Tulbaghia acutiloba
Tudományos név
- Tulbaghia acutiloba (Harvey) Harvey, 1837
A név eredete, etimológia
- A nemzetség neve, a Tulbaghia, Ryk Tulbagh (1699–1771), a holland Kaapkolonie (Fokföld) egykori kormányzója előtt tiszteleg, aki rendszeresen küldött botanikai mintákat Carl Linnaeus számára.
- A fajnév, az acutiloba, a latin acutus (hegyes) és a görög eredetű latin lobus (karéj) szavak összetétele, amely a melléklepel hegyes karéjaira utal. A botanikai nomenklatúra szabályai szerint a név a virág morfológiai sajátosságát rögzíti.
Típus
- Tulbaghia acutiloba Harvey; Gyűjtő: William Henry Harvey, hely: Dél-afrikai Köztársaság, Grahamstown környéke; Típuspéldány helye: K (Royal Botanic Gardens, Kew);
- Első leírása: William Henry Harvey, Botanical Magazine 64: t. 3547. (1837);
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: William Henry Harvey, 1837.
Tulbaghia acutiloba képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Tulbaghia acutiloba var. curta
- Tulbaghia acutiloba var. major
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
Évelő lágyszárú növény. A hajtás alapját egy hagymaszerűen megvastagodott, rizómás tönk alkotja. A gyökérzet vaskos, húsos szálakból áll, amelyek raktározó funkciót látnak el. A szár egy felálló, zöld, levéltelen tőkocsány (scapus), amely 15–45 cm magasra nőhet. A levelek tőállók, keskeny-szálasak, 10–25 cm hosszúak, szürkészöldek, kifejezetten húsosak és pozsgás jellegűek (szukkulens). A levelek megdörzsölve átható hagymaillatot árasztanak.
Generatív test
Virág
A virágzat egy ernyő, amely 2–10 bókoló vagy vízszintesen álló virágból áll. A virág rendkívül illatos, különösen az esti órákban.
- Takarólevelek: Hat lepellevél alkotja, amelyek színe zöldes-barna, barnás-narancssárga vagy bíbor árnyalatú. A lepel torkában egy feltűnő, húsos, gyűrű alakú melléklepel (paracorolla) található, amely sötétbarna, vörösesbarna vagy narancssárga, és hegyesen karéjos szélű.
- Ivarlevelek: Hat porzószálak a lepelcső belső falához nőttek, a portokok sárgák. A termő felső állású, zöld, a bibeszál rövid, a bibe fejes.
Termés
Háromrekeszű, száraz toktermés.
- Magja: Fekete, lapított, kemény magok.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Széles körben elterjedt a Dél-afrikai Köztársaság keleti és északi részein (Kelet-Fokföld, KwaZulu-Natal, Free State, Gauteng, Limpopo), valamint Botswana, Lesotho és Szváziföld területein.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz gyepekben, sziklás domboldalakon és nyílt füves pusztákon fordul elő. Geofiton életmódot folytat, a tavaszi és nyári esőket követően virágzik, gyakran a vegetációs időszak elején, mielőtt a fűfélék teljesen megnőnének.
Kultúrában tartás
Kedvelt növény a különleges megjelenésű, illatos virágai és szárazságtűrése miatt. Napos fekvést és kiváló vízelvezetésű talajt igényel. A nyári növekedési időszakban rendszeres öntözést, a téli nyugalmi időszakban szárazabb körülményeket igényel. Mérsékelten fagyálló, de a tartós fagyoktól védeni kell.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Tulbaghia acutiloba leginkább zöldes-barna virágszíne és hegyesen karéjos mellékleple alapján különíthető el rokonaitól. Hasonlít a Tulbaghia alliacea fajra, de az utóbbi mellékleple nem ilyen markánsan hegyes karéjú. A Tulbaghia violacea-tól egyértelműen eltér a lila szín hiánya és a virágok bókoló jellege miatt.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV besorolás szerint az Amaryllidaceae család Allioideae alcsaládjába tartozik. Filogenetikailag a nemzetség szárazsághoz adaptálódott ágának tagja.