Disocactus nelsonii
Tudományos név
Disocactus nelsonii (Britton és Rose) Linding.
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A Disocactus nemzetségnév a görög dis (διός), azaz "kétszeres" vagy "dupla", és a cactus szavakból származik. Eredetileg tévesen azt feltételezték, hogy a nemzetség fajainak virágtölcsére két részből áll. A nelsonii faji jelzőt a növényt leíró Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose botanikusok Edward William Nelson (1855–1934) amerikai természettudós tiszteletére adták.
Típuspéldány
A típuspéldány a United States National Herbarium gyűjteményében található, 255576-os szám alatt, amit Chicharras közelében, Chiapasban, Mexikóban gyűjtött E. W. Nelson 1896. február 12. és 15. között, 900-1800 méteres tengerszint feletti magasságban.
Első leírása: A fajt eredetileg Britton és Rose írta le 1913-ban, Epiphyllum nelsonii néven. A leírás a Contributions from the United States National Herbarium című folyóirat 16. kötetében jelent meg.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: A fajt Lindinger helyezte át a Disocactus nemzetségbe 1942-ben. A publikáció, amelyben a változtatás megjelent, a Beitrag zur Nomenklatur der Kakteen című írás volt.
Szinonimák
- Disocactus nelsonii var. nelsonii
- Chiapasia nelsonii
- Epiphyllum nelsonii
- Phyllocactus chiapensis
- Phyllocactus nelsonii
- Nopalxochia nelsonii
- Érvényes név és szinonimák a Disocactus nelsonii taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Felegyenesedő hajtásrendszerű növény, ágai 1,6 méter hosszúak lehetnek, 70 mm szélesek. A hajtások töve hosszan hengeres, csak a csúcsuk lapított. A másodlagos szárak akár 15 cm hosszúak is lehetnek. A növény lapos, szelvényezett, zöld színű, határozott élű szárakkal rendelkezik, ami halszálkaszerű megjelenést kölcsönöz neki.
Szemölcsök
A növény lapos, szelvényezett hajtásrendszerű, így jellegzetes szemölcsökkel nem rendelkezik.
Tövisek
A hajtásokon lévő areolák apró, finom szőrökkel borítottak.
Generatív test
Virág
A virágok tölcsér alakúak, hozzávetőlegesen 60 mm hosszúak, a pericarpium 20 mm hosszú, kis pikkelyekkel borított, a tölcsér 20 mm hosszú, zöld. A külső szirmok zöldesek, a belsők 20 mm szélesek, lándzsa alakúak, lilás-rózsaszínek vagy pirosak.
- Külső lepellevelek: Zöldesek.
- Belső lepellevelek: 20 mm szélesek, lándzsa alakúak, violaszínűek.
- Porzószálak: Számos porzószála vörös a tövén, csúcsa fehér.
- Portokok: Sárgák.
- Bibeszál: [Leírás]
- Bibe: Rózsaszínű.
- Disocactus nelsonii
-
Varga Zsolt
Termés
A termése gömbölyű, sötétvörös bogyó, amely a nyári hónapokban fejlődik.
- Magja: 1,75 mm hosszúak.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Közép-Amerikában, Mexikóban (Chiapas és Guerrero államok) és Guatemalában őshonos.
Élőhely: Trópusi erdőkben, 900–1800 méteres tengerszint feletti magasságban él. Epifitonként fákon vagy más növényeken nő. Élőhelyét magas páratartalom, szűrt fény és meleg hőmérséklet jellemzi.
- Éghajlati tényezők: [Leírás]
- Növénytársulás, életmód: Epifiton, de litofitonként is élhet (sziklákon).
Kultúrában tartás
A növény viszonylag könnyen gondozható, népszerű szobanövény. Nem szereti a szélsőséges meleget és hideget. Az árnyékos, párás környezetet részesíti előnyben, a direkt napsütés megperzselheti. A szaporítás magvakkal és dugványokkal is lehetséges. A jó vízelvezetésű, szerves anyagokban gazdag talajt kedveli.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Halszálkaktuszként is emlegetik jellegzetes lapos, szelvényezett szára miatt, amelyek a hal csontszerkezetére hasonlítanak.
Egyéb
Gazdasági és ökológiai jelentőséggel is bír, mivel népszerű dísznövény, és alapvető szerepet játszik az eredeti élőhelyén, táplálékot és élőhelyet biztosítva a vadon élő állatok számára.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Jokhel Csaba
- Kép: Varga Zsolt
- Lektorálta:
- Forrás: worldofsucculents.com