Astrophytum caput-medusae

Tudományos név

Astrophytum caput-medusae (Velazco & Nevárez) Hunt, 2003

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A caput-medusae szimbolikus jelentésű fajnevet egy görög mondai teremtmény, a kígyóhajú MEDUSZA (latinosan MEDUSAE) után adta a fajleíró páros. Úgy ítélték meg, hogy a felfelé és egyben oldalra álló, részben visszahajló föld feletti növényrészek (szemölcsök) összhatásban hasonlítanak az ókori görög mitológiából ismert Medúza fejére. Az átvitt értelmű jelentése: medúzafejű csillagkaktusz. A szinonim Digitostigma nemzetségnév arra utal, hogy a szemölcsök formái ujjakra hasonlítanak, és a bőrszövetet sok kis fehér petty (stigma = jel) borítja.

Típuspéldány

A fajt 2001. augusztus 28-án fedezte fel Manuel Nevárez de los Reyes és Carlos G. Velazco Macias Mexikó, Nuevo León szövetségi állam területén. A pontos élőhelyet az illegális gyűjtések megelőzése érdekében titokban tartották. A típuspéldányról nincs információ.

Az aktuális nemzetségbe helyezte

A fajnak az Astrophytum nemzetségbe sorolása David Richard Hunt, angol fajleíró és rendszerező érdeme. David R. Hunt (1938-2019) a kaktuszok rendszertanának egyik legjelentősebb szakértője, többek között a 2006-ban megjelent, kétkötetes "The New Cactus Lexicon" összeállítója és szerkesztője.

Szinonimái

• Digitostigma caput-medusae Velazco & Nevárez 2002
• Érvényes név és szinonimák a Astrophytum caput-medusae taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Geofita (talajlakó) növény, nem sarjadó. Teste rövid életű, nyújtott szemölcsökből áll, amelyek egy gumós, megvastagodott gyöktörzsből fejlődnek ki.

Szemölcsök

Hengeres, nagyon karcsú, maximum 19 cm hosszú és 2–5 mm széles, szürkészöld színű. A bőrszövetet sűrűn, finoman, fehér, szabálytalan alakú pettyek borítják. A szemölcstőben (axillában) finom, gyapjas és serteszerű vegyes képződmény alakul ki.

Areola

Kétrészes (kettéosztott), összekötő barázda nélkül.

• Vegetatív rész: Az életfenntartó (vegetatív) rész a szemölcscsúcson található, 0-4 kezdetleges, barnás, 1–3 mm hosszú tövissel.
• Generatív rész: A szaporító (generatív) rész adaxiális (a növény közepe felé néz), maximum 4,5 cm-re a szemölcs csúcsától.

Gyökér

Tipikus répagyökere van, amely a vízháztartásában igen fontos szerv.

Generatív test

Virág

Kb. 4x5 cm, sárga, vörös torokkal. Bibeszála, porzója és porzószálai világossárgák. A bibe a nemzetség legsötétebb sárga színűje, kb. 6-8 ágú, és magasan a porzók fölé emelkedik. A bimbóképződés hosszadalmas, több hétig is tarthat. Ismert, hogy a virág este nyílik, egész éjjel nyitva marad, majd bezáródik.

Termés

Tojásdad, maximum 20x8 mm, húsos, szabálytalanul felnyíló. Úgy hírlik, a termése csak a következő évben érik be.

Magja

Kb. 2,5 mm nagyságú, "L"-alakú, vagy csizma alakú. A maghéj sötétbarna, enyhén fényes, apró gödörkés felületű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Nuevo León szövetségi állam. A felfedezéskor 129 egyedet számláltak meg három jelentősebb populációban.

Élőhely: Sík talajon, más növények társultágában, cserjék és sűrű bozótok takarásában és árnyékában él. Annyira megbújik, hogy alig lehet észrevenni. A pihenési időszakban beleolvad a környezetébe.

Kultúrában tartás

Általános gondozás: Nagyon porózus, ásványi összetételű ültetőközeget igényel. A nemzetség fajainál alkalmazott gyakorlattal kell gondozni, kombinálva az élőhelyi körülményekkel. Hasonlóan az Ariocarpus kaktuszokhoz, két öntözés között hagyjuk a talajt teljesen kiszáradni, és óvatosan bánjunk a nedvességgel, különösen télen. A növények érzékenyek a túlöntözésre. A túlzott napfénytől és a kiszáradástól is óvni kell, főleg a magoncokat. Árnyékolás nélkül nem valószínű, hogy a hosszú, különleges szemölcsök kialakulnak.

Szaporítás: Lehetséges magról, sarjjal (ami rendkívül ritka), vagy oltással. A magok csírázása a nemzetségen belül lassabb, akár 2 hétre, vagy 1 hónapra is szüksége lehet.

Oltás: Rigerszki Zoltán gyakorlati tapasztalata: Egy hosszú szemölcsöt kb. 5 darabra fel lehet szeletelni, majd minden szeletet hosszában félbe kell vágni. A szemölcsdarabkákat rá lehet helyezni egy fiatal Ferocactus glaucescens alanyra, melynek areoláit el kell metszeni. Sikeres beavatkozás esetén a kis oltvány összeforr az alannyal, majd areola nélkül is akár 3-4 sarj is kifejlődhet belőle. Így egyetlen szemölcsből akár 10 új növény is előállítható.

Teleltetés: Világos, +7 °C körüli hűvös, száraz levegőjű helyen.

Megkülönböztető bélyegek

A faj külső megjelenésében jelentősen eltér a többi Astrophytum fajtól.

• A geofitizmus és a szemölcsök rendkívüli nyújtott volta.
• A viszonylag rövid életű, rendkívüli hosszúságú, nyújtott szemölcsök.
• A szemölcsök tövében (axillában) fejlődő szöszös képződmény.
• Az egész kaktuszcsaládra is ritkán jellemző kettős areola, melynek mindkét részében kezdetleges tövisek találhatók.
• A délutáni-éjjeli (egynapos?) illatos virágzás.
• A következő évben beérő termések.
• A láthatatlan bordák.
• A gyöktörzs.
• A saját méretéhez képest nagy, répaszerű gyökér.

Érdekességek

A növény a nemzetségen belül a 6. faj, jelentőségét és extrém habitusát tekintve az egész kaktuszcsalád legkülönlegesebb új felfedezése. Felfedezői, a formabontó és megtévesztő külső jegyek alapján, először úgy vélték, hogy egy új, Digitostigma nevű nemzetség első faját találták meg, de David Hunt helyesen azonosította az Astrophytum-mal való rokonságot. A faj egyes vegetatív részei az Ariocarpus, a Leuchtenbergia és az Obregonia nemzetségekhez, míg a szaporító szervei az Astrophytum-hoz hasonlóak. A leginkább szembetűnő különbség a rendkívül hosszú, akár 19 cm-es szemölcsök, amelyek az evolúció során a társult növényzet fölé kerülés kényszere miatt alakulhattak ki. A virágnak napfényre és megporzásra van szüksége, ami a takarásban nem érvényesülne. A szemölcsök élettartama rövid, feltehetően csak egy virágot képeznek, majd a következő generáció után elhalnak. A görög mitológiai Medúza története is kapcsolódik a növény nevéhez, amelynek aranyfonatú fürtjeit a szépséges Athéné haragja kígyóvá változtatta. A névadásban valószínűleg szerepet játszhatott a már régóta ismert Euphorbia caput-medusae is. A növényekre a legeltetés terjedése és az illegális gyűjtések jelentik a legnagyobb veszélyt.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Kiss Csaba, Varga Zoltán (fordítás)
• Forrás: https://kissarmin.hu/lexikon/item/249-astrophytum-caput-medusae.html