Stapelia schinzii XY

Tudományos név

Stapelia schinzii (A. Berger & Schltr.), 1909

Rendszertani besorolás: Meténgfélék (Apocynaceae)

Szinonimák

• Stapelia schinzii A. Berger & Schltr.
• Gonostemon schinzii (A. Berger & Schltr.) P. V. Heath

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A szárak zöldek, többnyire lilásan foltosak, 6–7,5 cm hosszúak és 1,5–2 cm vastagok. A hajtások szögletesek, szárnyas élűek, eleinte kopaszak vagy finoman érdes felületűek. A szemölcsök lefutók, a később elszáradó csúcsok tövénél apró foggal. A levelek csökevényesek, kb. 5 mm hosszúak, tojásdad alakúak, finoman érdesek, a mellékpárnaszerű képletek sárgásak.

Generatív test

Virág

A virágok rendszerint magányosan jelennek meg, a második bimbó gyakran elszárad. A virágkocsány erős és kopasz. A kocsánykák 5–6 cm hosszúak, finoman érdesek. A csészelevelek 5–8 mm-esek, többnyire kopaszak.

A virág 10–22 cm átmérőjű, belül kopasz, zöldes vagy vörösesbarna, sűrű, finom, lilás ráncolatokkal. A lepel enyhén csésze alakú.

A lepellevelek tojásdadok, hosszúkásan kihegyesedők (3,75–8,8 cm), gyakran farokszerű végűek. Külső oldaluk többé-kevésbé kopasz, belső oldaluk kopasz, a széleken rezgő, bunkós végű, mirigyes, lila szőrfüggönnyel.

A külső koronalebek sötétvörösek vagy feketék, rendszerint hosszúkásak, kb. 4 mm hosszúak és hegyesek, néha tojásdadak és kihegyezettek, kissé szétállók.

A belső koronalebek kb. 8 mm magasak, felálló, háromszögletű belső nyúlvánnyal, valamint felálló, szabad külső szárnnyal, amely a csúcsi képletekkel azonos hosszú és szélességű. Alakjuk keskenyen tojásdad-hegyes vagy téglalap alakú, tompa, szabálytalanul fogazott, szabadon álló.

A polliniumok barnásak, méretük 1 × 0,5–0,6 mm.

Termés

A tüszőtermések kopaszok.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Namíbia, Botswana és Angola déli része. A tipikus alfaj kizárólag Namíbiában fordul elő.

Élőhely: Bokrok alatt növekszik, 800–2000 m tengerszint feletti magasságban.

Kultúrában tartás

A Stapelia schinzii szárazságtűrő, a száraz, jó vízáteresztő talajhoz alkalmazkodott, és függőcserepekben is jól tartható.

Növekedési üteme kissé lassú, de jó körülmények között nagy, laza csomókat képez, amelyek néhány év alatt jelentős méretűvé válhatnak.

A talaj legyen nagyon porózus, ásványi jellegű, pH 7,5–8,5 (enyhén lúgos). Túl gazdag komposzt esetén a növény megnyúlhat.

A téli hőmérsékletet ajánlott 10 °C felett tartani, de rövid ideig 5 °C körüli értéket is elvisel. A fagypont alatti hőmérséklet gyakran végzetes. A nyugalmi időszakban a levegő magas páratartalmát kerülni kell.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj a Namíbiában előforduló legnagyobb virágú Stapelia, és közeli rokonságban áll a veszélyeztetett Stapelia pillansii-vel. Jellegzetesek a rezgő, bunkós végű szőrök a lepellevelek peremén, amelyek enyhe légmozgásra is vibrálnak, feltehetően rovarcsalogató szerepük van.

Egyéb

A növény virágai feltűnően csillag alakúak, sötétvörös–bordó színűek. A rezgő szőrök a Stapelia-nemzetség egyik legkülönlegesebb jellegzetességének számítanak.

Szerzők és forrás

• Szöveg:
• Kép:
• Lektorálta:
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 719. kártya