Aztekium hintonii
Tudományos név
Aztekium hintonii Glass & W. A. Fitz Maur., 1992
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A nemzetséget a fejlett civilizációt létrehozó azték indián törzsről nevezték el, mivel a növény felületének bordázatos mintázata a leírót az azték rovásírásra, illetve díszítőművészetre emlékeztette. A faj felfedezőjéről, George Sebastian Hinton-ról kapta a nevét, aki 1949-ben született mexikói farmer és növénygyűjtő. Több kaktuszfaj és alfaj viseli a nevét, amelyeket szintén ő talált meg.
Első leírása
Cactaceas y Suculentas Mexicanas 37(1): 13, 1992.
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Csaknem minden esetben magános növény. A hajtás alakja lapított, vagy szabályos gömbszerű, olykor kissé megnyúlt. A kifejlett példányok többsége 8,5 cm-es magasságot és 10 cm körüli átmérőt ér el, a legnagyobbak azonban 20 cm magasak és 15 cm szélesek is lehetnek. Színük halvány szürkészöld.
Bordák
A hajtások általában 10-15 (ritkán 8-9) éles bordára tagoltak, amelyek egyenes lefutásúak, mélységük 6-12 mm, szélességük 20 mm. A bordák teljes felületét az élekre merőleges irányú, sűrű barázdák mintázzák.
Axillák
A bordák élén csaknem összeérnek lapított areolái, amelyek a fiatal hajtásrészeken (felül) erősebben, az idősebbeken (lejjebb) kevésbé gyapjasak. A gyapjú miatt a növény felső részének areolái általában nem is láthatók, a bordák élét összefüggő gyapjúsáv fedi.
Tövisek
Tövisek csak a legfiatalabb, csúcsi areolákon figyelhetők meg, areolánként 3 db. Ezek 7-13 mm hosszúak, hajlottak, vagy csavarodottak, krémszínűek, vagy barnák, hamar lehullnak.
Generatív test
Virág
Virágai a növény gyapjas csúcsán fejlődnek, 1-3 cm átmérőjűek, színük a halványpirostól a gyakoribb lilás árnyalatig változó. A lepellevelek általában vékonyak, hegyesek, a virágcső enyhén gyapjas.
- Porzók: sárgák, számuk virágonként 25-30 db
- Bibe: fehér
Termés
Kicsi, fehér, hengeres, a tenyészcsúcs gyapjában megbújik. Kiszáradása után a magok kipörögnek és a gyapjúban maradnak.
- Magja: 1 mm-esek, sötétbarnák, hengeresek.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A faj típus élőhelye Mexikó Nuevo León államában található, Galeana helyhatóság területén.
Élőhely: A növények gipszkőzeten, annak függőleges sziklafalain élnek, többnyire keleti-északkeleti oldalakon. Együtt él a Neolloydia conoidea, Mammillaria candida, M. pilispina, Thelocactus matudae, a monotipikus Geohintonia mexicana kaktuszfajokkal, a Selaginella gypsophila és S. lepidophylla csipkeharaszt fajokkal, az Agave lechuguilla és más Agave fajokkal, a Pinguicula hintonii rovaremésztő növényfajjal, valamint néhány Dasylirion- és pázsitfűfélével.
- Éghajlati tényezők: 1200 méteres magasságban.
Kultúrában tartás
Nagyon lassú fejlődésű faj, évente 1 mm-t növekszik. Magvetéssel szaporítható. A két-három éves magoncok már olthatók. Jó alanyon a növekedése is kissé gyorsul. A feloltott növény már négy-hat-éves korában virágozhat. A meleget jól viseli, de nyáron gondoskodjunk részleges árnyékolásról. Nagyon porózus, bázikus talajt igényel. Ritkán öntözendő, de olyankor felszívatást kell alkalmazni és mindig reggel. Száraz időszakokban hetente egyszer esővízzel megpermetezhető. Virágzására a nyár legmelegebb időszakában, júliusban és augusztusban számíthatunk. Virágai egy-két napig virítanak, de a virágzás több hullámban, kb. kéthetes periódusokban ismétlődik. Telelése üvegházban, 5-10 °C-on, októbertől márciusig teljesen szárazon történik. A párás levegőt nem bírja, ezért a szellőztetésről gondoskodni kell.
Egyéb
Léteznek olyan példányok, amelyek gyengébben, vagy erősebben sarjadnak. Ezek tőben, de akár a bordáik élén is képesen sarjnövényeket fejleszteni és ez a tulajdonságuk öröklődik. Az ilyen példányokat általában A. hintonii fa. prolifera néven találjuk a növénylistákon. Fajunk nagy valószínűséggel a Geohintonia mexicana nevű, természetes hibridizációjával létrejött (hibridizációs speciáció) faj egyik szülőfaja.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Izsay Tamás
- Kép: Izsay Tamás
- Lektorálta: Papp László
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 481. kártya