Aztekium ritteri

Tudományos név

Aztekium ritteri (Boedeker) Boedeker, 1928

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

Boedeker a növény bordafelületének az azték rovásíráshoz ill. díszítéshez való hasonlósága miatt adta e nemzetségnevet, a fajnevet felfedezőjéről Friedrich Ritterről, német utazóról, terepkutatóról, rendszerezőről, sok faj felfedezőjéről és leírójáról kapta.

Típuspéldány

A fajt Ritter fedezte fel 1928-ban, a típusélőhelyet Boedeker az első leírásban nem tudta megjelölni, de egy későbbi leírás szerint Mexikó középső részén, Nuevo León államban él.

Első leírása: ZfS., 305.1928.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Boedeker, 1929

Szinonimák

• Echinocactus ritteri Boedeker 1928
• Érvényes név és szinonimák a Aztekium ritteri taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Apró termetű, különleges megjelenésű faj, amely kezdetben nem sarjadzik, idősödve gyakran oldalhajtásokat fejleszt, így látható gyakran eredeti élőhelyén. Hajtása (teste) lapított félgömb vagy gömb alakú, olivazöld vagy szürkészöld, 1-3 cm magas és 2-6 cm átmérőjű. 6-11 bordája számos ferde barázdával, redővel tagolt, amelyek az areolákat alul-felül szegélyezik, keretezik, 5-9 mm magasak, és 3-10 mm szélesek. E bordák tompák, az areoláknál kissé bemélyedtek, közöttük másodlagos bordák találhatók, amelyek folyamatosan képződve szélesedhetnek, rajtuk nem ritkán fejletlen areolákkal.

Tövisek

1-2(3-4) tövise apró, lapos, karomszerű, felfelé néz és többfelé hajlik, csavarodik, legtöbbször idővel lehullik.

Generatív test

Virág

Virágai fehérek, halvány, rózsás lepelszegéllyel és középcsíkkal, 7-14 mm átmérőjűek, rózsaszín rövidcsövűek, a fiatal, még dúsan gyapjas areolákból fejlődnek a növény csúcsán. A kevés külső lepel rózsaszínű, s a belsőkkel együtt barnás-rózsás hegyben végződnek. A belső leplek 6-8 mm hosszúak és 2-4 mm szélesek, széles lándzsásak. A porzói sárgák, porzószálai fehérek, bibéje sárgásfehér.

• Aztekium ritteri
• 
  1.
• 
  2.

Termés

Kicsi, hosszúkás, bogyószerű, rózsaszínű, amely később megszárad.

• Magja: Apró (0,5 mm) feketék vagy sötétszürkék, kerekded körte alakúak, finom kúpocskákkal.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikóban a Keleti Sierra Madre völgyrendszerének területén, a Nuevo León államban, és a hegységrendszer több pontján is, sőt Guatemalából is jelezték létét.

Élőhely: Függőleges vagy közel függőleges mészkőszikláinak repedéseiben vagy gipsz sziklákon, rendkívül gyér növényzetű élőhelyeken él.

Kultúrában tartás

Sajnos hazánkban - ugyan sok gyűjteményben több példánya is megtalálható - ezek néhány tíz magról kelt egyednek oltással (vegetative) szaporított klónjai, amelyeket legtöbbször magas oszlopos alanyokra oltanak. Így e példányok gyakran túlhízlalt, túlsarjadzott, a kelleténél kevesebb napfényt kapott növények, amelyek bár gyakran virágzanak, gyakran nincs mivel összeporozni őket egy klónból származó voltuk miatt. (Nem önbeporzó az ismertetett fajunk!) Mindettől függetlenül, ha tehetjük és több különböző magról származó egyedünk van, porozzuk őket össze, s annak ellenére, hogy magvaik Parodia-szerűek és magoncaik is, vessük el őket hővel sterilezett magágyba, s megfelelő körültekintéssel, türelemmel több növénykét is felnevelhetünk saját gyökéren, amelyek 3-4 éves korukig areola nélküli lapos gömböcskéknek tűnnek, közepükön egy mélyedéssel. Ezután mintha „kifordulna magából” e kis növény elkezd a fajra jellemző formát felvenni és (6)8-10 éves korában lesz ivarérett. Így saját gyökérzetén sem kényes megfelelő vízáteresztésű, enyhén bázikus talajon, amelyet óvatosan öntözzünk márciustól szeptember közepéig. Szürkészöld színét intenzív napfényen érhetjük el, 2-8 °C-on, öntözés nélkül nagyszerűen áttelel.

Egyéb

A Ritter által megtalált (1928) növényt még ugyanebben az évben Boedecker Echinocactus ritteri néven leírta, majd a következő évben megalkotta ennek a fajnak az Aztekium nemzetséget ill. nemzetségnevet. Az első leírásban Boedecker nem tudta megjelölni a típusélőhelyet, de egy hosszabb leírása megjelent a kaktusznak Alwin Berger Kaktuszok c. könyvében (1929), ahol csak annyit írt róla, hogy „Mexikó középső részén Nuevó Le[ó]n államban” él. Nem tudjuk, hogy ez az adat Bergertől került-e a könyvbe, de így vált érvényessé Boedecker leírása. Ámbár nem túl ritka, veszélyeztetettsége miatt a CITES I. kategóriájába sorolt, védett faj.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Papp László
• Kép: Papp László
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 38. kártya