Stenocereus griseus

Tudományos név

Stenocereus griseus (Haw.) Buxb., 1961

A tudományos név státusza: érvényes (Bot. Stud. Heft 12 (Entwickl. Trib. Pachycereae) 100 (1961))

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

[Itt szerepelne az etimológiai magyarázat]

Típuspéldány

[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]

Első leírása: A kaktuszt először Cereus griseus néven Adrian Hardy Haworth írta le.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Franz Buxbaum, 1961

Szinonímák

• Cereus crenulatus var. griseus Salm-Dyck
• Cereus griseus Haw.
• Lemaireocereus griseus (Haw.) Britton & Rose
• Neolemaireocereus griseus (Haw.) Backeb.
• Rathbunia grisea (Haw.) P.V.Heath
• Ritterocereus griseus (Haw.) Backeb.

https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Stenocereus_griseus Érvényes név és szinonimák a Stenocereus griseus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A Stenocereus griseus egy fához hasonló kaktusz, (3-)6-9(-10) méter magas, néha az aljától elágazó, néha határozott törzzsel. A törzs átmérője akár 35 cm is lehet, idősebb korában sima. Az ágak felállóak, 9-12 cm átmérőjűek, zöldek és többé-kevésbé hamvasak. Ez a faj szélességi körönként eltérő növekedési formát mutat, az északi száraz élőhelyeken az alapról 5-20 ágat fejlesztő, 3-6 méter magas, több szárú bokortól a karibi lombhullató erdőkben egy tízméteres oszlopos fás kaktuszig.

Areolák

A bordák alatt, minden areola alatt kidomborodóak.

Tövisek

A tövisek tűszerűek, szürkék.

• Peremtövis: 6-11 darab, 6-10 mm hosszúak.
• Középtövis: 1-3 darab, akár 15 mm hosszúak, de a hosszabbak 4 cm-t is elérhetnek.

Generatív test

Virág

A bimbó tompa vagy lekerekített csúcsú, egymást átfedő pikkelyek borítják, ezek tompák és barnák. A virágok széles tölcsér alakúak, visszahajló lepellevelekkel. Rózsaszínes színűek, 7-10 cm hosszúak. A bibeszál a virág kinyílása előtt kilóg.

• Külső lepellevelek: Rózsaszínes, visszahajló.
• Belső lepellevelek: Fehérek.
• Porzószálak: [Leírás]
• Portokok: [Leírás]
• Bibeszál: Kilóg a virág kinyílása előtt.
• Bibe: [Leírás]

Virágzási idő: A Stenocereus griseus tavasszal virágzik. A virágok éjszaka nyílnak, de délig nyitva maradnak. A virágzástól a termés éréséig tartó idő viszonylag rövid. A megtermékenyített virágok a beporzás után 40-50 nappal érett terméssé fejlődnek, és a termésfejlődés korábban kezdődik, a termés érése pedig tavasz végén következik be, de a virágfejlődés aszinkron. Azaz a differenciálódás korai szakaszában lévő virágok, az antézisben lévő virágok és a fiatal fejlődő termések egyszerre fordulhatnak elő. A virág- és termésprodukció aszinkron mintázata különösen előnyös lehet kedvezőtlen környezeti körülmények között. A Stenocereus griseus a szezon későbbi szakaszában egy második virágzást is produkálhat.

Termés

A termések csaknem **gömb alakúak** vagy **megnyúltak**, és "felnyíló húsos termések"-ként vannak katalogizálva. Körülbelül 5 cm átmérőjűek, tüskések. A lepellevelek nem maradnak meg. Ehetőek. A terméshús **vérvörös** vagy **zöldesfehér**. Az S. griseus majdnem 1:1 arányban termel vörös vagy fehér terméseket.

• Magja: [Leírás]

---

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Stenocereus griseus őshonos elterjedése a venezuelai partvidéken, a Falcon-Lara komplexumban van. Továbbá a Táchira és Mérida államok Andokon belüli száraz foltjain és a szomszédos szigeteken. Mostanra azonban elvadult és széles körben naturalizálódott az elhagyott termesztés után Mexikóban (Guanajuato, Guerrero, Jalisco, Nuevo León, Oaxaca, Puebla, Querétaro, San Luis Potosí, Tamaulipas, Veracruz, Yucatán), Kolumbiában, Holland Antillákon (Bonaire), Curaçao-n, Arubán, Sint Eustatius és Saba (Saba, Sint Eustatius), Saint Martin (francia rész), Sint Maarten (holland rész), Trinidad és Tobagón.

Élőhely: A Stenocereus griseus trópusi lombhullató erdőkben és xerofill cserjésekben fordul elő, ahol Prosopis is nő. A faj széles körben elterjedt, bőségesen található, és nincsenek komolyabb veszélyek. Hatalmas számban nő a Karib-tenger térségének szárazabb zónáiban is, ahol a növények elérhetik a 10 méteres magasságot és sűrű bozótokat alkothatnak. Annyira gyakori, hogy szinte gyomnak számít az Aruba, Bonaire és Curacao sivatagi cserjéseiben a Holland Antillákon, ahol vadon és termesztésben egyaránt nő. A növényeket gyakran ültetik házak és kertek köré, és tolerálják a mezőgazdasági területeken, ami azt jelenti, hogy a növényeket meghagyják, amikor a növényzetet mezőgazdasági célokra irtják.

• Éghajlati tényezők: [Leírás]
• Növénytársulás, életmód: A terméseknek ökológiai szerepük van; gerinctelenek és hüllők, madarak, denevérek és röpképtelen emlősök fogyasztják. A faj magterjesztési szindrómák szempontjából érdekes, mivel a terméshús ugyanazon populáción belül két színt is mutathat: vérvöröset és zöldesfehéret, amelyek az ornitokória (madarak általi magterjesztés) és a kiropterokória (denevérek általi magterjesztés) szindrómáknak felelnek meg.

---

Kultúrában tartás

[Leírás]

---

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

[Leírás arról, milyen más növényfajokra hasonlít és miben tér el tőlük]

Szerzők és forrás

• Szöveg: [Szerző]
• Kép: [Fotós]
• Lektorálta: [Lektor]
• Forrás: