Kategória:Hoya

A Hoya (viaszvirág) nemzetség a meténgfélék (Apocynaceae) családjába, ezen belül pedig az Asclepiadoideae alcsaládba tartozó, túlnyomórészt epifita vagy litofita, kúszó, csüngő vagy kapaszkodó növények csoportja. A nemzetség több mint 500 leírt fajt foglal magába, főként Délkelet-Ázsia, Indonézia, Új-Guinea és Ausztrália trópusi erdőiből. A fajok többsége pozsgás jellegű levelekkel és jellegzetes, csillag alakú, viaszos tapintású, erősen illatos virágokkal rendelkezik.

A levelek fajonként rendkívül változatosak: lehetnek kisméretűek vagy terjedelmesek, vastag pozsgásak vagy vékonyabbak, sima, erezett, foltos vagy márványozott felületűek. A szárak kezdetben lágyak, később fásodhatnak, és gyakran hosszúra nőnek, lehetővé téve a kapaszkodó vagy lecsüngő habitust.

A virágzat többnyire ernyőszerű (umbellás), 10–40 apró, csillag alakú virággal. A virágok korona- és csillagkoszorúja viaszszerű, gyakran erősen illatos, néha nektárcseppeket választ ki. A virágok színe a fehértől és krémszíntől a rózsaszín, piros, sárga vagy zöld árnyalatokig terjed; egyes fajok sötétbordó virágúak. A termésre jellemzők a kettős tüszők.

A Hoya fajok elsősorban trópusi monszun- és esőerdőkben élnek, gyakran fák törzsén vagy ágain epifitaként, ritkábban sziklákon litofitaként. A legtöbb faj nedves, de jó levegőzésű mikrohabitatokat kedvel, mérsékelt fényviszonyokkal. Elterjedésük központja a Maláj-szigetvilág, a Fülöp-szigetek és a délkelet-ázsiai trópusi régiók.

• Hoya carnosa – a legismertebb faj, közepesen pozsgás levelekkel, nagy, illatos, rózsaszínes-fehér virágernyőkkel.
• Hoya pubicalyx – gyors növekedésű, hosszú szárú faj, foltos levelekkel és változatos színű virágokkal.
• Hoya kerrii – jellegzetes, szív alakú levelei miatt kedvelt; rendkívül pozsgás levelű faj.
• Hoya multiflora – lándzsás levelek, lefelé nyíló, különleges alakú virágok jellemzik.
• Hoya lacunosa – apró, illatos, fehéres virágokkal és finoman texturált levelekkel.

A Hoya fajok többnyire könnyen tarthatók, ha biztosított a megfelelő fény, jó vízáteresztő közeg és a gyökerek levegőzése. A pozsgásabb levelű fajok a szárazabb periódusokat jobban tűrik, míg a vékony levelű fajok egyenletesebb nedvességet igényelnek. A túlöntözés kerülendő, különösen a vastag levelű fajoknál.

A virágzást erős, szórt fény és kiegyenlített tápanyagellátás segíti. A növények érzékenyek a hidegre; tartósan 12–15°C alá eső hőmérséklet esetén fejlődésük lelassul. Kártevők közül leggyakrabban gyapjastetű jelenik meg.

A nemzetség nagyfokú változatossága és folyamatosan leírásra kerülő új fajai miatt rendszertani szempontból aktívan kutatott csoport. Sok faj illata éjszaka a legerősebb, mivel természetes beporzóik – például éjszakai lepkék – ekkor aktívak.