Austrocactus bertinii
| Austrocactus bertinii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Corryocactinae |
| Nemzetség | Austrocactus |
| Faj | Austrocactus bertinii |
 
| |
Tudományos név
- Austrocactus bertinii (J.F.Cels) Britton & Rose, Cactaceae 3: 44–45, f. 56. 1922. Sec. Hunt (2006)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, az Austrocactus a latin auster (déli szél, dél) és a görög kaktos (tüskés növény) szavak összetétele, utalva a nemzetség déli, patagóniai elterjedésére.
- A faji jelzőt, a bertinii-t Pierre Cels adta a növénynek, valószínűleg egy Bertin nevű személy tiszteletére, aki a 19. század közepén kertészként vagy gyűjtőként tevékenykedett Franciaországban.
Típus
- Cereus bertinii Cels; Gyűjtő: E. Bertin, Argentína, Chubut tartomány, 1855 körül; Típuspéldány: nincs megőrizve, illusztráció a protológusban.
- Első leírása: Cereus bertinii néven közölte Cels a Horticulteur Français folyóiratban 1863-ban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1922.
Austrocactus bertinii képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Austrocactus bertinii szinonimái
- ≡ Cereus bertinii, ≡ Echinocereus bertinii, ≡ Echinocactus bertinii, ≡ Malacocarpus bertinii, ≡ Notocactus bertinii
- = Cereus patagonicus, ≡ Malacocarpus patagonicus, ≡ Austrocactus patagonicus, ≡ Notocactus patagonicus
- = Cereus dusenii, ≡ Austrocactus dusenii
- = Malacocarpus dusenii
- = Austrocactus gracilis
- = Austrocactus colloncurensis
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A szár kezdetben gömbölyded, később megnyúlt, hengeres, gyakran csoportos, elérheti a 15–30 cm-es magasságot és az 5–8 cm-es átmérőt. A hajtás sötétzöld vagy kékeszöld színű. A bordák száma általában 10–12, mélyen bevágottak és gumósak. Az areolák kerekdedek, fehéres vagy szürkés nemezzel borítottak.
A tövisek erősek, a peremtövis száma 6–10, ezek tűszerűek, világosabb színűek. A középtövis általában 4, kereszt alakban elhelyezkedve, horgas végűek, sötétebb barnák vagy feketések, hosszuk elérheti a 3–6 cm-t. A gyökérzet húsos, vaskos főgyökérrendszer.
Generatív test
Virág
A virág a hajtás csúcsához közel fejlődik, tölcsér alakú, 6–10 cm átmérőjű, színe a sárgától a barnássárgáig vagy rózsaszínes-narancssárgáig változhat.
- Takarólevelek: A külső lepellevél barnás árnyalatú, a belső lepellevél lándzsás, fényes sárga vagy okkersárga.
- Ivarlevelek: A porzószálak sárgák, a portokok szintén sárgák. A bibe 8–10 ágú, színe gyakran vöröses vagy bíborvörös.
Termés
A termés gömbölyű, kezdetben húsos, majd kiszáradó, sűrűn borított tövisekkel és gyapjas szőrökkel.
- Magja: A magok feketék, érdes felületűek, kb. 2,5 mm hosszúak.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Argentína déli része, különösen Chubut, Santa Cruz és Río Negro tartományok Patagóniában.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, szélfútta patagóniai pusztákon él, gyakran kavicsos vagy homokos talajon. Rendkívül fagytűrő, a téli hónapokban a hó alatt is áttelelhet.
Kultúrában tartás
A kultúrában tartása kihívást jelenthet, mivel hűvös, jól szellőző helyet és nagyon jó vízelvezetésű talajt igényel. A pangó vizet nem bírja. Télen teljes szárazságot és alacsony hőmérsékletet igényel a virágzáshoz. Lassú növekedésű faj.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Hasonlít az Austrocactus patagonicus néven leírt alakokra (melyet sokan szinonimának tekintenek), de az Austrocactus bertinii jellemzően robusztusabb alkatú és erősebb, horgas középtövisekkel rendelkezik. Megkülönböztethető a Pyrrhocactus nemzetség tagjaitól a termés és a magok szerkezete alapján.
Taxonómia és filogenetika
Lásd itt: Austrocactus