A Kadenicarpus a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe, a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó, Mexikóhoz kötődő, kis termetű, erősen specializált nemzetség. A taxon a Turbinicarpus-csoporton belül elkülönített, morfológiailag és ökológiailag is sajátosságokat mutató vonal, amelyet leginkább apró, csúcsán gyakran szőrös vagy gyapjas areolákat viselő hajtások, valamint speciális termés- és magmorfológia jellemez.

A nemzetség kizárólag Mexico középső részének száraz, erősen karsztos altérségeiben fordul elő. A fajok gyakran gipszes vagy mészköves felszíneken, repedésekben, sekély talajrétegekben élnek, ahol a gyökérzet rendkívül specializált módon képes megragadni a növekedésre alkalmas mikroélőhelyeket. A populációk többnyire erősen széttagoltak és endemikus jellegűek.

A hajtások általában kicsik, lapított gömb vagy enyhén megnyúlt alakúak. A bordák nem folytonosak, inkább apró, szabálytalan szemölcsök (tuberkulusok) határolják a felületet. Az areolák gyakran gyapjasak, a tövisek száma kevés, finomak, eltérő hosszúságúak, sokszor serteszerűek. A virágok tölcséres-harang alakúak, a szín fehértől a rózsaszínig vagy sárgás árnyalatokig változik. A termés apró, vékony falú, könnyen felnyíló; a magok finom felszíni mintázatot hordoznak, amely diagnosztikailag fontos bélyeg.

A fajok extrém szárazságtűrésre adaptálódtak. A felszíni hőingadozás, a minimális talajvastagság és a szezonális csapadékeloszlás mind meghatározza előfordulásukat. Gyakran társulnak más kisméretű xerofil növényekkel, például Selaginella-fajokkal, apró broméliákkal vagy kövirózsaszerű pozsgásokkal. Sok populáció mikroendemikus és sérülékeny.

A Kadenicarpus taxonómiai története összetett: egyes fajokat korábban Turbinicarpus néven írtak le, azonban több morfológiai és molekuláris vizsgálat különálló vonalat igazolt. A nemzetség ma stabilnak tekinthető, de néhány faj státusa még vizsgálat alatt állhat.

• Kadenicarpus horripilus
• Kadenicarpus pseudopectinatus
• Kadenicarpus subterraneus
• Kadenicarpus violaceus

A fajok lassan növekednek, gyökérzetük érzékeny, ezért jól szellőző, ásványos, meszes közeg az ideális. Mérsékelt öntözést igényelnek, hosszabb száraz periódusokkal. A napfény mennyiségére érzékenyek: erős fényben kompakt maradnak, de árnyékban megnyúlnak. A hőmérsékletigény mérsékelt, télen hűvös, száraz körülmények mellett tarthatók. A kártevők közül főként a gyapjastetű okozhat problémát.

A nemzetség fajait az apró termet, a tuberkulusos felület, a gyapjas areolák, a finom, kis számú tövisek és a kisméretű, jellegzetes magok különböztetik meg a rokonság fajaitól. A termések vékony falúak és könnyen felnyílók, ami diagnosztikailag fontos.

A Kadenicarpus-fajok számos extrém adaptációt mutatnak a karsztos környezethez, például specializált gyökérzetet és minimális evaporációt biztosító felszíni mikromorfológiát. Egyes populációk rendkívül kicsi élőhelyfoltokhoz kötődnek, így természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségűek.