Kadenicarpus pseudomacrochele subsp. pseudomacrochele

Kadenicarpus pseudomacrochele subsp. pseudomacrochele
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-; csoport	Cactinae
Nemzetség	Kadenicarpus
Faj	Kadenicarpus pseudomacrochele subsp. pseudomacrochele

Tudományos név

Kadenicarpus pseudomacrochele subsp. pseudomacrochele (Backeberg) Vázquez-Sánchez et al., 2019
A tudományos név státusza: érvényes
Turbinicarpus pseudomacrochele subsp. pseudomacrochele (Backeberg) Buxbaum és Backeberg 1937
A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév latin eredetű: turbinatus = kúp alakú, csúcsos, valamint carpus = termés.
A fajnév görög eredetű, jelentése „hamis nagypajzsú (teknőspáncél)”, utalva arra, hogy a faj hasonlít a Turbinicarpus macrochele-re, amelynek szemölcsei (tuberkulum-ai) alapja páncélszerű.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: az eredeti leírás alapján Mexikó területéről származó gyűjtés
Első leírása: Jahrb. D. DKG (2): 27, 1937
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Vázquez-Sánchez et al., 2019

Szinonimák

Turbinicarpus pseudomacrochele (Backeberg) Buxbaum et Backeberg
Érvényes név és szinonimák a Turbinicarpus pseudomacrochele taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény teste nyomott gömb, gömb vagy buzogány alakú, magányos vagy sarjadzó. Nagy, répaszerű karógyökérrel és gyapjas csúccsal rendelkezik. A virágzásképes fej 1–8 cm hosszú és 1–4,5 cm átmérőjű. A bőrszín sápadtzöld, kékes- vagy szürkészöld, esetenként fényes sötétzöld.

Szemölcsök

A szemölcsei (tuberkulum-ai) spirálisan állnak, alacsonyak, többé-kevésbé rombusz alakúak, kissé szögletesek vagy kúp alakúak, lekerekített–rombusz alakú alappal.

Axillák

Nem kerültek külön említésre.

Areolák

Az areolák fehér gyapjasak, később lekopaszodnak.

Tövisek

Peremtövis: száma 4–10, nem különülnek el középtövisektől, 2–30 mm hosszúak; az alsó 1–5 tövis a legrövidebb. Sárgásbarnák, később beszürkülnek, többnyire felfelé állnak, sörtészerűek és összevissza görbülnek.

Generatív test

Virág

A virág 18–35 mm hosszú és 18–45 mm széles, többé-kevésbé tölcsér alakú.

Lepellevelek: száma 12–25, keskeny vagy széles lándzsa alakúak, hegyben vagy vékony csúcsban végződnek; 8–20 mm hosszúak és 2–5 mm szélesek, húsosak. Kívül fehérek vagy piszkosfehérek, változó szélességű bíborrózsaszín középsíkkal; belül fehérek, halványtól erősebb bíbor-rózsaszín középsávval. A külső leplek rövidebbek.
Ivarlevelek: a nektárkamra mintegy 0,5–1,0 mm magas, gomb alakú üreg a bibeszál tövénél. A bibeszál fehér, sárgásfehér vagy enyhén rózsaszín; a bibe 4–8 ágú, csúcsai visszagörbülnek, fehérek, ritkán kissé rózsaszínesek.

Termés

A termés kicsi, tojás vagy gomb alakú, 3–6 mm hosszú és 3–5 mm széles, sárgás, zöldes, vöröses vagy olajbarna színű, többnyire csupasz. Gyorsan megérik és hosszában felreped.

Magja: fekete vagy vörösesbarna-fekete, matt felszínű, 0,6–1,7 mm hosszú és 0,6–1,4 mm széles, többé-kevésbé tojás alakú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Hidalgo és Querétaro szövetségi államok területén
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: füves és bozótos mészkődombok 1500–2000 m magasságban; sekély, aprózódott mészkövön kialakult, bazikus kémhatású talajokon él. Gyakran teljes napsütésnek kitett, zord helyeken fordul elő, de olykor alacsony bozót árnyékában húzódik meg.

Kultúrában tartás

Jó vízáteresztő, mésztartalmú földkeveréket igényel. Magról nevelve ritkán és nehezebben sarjadzik. Kis termetű faj, megfelelő nevelés mellett hosszú ideig tartható 7–8 cm átmérőjű cserépben. A magoncok alakja jelentősen eltér a kifejlett növényekétől.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlít a Turbinicarpus macrochele-re, azonban attól szemölcsei (tuberkulum-ai) alakjában, töviseinek rendezetlenségében és a virág részleteiben különbözik.

Taxonómia és filogenetika

A nemzetség taxonómiája intenzív kutatás tárgya. A faj jelenleg több alfajra tagolt, besorolása az utóbbi években változott, és újabb taxonokat írtak le.

Egyéb

A faj jelentős föld alatti karógyökeret fejleszt, amely a korábbi fotoszintetizáló föld feletti test visszahúzódásával is gyarapodik. Virágai látványosak, nem önbeporzók, ezért a megtermékenyüléshez más egyed jelenléte szükséges.

Szerzők

Szöveg: Elhart Zsolt
Kép: Papp László (az eredeti pozsgáslapon)
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete, Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete: Pozsgások 50. kártya