Ariocarpus bravoanus subsp. hintonii

Tudományos név

Ariocarpus bravoanus subsp. hintonii (Stuppy & N. P. Taylor) E. F. Anderson & W. A. Fitz Maur., 1997

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve az aria és a karpos ógörög szavak összevonásából képezte Scheidweiler. Az aria egyes elméletek szerint a Sorbus aria (madárberkenye) fajra utal, a karpos termést jelent. Ezek alapján berkenye termésűt jelent. (Más feltételezés szerint a genus leírójának (Scheidw.) ez egy elírása, ui. az ógörög erion gyapjút jelent, ami reálisabb tulajdonsága e növényeknek, ezért nevezik több nyelvben gyapjas kaktusznak őket. A lektor.) Az alfajnév G. S. Hinton mexikói botanikus, aki több kaktuszfajt fedezett fel, vezetékneve után képezve (a birtokos eset ragjával).

Első leírása

Ariocarpus fissuratus var. hintonii Stuppy, W. & Taylor, N. P. (1989), Bradleya 7: 84-88.

Az aktuális nemzetségbe helyezte

E. F. Anderson & W. A. Fitz Maur., 1997

Szinonimák

• Ariocarpus fissuratus subsp. hintonii (Stuppy et Taylor) Halda 1998
• Érvényes név és szinonimák a Ariocarpus bravoanus subsp. hintonii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Testének jelentős része a föld alá rejtőzik (geofiton, mimikri növény), gyökere megvastagodott, erős módosult, ún. raktározó karógyökér. A talajfelszín felett látható teste (hajtása) zöldesbarna, olivazöld, szürkészöld, kultúrában élénk- vagy szürkészöld. Magassága 1,5-2 cm, szélessége 6(8) cm körüli. Hajtása erősen lapított, spirális lefutású, közel egyenlő szárú háromszög alakú szemölcsökre tagolt.

Szemölcsök

Szemölcsén v-alakú erős barázdák futnak a csúcsa felé. A szemölcs jellemzően papillás, pontozott, különösen a peremein. Szemölcsei nagyon hasonlítanak az Ariocarpus fissuratus fajéra, de attól kisebbek és mintázatuk finomabb. Szemölcsei felszínén apró, viszonylag egyforma méretű kiemelkedések, szemölcsök vagy latinul ún. papillák fedezhetők fel, melyek nem jellemzőek az A. fissuratus fajra.

Areolák

Areolája a szemölcs középső részén gyapjas barázda-szerűen fut végig. Piszkosfehéren vagy sárgásbarnásan gyapjas, később szürkén nemezes, mely csak a virágzóképes növényekre jellemző, itt képződnek a virágok.

Tövisek

Tövisei nincsenek.

• Ariocarpus bravoanus subsp. hintonii
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.

Generatív test

Virág

Virágja a csúcson frissen növekvő areolából fejlődik, 3-4 cm széles és 2-3 cm hosszú, nappal nyílik, 2-3 napig. A virág szélesre nyílik, sekély kehely alakú.

• Külső lepellevelek: fehérek, halványrózsa vagy zöldes árnyalattal.
• Belső lepellevelek: lilásrózsásak, magenta színűek.
• Porzószálak: fehérek
• Portokok: mélysárgák, narancssárgák
• Bibe: bibefej kilóg a porzók gyűrűjéből és fehér, több ágú.

Termés

A termés fehér hosszúkás, bunkószerű vagy cseppalakú, csak a következő évben bújik elő. Először húsos, majd beszárad és barna, pergamenszerű lesz. Egy termésben számos mag található.

• Magja: feketék, fényük matt, felszínük pontozott, szemölcsös, köldöke fehér. A mag durván 1-1,5 mm méretű, gömbölyded alakú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó San Luis Potosí szövetségi államának északi részén honos endemikus (bennszülött) faj. Matehuala város környéki fennsíki, száraz, alacsony mészkődombok tetején elterjedt, több populációja is ismert. Pár éve a várostól északra Cedral környékén is újabb populációkat fedeztek fel a Zacatecas államhatárhoz közel.

• Ariocarpus bravoanus subsp. hintonii élőhelyi képek
• 
  Ariocarpus bravoanus subsp. hintonii élőhelyi kép
• 
  Ariocarpus bravoanus subsp. hintonii élőhelyi kép

• 
  Az Ariocarpus bravoanus subsp. hintonii típuslelőhelyén Matehuala várostól délre, alacsony mészkődomb tetején, San Luis Potosí állam, Mexikó.

Élőhely: Fennsíki, száraz, alacsony mészkődombok tetején elterjedt. Tőlevélrózsás-üstökös félsivatagi cserjés, Agave-kkal, Yucca-kkal tarkított növényközösségében, valamint ún. kislevelű félsivatagi cserjésekben (matorral desertico, semidesrtico microfilo). Az Ariocarpus bravoanus subsp. hintonii típuslelőhelyén Matehuala várostól délre, alacsony mészkődomb tetején, San Luis Potosí állam, Mexikó.

• Éghajlati tényezők: 1600-1900 méteres magasságban.

Kultúrában tartás

A gyakorlottabb kaktuszgyűjtők számára nevelése nem okoz különösebb gondot. Oltani nem szükséges, egyedül a növekedés meggyorsítása miatt ajánlható. Viszonylag lassan nő, magról probléma nélkül szaporítható. Nagyon ritkán sarjad, ezért marad a magvetés, vagy az oltás. A pangó vízre érzékeny, mély edénybe érdemes ültetni, mivel erős répagyökeret nevel. Fény- és melegigényes a tenyészidőszakban, ekkor több vizet is kíván. Télen (2)5-10 °C között teleltessük teljesen szárazon. Ültetőközegnek jó vízáteresztő képességű, ásványi keveréket válasszunk (pl. homok, mészkőmúrva és -őrlemény, valamint 5-10%-nyi alginit elegye) minimális humusztartalommal.

Egyéb

A nemzetség legkorábban és leghálásabban virágzó faja. Nyár végétől ősz derekáig több hullámban bőségesen virágzik. (Néha így pl. 2018-ban a hűvös éjszakák miatt július közepétől elkezdte a virítást hazai gyűjteményekben! A lektor.) A maghéjszerkezetük is eltér egymástól az A. fissuratus fajtól. E két sajátsága viszont nagyon hasonlít az A. bravoanus-ra, ezért lett annak az alfaja.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Varga Zoltán
• Kép: Varga Zoltán
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 775. és 776. kártya