Mammillaria fittkaui subsp. limonensis (M. manana)

Tudományos név

Mammillaria fittkaui subsp. limonensis (Repp.) J. Lüthy, 1995

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin mamilla szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). Az érvényes fajnevet Hans W. Fittkau (1913-2002) atyáról, katolikus papról kapta, aki német lelkészként 1960-ban emigrált az NDK-ból Mexikóba, majd 1993-ban visszatért hazájába. Neves és kedves kaktuszgyűjtő, több új taxon leírója, jó pár szakcikk szerzője volt. Ezt a taxont José Antonio Machuca-Nunez fedezte fel, később Fritz Maurice házaspár írta le szabályosan, de annak ellenére, hogy jól látható eltérés van az alapfaj alfaja és az itt részletezett ökotípus (forma, vagy varietas) között, ma már csak szinonima. Antonio Machuca — aki mexikói, botanikai vizsgálatokat végző agrármérnök, gyűjtő, pozsgásszakértő, szakíró — kérésére használták a fajnév adásánál az ő gyűjtő, ill. azonosító számaihoz kötődő mozaikszavát (a családnév első két betűje és a keresztnév első két betűje megfordítva), amit akronímiának nevezünk. Ezt képezték tovább, Mana-féle, vagyis A. Machuca-féle.

Szinonimák

• Mammillaria manana W. A. Fitz Maurice et B. Fitz Maurice, 2006
• Mammillaria limonensis Reppenhagen, 1985
• M. variabilis Reppenhagen, 1985
• Escobariopsis fittkaui subsp. limonensis (Repp.) Doweld, 2000
• [[1](https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=)Mammillaria_fittkaui_subsp._limonensis_(M._manana) Érvényes név és szinonimák a Mammillaria fittkaui subsp. limonensis (M. manana) taxonnál]

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény először egyhajtású majd sarjad, gömbszerű, később megnyúlhat és nagyon rövid oszlopformát vehet fel, 6 cm széles és ennél kissé magasabb. A gyökere rostos bojtszerűen elágazó. A tenyészcsúcsa nem bemélyedt.

Szemölcsök

Kissé kúpos, körmetszetű, 4(5)-6(7) mm széles az alapjánál, 10(8)-12(16) mm hosszú.

Axillák

Axilláinak fehér sörtéi meghaladják a szemölcs magasságát. Az areolája halványsárga, fiatalon rövid, fehér gyapjúval fedett, később megkopaszodik.

Tövisek

• Peremtövis: 16-20 db peremtövise fehér, 17 mm hosszú, befedi a szárat, de általában az areola felső részén nincs tövis.
• Középtövis: 4 darab középtöviséből egy 20 mm hosszú és kampós, a másik három egyenes. Fitz Maurice-ék leírásában a középtövisek színe halványsárga, esetleg a kampóstövis legvége kicsit sötétebb, a töve fehér. A felfedező Antonio Machuca a populációban talált olyan példányokat, amelyiknél a középtövisek barnák az areolánál fehérek, majd sárgák, a hegyük mindig sötétbarna.

• Mammillaria manana
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.

Generatív test

Virág

Kinyílva 12 mm körüli és 15 mm hosszúságú, harangvirágszerű.

• Külső lepellevelek: Barnás rózsaszínűek, hegyesek, a szélükön világosabbak.
• Belső lepellevelek: Fehéresek, nagyon halvány rózsaszín széllel és sötétrózsaszín középcsíkkal ellátottak, a tövük sötétrózsaszín.
• Porzószálak: Sötétrózsaszín.
• Portokok: Sárga.
• Bibeszál: Ugyanolyan színű, mint a porzószál.
• Bibe: 5 ágú, sárga.

• Mammillaria manana
• 
  4.
• 
  5.

Termés

Néha gömb alakú, később gömbről vált bunkó alakra (5)-13-(20) mm hosszú és (4)-5-(7) mm széles, zölden jelenik meg, fényes pirosasra érik. A virágzás után 3-4 hónappal jön elő a szárból. A faj önsteril (allogám).

• Magja: Nem fényes, vöröses-barna, vagy barnás-fekete, viszonylag nagy, 1,2 mm hosszú és 1 mm széles.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Michoacan államában, Teotuicatlan. Rio Tamazula völgy, Jalisco államban, El Limon környékén, 2000 m-en, Municipio Concepcion de Bunos Aires, Tigre hegységben 1500 m-en, délnyugatra Lago Chapalatól (ez a tárgyalt ökotípusunk típusélőhelye).

Élőhely: Általában szilikát (vulkanikus vagy üledékes) savanyú kőzeten, ritkás tölgyerdőben, annak tisztásain sokszor függőleges, vagy meredek kőzetfelszínek repedéseiben, mohák, nem sűrű, alacsony pázsitfűfélék környezetében él viszonylag magas humusztartalmú talajokon a Mammillaria scrippsiana és egy orchidea (Odontoglossum sp.) faj társaságában. A fákon Tillandsia usneoides gyakori, ami fokozza az árnyékot. Több más pozsgásfaj is él a környéken.

• Éghajlati tényezők: Az évi csapadék mennyisége 800 mm.

Kultúrában tartás

Élőhelyén a folyó völgyében sokszor majdnem függőleges falon növekszik, ebből következik, hogy a locsolással nagyon kell vigyázni. Szereti, ha többször locsoljuk, de a pangó vizet nem bírja. A szűk folyóvölgy miatt a páratartalom viszont nagyobb lehet, mint sok más Mammillaria-nak az az eredeti környezetében. Igazán szép tömör növényeket csak akkor tudunk nevelni, ha a növényt teljes napsütésben tartjuk. A téli tartást a szokásos 5-10 °C jól elviseli. Ebben az időszakban a locsolást kerülni kell. Télen könnyen megnyúlik, ha 15 °C magasabb hőmérsékleten van. Tavasszal korán, már márciusban éled, a hónap végén elkezdi kihozni a bimbóit. A tavaszi nagy virágzás, és a nyári pihenés után, ősszel is hozhat virágokat. Talaja jó vízáteresztő legyen. Bár savanyú kőzeten él, de nem érzékeny annak összetételére és kémhatására.

Egyéb

Az alaktani eltérése és az elkülöníthető areája miatt ezt az ökotípust előbb-utóbb genetikai vizsgálat alá vetik, aminek lehet az az eredménye, hogy alfaji kategóriába kerül.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Füleki József
• Kép: Füleki József
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 825. kártya