkáni és mészkősziklákon él, ahol gyakran litofiton életmódot folytat a meredek hegyoldalakban. Trópusi száraz erdőkben és szemiarid cserjésekben fordul elő, ahol a száraz évszak több hónapig tart. Jól alkalmazkodott a tartós szárazsághoz és az intenzív napsugárzáshoz.
Kultúrában tartás
A Beaucarnea recurvata világszerte az egyik legnépszerűbb szobanövény és kaspós dísznövény. Rendkívül igénytelen, szárazságtűrő faj, amely kiválóan tolerálja a lakások száraz levegőjét is. Laza, nagyon jó vízáteresztő képességű, homokkal, perlittel vagy sóderrel kevert szukkulens talajt igényel. Fényigényes, a direkt napfényt kifejezetten kedveli, de félárnyékos helyen is életben marad, bár ekkor növekedése drasztikusan lelassul. A túlöntözésre rendkívül érzékeny: két öntözés között hagyni kell a földjét teljesen kiszáradni, mivel a megvastagodott törzsben tárolt víz hosszú ideig ellátja a növényt. Téli időszakban minimális öntözés mellett, hűvösebb (kb. 10–12 °C-os), de világos helyen célszerű teleltetni. Szaporítása elsősorban magvetéssel történik, de az idős törzseken ritkán megjelenő sarjak leválasztásával is megkísérelhető.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Beaucarnea recurvata leginkább a Beaucarnea guatemalensis fajjal téveszthető össze, azonban utóbbi levelei sokkal puhábbak, kevésbé merevek és nem annyira hangsúlyosan visszahajlók. Hasonlít még a Nolina nemzetség tagjaira (amelybe korábban sorolták is), de a valódi Nolina fajok többsége nem képez ilyen kifejezett, hangsúlyos, elefántlábszerű caudexet, és leveleik éle durvábban fűrészes.
Taxonómia és filogenetika
A nemzetség az Asparagaceae (spárgafélék) családba és a Nolinoideae alcsaládba tartozik az APG IV osztályozás szerint. Korábban önálló családként (Nolinaceae), vagy az Ruscaceae család tagjaként is osztályozták. A modern molekuláris filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a Beaucarnea nemzetség monofiletikus egységet alkot, és a legközelebbi rokonai a Nolina, Dasylirion és Calibanus nemzetségek, amelyekkel közös kládot alkot az alcsaládon belül.