Austrocactus bertinii (A. patagonicus)
Tudományos név
Austrocactus bertinii (Hérincq) Britton & Rose, 1922
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A latin nemzetségnév a taxon déli elterjedésére utal, élőhelyei Dél-Amerika déli részén találhatók („auster” = dél, déli, déli szél; „australis” = déli, déli irányú). A faj **Pierre Bertin** (1800-1891) hajóskapitány nevét őrzi, aki Patagóniai növényeket gyűjtött 1859-1860 között. Az itt tárgyalt forma Patagónia földrazi régió nevét viseli, amely Argentína és Chile déli részén található. A faj Patagónia argentinai területén honos.
Első leírása
Revista de la Facultad de Agronomia; Universidad Nacional de La Plata 3: 604. 1897.
Szinonimák
- Cereus patagonicus Weber ex Speg. 1897
- Malacocarpus patagonicus (Weber ex Speg.) Britton & Rose 1922
- Notocactus patagonicus (Weber ex Speg.) W. T. Marshall 1941
- Érvényes név és szinonimák a Austrocactus bertinii (A. patagonicus) taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Hengeres hajtása 50 cm-es hosszúságot és 5-8 cm-es átmérőt érhet el, színe sötétzöld. Az idősebb növények sarjadnak. A tövises hajtáscsúcsot sárga gyapjú fedi.
Bordák
9-12 db bordája 10-12 mm magas, erősen dudoros.
Axillák
Ovális areolái 3×6 mm-esek, 1 cm távolságra állnak egymástól, színük eleinte sárgásfehér, később szürkésfehérre változnak.
Tövisek
- Középtövis: 1-4 db erős, egyenes, a tövük megvastagodott, a végük kisebb-nagyobb mértékben horgas. Színük a sárgásbarnától a sötét vörösbarnáig változik, előfordul, hogy eleinte csaknem fekete, majd később megy át barnásba. Idős korukra szürkévé válnak, sötétebb csúccal.
- Peremtövis: száma 7-11 db, világosak, vékonyak, egyenesek, sugarasan állnak, hosszuk 15-mm-t érhet el.
Generatív test
Virág
Virágai közvetlenül a hajtáscsúcs mellett fejlődnek, 40 mm magasak és 50 mm átmérőjűek. A virágcső rövid, világoszöld színű, amelyet pikkelyek borítanak. A pikkelyek közepén sötét csík fut végig, a végük rózsaszínes, piszkosfehér gyapjúcsomókat viselnek, valamint sok-sok merev, kemény sörtét, amelyeknek színe fehértől barnáig terjed. A külső lepellevelek lándzsásak, fehérek, a közepükön egy erőteljes, feketészöld középcsík húzódik végig, a csúcsuk fekete. A közbenső lepellevelek fehérek, olívzöld középcsíkkal. A belső lepellevelek szélesebbek (7-9 mm), de szintén hegyben végződnek, az alapjuknál fehérek, feljebb fényes rózsaszínesek.
- Porzószálak: fehérek
- Portokok: világossárgák
- Bibeszál: rózsaszín
- Bibe: sötét kárminvörös, 8-12 bibeággal
Termés
Oválisak, 15 mm hosszúak és 12 mm szélesek, sörtecsomókkal fedettek.
- Magja: csiga- vagy nautiluszház alakúak, 2,5 mm átmérőjűek, oldalt összenyomottak. Felületük szemölcsös, világosbarna és fekete foltokkal.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Patagónia argentin részén, Chubut, Rio Negro, Mendoza, Santa Cruz és La Pampa tartományokban, a tengerszinttől 1400 méteres magasságig találhatók populációi.
Élőhely: A növények bokrok, sziklák védelmében és fűvel borítva nőnek, együtt a Tephrocactus darwinii-val.
- Éghajlati tényezők: A nyári átlaghőmérsékletek viszonylag alacsonyak, ami különösen a hűvös éjszakáknak köszönhető. Télen kemény fagyos (-20 °C közelében) éjszakák. A csapadék 200-500 mm, nagyobb része télen hull le.
Kultúrában tartás
Gyökereik érzékenyek, könnyen rothadnak, ezért a legfontosabb követelmény a nagyon jó áteresztő közeg (például vulkánikus vagy magmatikus kőzetőrlemények). A szerves tápanyaggal is csínján kell bánni. A 15-20 cm magas növények könnyen virágoznak. Élőhelyük földrajzi helyzete okán ezek a növények legalább -18 °C-ig fagytűrők, vagyis elméletben a szabadban tölthetnék a telet, csapadék elleni védelemmel. Ezzel azonban nem érdemes kísérletezni, mert hidegben a légköri nedvesség is károsíthatja. Szakirodalmi források szerint üvegházban, teljesen száraz körülmények között igényli a -5 - -10 °C-os hideget, ez szükséges a virágképződéshez. Nagyobb kihívás nyáron a túlzott melegtől megvédeni. Ilyenkor teljes napfényen tartandó, de a legmelegebb időszakban enyhe árnyékolás ajánlott.
Egyéb
A taxont a jelenlegi rendszertan az A. bertinii faj szinonimájának tekinti. Tény, hogy a különbségek nincsenek jól definiálva a leírásokban, de a gyűjteményekben ez a név jelen van. Általában az A. bertinii sötétebb és színesebb tövisű formáira alkalmazzák, amelyeknek a virágszíne fehér vagy rózsaszín, gyakran ibolyás árnyalatú középcsíkkal, de lehet akár sárga is.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 650. kártya