Hoya carnosa

Hoya carnosa
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség-; csoport	Marsdenieae
Nemzetség	Hoya
Faj	Hoya carnosa

Tudományos név

Hoya carnosa (L.f.) R.Br., Mem. Wern. Nat. Hist. Soc. 1: 27. 1810.
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Thomas Hoy 18–19. századi londoni kertész nevét őrzi.
A fajnév a latin „carnosus” = húsos szóból származik, a levelek és a virágzat húsos felépítésére utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
Első leírása: Mem. Wern. Nat. Hist. Soc. Vol. 1, p. 27. (1809).
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Robert Brown 1809.

Hoya carnosa képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

Asclepias carnosa L.f. in Suppl. Pl.: 170 (1782)

Heterotípusos szinonimák

Cynanchum carnosum Decne. in A.P.de Candolle, Prodr. 8: 550 (1844), pro syn.
Hoya carnosa foliis-variegata E.J.Lowe & W.Howard in Beaut. Leaved Pl.: 89 (1861), not validly publ.
Hoya carnosa var. gushanica W.Xu in Guihaia 9: 199 (1989)
Hoya carnosa var. japonica Siebold ex Maxim. in Index Seminum (LE, Petropolitanus) 1868(Suppl.): 18 (1869 publ. 1870)
Hoya carnosa f. variegata (Siebold ex C.Morren) H.Hara in Enum. Spermatophytarum Japon. 1: 156 (1948)
Hoya carnosa var. variegata (Siebold ex C.Morren) L.H.Bailey in Cycl. Amer. Hort. 2: 779 (1900)
Hoya chinensis (Lour.) Traill in Trans. Hort. Soc. London 7: 27 (1830)
Hoya compacta C.M.Burton in Hoyan 12(2:2): ii (1990)
Hoya crassifolia (J.Jacq.) Haw. in Suppl. Pl. Succ.: 8 (1819)
Hoya intermedia A.C.Sm. in Sargentia 1: 111 (1942)
Hoya laurifolia Miq. in Ann. Mus. Bot. Lugduno-Batavi 2: 129 (1866), nom. illeg. homonym. post.
Hoya motoskei Teijsm. & Binn. in Natuurk. Tijdschr. Ned.-Indië 4: 396 (1853)
Hoya picta Siebold ex C.Morren in Ann. Soc. Roy. Agric. Gand 4: 367 (1848)
Hoya rotundifolia Siebold in Jaarb. Kon. Ned. Maatsch. Aanm. Tuinb. 6: 35 (1844)
Hoya skinneriana Kloppenb. in Fraterna 24(4): 5 (2011)
Hoya variegata Siebold ex C.Morren in Ann. Soc. Roy. Agric. Gand 2: 401 (1846)
Schollia carnosa Schrank ex Steud. in Nomencl. Bot. 1: 414 (1821), not validly publ.
Schollia chinensis (Lour.) J.Jacq. in Ecl. Pl. Rar. 1: 7 (1811)
Schollia crassifolia J.Jacq. in Ecl. Pl. Rar. 1: 5 (1811)
Stapelia chinensis Lour. in Fl. Cochinch.: 165 (1790)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Erőteljes növekedésű, örökzöld kúszónövény. Szára több méter hosszúra is megnő.

Levelek

Levelei párosával, átellenesen helyezkednek el. Rövid nyelűek, ovális alakúak, rövid csúcsban végződnek. A levelek viaszosan fénylők, vaskosak, húsosak, színük hamvaszöld, világosabb színű, szabálytalan rajzolattal.

Generatív test

Virágzat

A levélhónaljból fejlődő félgömb alakú álernyővirágzat. A virágzat átmérője általában 4–8 cm.

Virág

Lepellevelek: az egyes virágok alig nagyobbak 1 cm-nél, pártájuk tompa hegyű ötágú csillagot alkot. Színük a fehérestől a rózsaszínig terjed. Felületük bársonyos hatású. A virágok húsosak, vastagok és fényesek, megjelenésük viaszból formázott hatást kelt.
Mellékpárta: a bibékkel összenőtt porzókat ötágú csillag alakú mellékpárta veszi körül. Színe halvány sárgás, közepe piros, felülete fényes. Gyakran és bőven választ ki átlátszó, csillogó nektárcseppeket.
Illat: a virágok erősen illatosak.

A virágzás a kora nyári és nyári hónapokban várható. Egy-egy virágernyő 1–2 hétig díszíti a növényt.

Termés

A forrás a termést nem ismerteti.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: India, Dél-Kína, Japán, Tajvan, Ausztrália és a Fidzsi-szigetek.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: trópusi és szubtrópusi erdők növénye.

Kultúrában tartás

Szobanövényként tartható. Tavasztól őszig 20 °C körüli, télen 10–15 °C hőmérsékletet igényel. Nevelhető télen is fűtött lakásban, de ebben az esetben virágzása kevésbé lesz gazdag.

Fényigényes, de a közvetlen napsugárzástól óvni kell. Tavasztól őszig rendszeres, de nem túlzott öntözést igényel. Télen csak kevés vizet kapjon, különösen hűvös teleltetés esetén.

A fejlődési időszakban rendszeres, de mértékletes tápoldatozást igényel. Káliumigénye magasabb az átlagos szobanövényekénél.

Leggyakrabban viráglétrára vagy dróthurokra futtatva nevelik. Másik megoldás a hajtások falra vagy rácsra történő felvezetése. Az idősebb példányok átültetése nehézkes lehet. Az öreg hajtásrészek eltávolítása ajánlott.

Az elnyílt virágokat hagyjuk természetes módon lehullani. Átültetéséhez tápdús, homokos talaj ajánlott. Kerülni kell a túl nagy cserepet, mert az intenzívebb lombnövekedést és gyengébb virágzást eredményez.

Szaporítása hajtásdugványokkal történhet homokos talajban vagy vízben gyökereztetve. Egy dugvány egy-két levélpárból álljon.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj a viaszos fényű leveleiről, félgömb alakú virágzatairól és az ötágú csillag alakú mellékpártával rendelkező, erősen illatos virágairól könnyen felismerhető.

Taxonómia és filogenetika

A Hoya nemzetség típusfaja. A korábbi szakirodalomban az Asclepiadaceae családba sorolták, napjainkban az Apocynaceae család Asclepiadoideae alcsaládjába tartozik.

Egyéb

Ez a faj a kultúrában leggyakrabban előforduló viaszvirág. Számos kertészeti változata ismert, amelyek a virág színében, illatában, illetve a levelek színében és mintázatában különböznek egymástól.

Viszonylag elterjedt a tarka levelű, klorofillhiányos változata. Ennek növekedése lényegesen lassabb, ezért könnyebben kezelhető.

Kártevői a bíbortetvek és a pajzstetvek.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 103. kártya

Megjegyzés: a taxonboxban szereplő szerzőség és évszám a modern nomenklatúra szerint pontosítandó. A jelenleg elfogadott név: Hoya carnosa (L.f.) R.Br., és az eredeti név nem Robert Brownnál, hanem Carl Linnaeus filius-nál jelent meg Asclepias carnosa néven.