Ugrás a tartalomhoz

Mammillaria decipiens

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2025. augusztus 8., 08:15-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „== Tudományos név == ''Mammillaria decipiens'' Scheidweiller, 1838 '''A tudományos név státusza:''' érvényes '''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae) === A név eredete, etimológia === A nemzetségnév a latin ''mamilla'' szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). A fajnév latin szó, a ''decipio'' (''…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Tudományos név

Mammillaria decipiens Scheidweiller, 1838

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin mamilla szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). A fajnév latin szó, a decipio (-ere, decepi, deceptum) ige — jelentése: elámít, megcsal, rászed, áltat, félrevezet, megtéveszt — melléknévi igenév alakja (decipiens, -entis), ami így, elámító, megcsaló, rászedő, áltató, félrevezető, megtévesztő értelemmel bír. A névadás arra vezethető vissza, hogy felületesen szemlélve könnyen téveszthető össze a Mammillaria camptotricha-val és a M. albescens-szel, amelyek taxonok a mai, elfogadott rendszer szerint, a most tárgyalt fajunk alfajai.

Szinonimák

  • Mammillaria guilleminiana Lemaire, 1839
  • M. glochidiata inuncinata Lemaire, 1839
  • M. deficum Hort. & Foerster, 1846
  • Cactus decipiens Kuntze, 1891
  • C. guilleminianus Kuntze, 1891
  • Neomammillaria decipiens Br. & R., 1923
  • Chilita decipiens (Scheidweiler) Orcutt, 1926
  • Dolichothele decipiens (Scheidweil.) Tiegel, 1935
  • Pseudomammillaria decipiens (Scheidweil.) Buxbaum, 1951
  • Krainzia decipiens (Scheidweil.) Doweld, 2000
  • Érvényes név és szinonimák a Mammillaria decipiens taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gyökere bojtos. Hajtása 20-60 mm magas és 25-50 mm széles, gömbölyű, sarjad a tőnél és néha az oldalán is, a csúcsa bemélyedt.

Szemölcsök

A szemölcsei 5:8 szerinti elrendezésben (spirálarányban), néha lazán állnak, ugyanakkor mélyzöldek, hengerestől az oválisig változó alakúak, víznedvűek, 11 mm hosszúak és tőben 3-5 mm szélesek.

Axillák

Az areolája kerek, kisebb, mint 1 mm, csak fiatalon kevés nagyon finom gyapjúval fedett. Axillája nagyon kicsi, gyapjúval és 0-4 darab, fehértől rózsáig sörtével borított.

Tövisek

  • Peremtövis: 6-10 darab, amely 7-10 mm hosszú, (az oldalsók lehetnek rövidebbek) finoman tűszerű, egyenes sima, enyhén rugalmas, fehér, sárgásfehér, vízszintesen álló.
  • Középtövis: 1, nem gyakran van 2, 10-25 mm hosszú, lapos, tűszerű, egyenes, nagyon ritkán enyhén ívelt, merev, sima felszínű, a töve sárga és nem megvastagodott, a felső része vörösesbarna, felállótól a kissé elállóig.

Generatív test

Virág

Szélesen tölcséres, 15-18 (20) mm hosszú és 14-16 mm széles.

  • Külső lepellevelek: Zöld, vöröses középcsíkkal, lándzsaszerű, élesen hegyezett, szélesen peremes.
  • Belső lepellevelek: Fehér, némelyik halvány rózsaszín közép csíkkal, szélesen peremes, lándzsaszerű, hegyes.
  • Porzószálak: Fehér, (a leírás szerint halvány rózsáig).
  • Portokok: Sárgás.
  • Bibeszál: Fehér (halvány rózsáig?).
  • Bibe: 4-6 ágú, fehértől a sárgáig (ritkán halvány rózsáig).

Termés

Zöld, vöröses tónussal, hengeres bunkószerű, 20 (15-30) mm hosszú és 4 (2-5) mm széles, virágmaradvánnyal.

  • Magja: Fényes barna, nagyon kicsi, 0,9 × 0,7 mm, csepp alakútól a vese alakúig, bőrszövete apró gödrökkel tarkított.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, San Luis Potosi, Hacienda de las Bocas, Balneario de Lourdes, San Jose del Grito, Jasos, Tinaja, Penasco, Tierra Nueva.

Élőhely: 1550 métertől 2150 méter magasságig található. Gránit alapkőzeten kialakult talajokon, e kőzet törmelékén, sziklarepedéseiben, sziklagyepeken, ritkás sziklacserjésekben, ahol apró levelű lombhullató cserjék élnek, több Opuntia faj ad sajátos arculatot a vegetációnak. Számos egyéb kaktuszfaj is tagja e társulásnak.

Kultúrában tartás

Ez a faj a könnyebben tartható kaktuszok közé tartozik. Ha betartjuk a szokásos kaktusznevelési elveket, akkor nem tudunk hibázni. Talán egyetlen dolog, amire kell vigyázni az a tavaszi napsütéshez szoktatás. Néha az erős napsütéstől a hajtása megpirosodhat. Ezt a betacianin felhalmozódás okozza, amely vegyület egy hőmérsékleti határig védi — többek között — a fotoszintetizáló alapszövetet, ill. ennek enzimrendszerét a megégéstől. Ekkor fokozhatjuk az árnyékolást, majd lassan, heteken keresztül csökkentsük! Nem érzékeny a talajra. Télen a szokásos, öntözésmentes, 5-10 °C-on való tartást — vegetációs nyugalomként — jól elviseli, nem okoz törést a fejlődésében. Őszi rövidnappalos virágzású, így késő ősszel nyílik és kora tavasszal, a téli telelés után is lehet áttelelő bimbóból fejlődő virága. Élőhelyén májustól szeptemberig kap csapadékot, kb. 400 mm-nyit. Az éves átlaghőmérséklet 17 °C, a december-januári 13,5 °C, a májusi középhőmérséklet 21,5 °C. Van egy kertészeti formája, aminek a virága bíborvörös, s amelynek a porzószála és a bibeszála sötét rózsaszín, a termése is hasonló színű.

Szerzők és forrás

  • Szöveg: Füleki József
  • Kép: Füleki József
  • Lektorálta: Papp László
  • Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 824. kártya