Lobivia nealeana

Lobivia saltensis
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Lobivia
Faj	Lobivia saltensis

Tudományos név

Chamaecereus saltensis (Speg.) Schlumpb. in Cactaceae Syst. Init. 28: 29. 2012. Sec. Schlumpberger (2012)
- A tudományos név státusza: érvényes
Lobivia saltensis (Britton & Rose) Britton & Rose, 1922
- A tudoámnyos név státusza:' szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a Bolívia országnév anagrammája (betű- illetve hangcserével létrehozott név), amelyet Britton és Rose 1922-ben adott a nemzetség főbb elterjedési területére közvetetten utalva.
A faj Argentína Salta tartományáról kapta nevét, ahol a típus élőhelye található. A nealeana nevet valószínűleg Neale kaktuszgyűjtő vagy botanikus tiszteletére adták.

Típuspéldány

Lobivia saltensis; Britton & Rose; Argentína, Salta tartomány, 3000 m; Első leírása: Blätter für Kakteenforschung 1934, Pt. 1, [p. 6].
Első leírása: Blätter für Kakteenforschung 1934, Pt. 1, [p. 6].
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose 1922

Lobivia nealeana képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Chamaecereus saltensis szinonimái

(A keresett Lobivia nealeana ennek a taxonnak a szinonimája)*

≡ Echinopsis saltensis, ≡ Lobivia saltensis
= Lobivia nealeana, ≡ Echinopsis nealeana, ≡ Lobivia saltensis var. nealeana, ≡ Echinopsis saltensis var. nealeana
= Lobivia pseudocachensis, ≡ Echinopsis pseudocachensis, ≡ Lobivia saltensis var. pseudocachensis, ≡ Echinopsis saltensis var. pseudocachensis
= Lobivia emmae, ≡ Lobivia saltensis var. emmae, ≡ Lobivia saltensis f. emmae
= Lobivia saltensis var. zapallarensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Magányos, gömbszerű vagy rövid henger alakú növény, a kifejlett példányok 35 mm átmérőt és 70 mm-es magasságot érhetnek el. A hajtás színe zöld, a hajtáscsúcs tövises és nem gyapjas.

10-14 bordája egyenes lefutású, tompa élű, amelyeket „V”-alakú vízszintes barázdák kerek dudorokra tagolnak. Apró areolái kerekek és sárgásfehér gyapjút hordoznak.

7-9 peremtövise mindössze 3-4 mm hosszú, a hajtáshoz simul vagy sugarasan szétáll. A színük eleinte barna, később sárgásba mennek át. Egyetlen középtövise az areola felső részén helyezkedik el, színe sötétbarna vagy csaknem fekete, hossza és alakja nagyon változó. Általában mereven, egyenesen felálló vagy kissé a csúcs felé hajlik, de girbe-gurba is lehet. A hossza többnyire 10-15 mm, de találhatók olyan példányok is, amelyeken eléri a 30 mm-t.

Generatív test

Virág

Virágai a hajtás oldalán fejlődnek, 4-6 cm átmérőjűek és 5-6 cm magasak. A virág átmérője fiatal korban akár kétszerese is lehet a növény átmérőjének. A virágcső sárgászöld színű, fekete pikkelyekkel és szürkés hajjal fedett. Rausch szerint a virágok ritkán sárgák is lehetnek.

Takarólevelek: A külső lepellevelek zöldesek, feketés középcsíkkal, keskenyek és kifelé hajlanak. A belső lepellevelek széles lapát alakúak, vörösek, a toroknál egy kicsit világosabbak.
Ivarlevelek: A porzók két sorban állnak, a porzószálak kárminvörösek, a portokok krémsárgák. A bibe és a bibeszál sárgástól zöldesig változhat.

Termés

Ovális termése zöld, szürke haj borítja, 0,5 cm széles.

Magja: Sötétbarnák, kb. 0,8 mm hosszúak és 0,5 mm szélesek, ferde sisak alakúak, nagy köldökkel.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína Salta tartományában (3000 méteres magasságban), ezen belül a Sierra del Leon Muerto hegységben, valamint Tucuman tartományban található meg. A teljes elterjedés 1900–3200 m magasságban van.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Magashegyi platókon, sziklagyepekben, kopár sziklák és pázsitfűfélék, néha más kétszikű lágyszárúak, még ritkábban törpecserjék között, kőzettörmeléken vagy sekély talajokon él.

Kultúrában tartás

Kis termetű és nagyon látványos virágú növény. A 3 cm átmérőjű példányok már virágzóképesek. Igényei nem térnek el a nemzetség egyéb magashegyi tagjainak igényeitől. Magas ásványi anyag tartalmú porózus talajkeverékbe ültetve fejlődik jól. Tavasztól őszig lehetőleg szabadban, de mindenképpen nagyon jól szellőzött helyen kell tartani. Magashegyi faj lévén rosszul viseli a fülledt, meleg növényházi körülményeket. Télen szárazon pihen, a hőmérséklet ilyenkor néha akár fagypont közeli is lehet. A nyár első felében virágzik.

Egyéb

A Lobivia nealeana-t a ma mértékadó rendszertan nem ismeri el önálló fajnak, csupán a L. saltensis szinonimájának tekinti. A forma azonban mutat annyi alaktani sajátosságot (nem sarjadó, hengeressé váló hajtások, stb.), amelyek a saltensis-től megkülönböztethetővé teszik. Rausch ezért láthatta indokoltnak leírását varietas-ként, és a kereskedelemben is általában ezen a néven szerepel az árjegyzékekben.

Szerzők és forrás

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektor: Papp László
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 638. kártya