Mammillaria pectinifera subsp. solisioides

Tudományos név

Mammillaria pectinifera subsp. solisioides (Backeb.) Hunt, 2005

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin mamilla szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). A fajt először Pelecyphora (Rümpler), majd Solisia (Britton et Rose) nemzetséghez tartozónak gondolták. Ma már, alapos alaktani, fejlődéstani és genetikai vizsgálatok alapján a Mammillaria nemzetségbe sorolják. A fajnév latin szókapcsolat, (pecten -fésű, fésűhöz hasonlító tárgyak; fero, fere, tuli, latum - hoz, visz, hordoz igéből szókapcsolatokban, összetett szavakban, -fer, -fera, -ferum melléknévi igenév) fésűhordozó, fésűszerű, fésűhöz hasonlatos jelentéssel, ami a tövisek elrendezésére és fésűfog szerű alakjára utal. Az alfajnév szintén latin szó, jelentése Solisia-szerű, ezt a nem kerek, hanem az elnyújtott areola indokolta, ami hasonlít az alapfajra, amelynek korábban a Solisia genus nevet létrehozták, a többség által fel nem ismerve, hogy „csupán” egy különleges Mammillariával állnak szemben.

Első leírása

Mammillaria solisioides Backeberg, Cactus (Paris) No 31.:Suppl.:3. ill. 1952.

Szinonimák

Mammillaria solisioides Backeberg 1952
M. pectinifera fa. solisioides (Backeb.) Sanchez-mejorada 1980
Mammillaria pectinifera var. solisioides (Backeb.) Linzen, 1982 (nom. inval.)
Solisia solisoides (Backeberg) Doweld 2000
Érvényes név és szinonimák a Mammillaria pectinifera subsp. solisioides taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gyökere a tőnél elágazódó, rövid raktározó karó (répa) gyökér. Egyhajtású, így föld feletti része e fajnak majd kissé hengeres lesz. Teljesen kifejlődve 20-50 mm szélessé és magassá válik, a tenyészőcsúcsa bemélyedt.

Szemölcsök

A szemölcse 5-7 mm hosszú, kúpos, világoszöld, víznedvű, a hegye csapott.

Axillák

Az axillája kopasz. Az areolája a szemölcsök hossztengejére nagyjából merőlegesen állva, megnyúlt, 3 mm hosszú és 1,5 mm széles, világos barnás színű, fiatalon nagyon rövid fehér gyapjúval fedett, ami idővel lekopik.

Tövisek

Peremtövis: 20-30 darab, matt fehérek, fésűszerűen szétállók, elfekvők, hajlékonyak, 5 mm körüli hosszúsággal, az areola két vége felé némileg csökken a méretük és az areola végeken is lehet belőlük, mintegy körbevéve azt.
Középtövis: nincs.

Mammillaria pectinifera subsp. solisioides
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.

Generatív test

Virág

Önsteril (allogám) virága október végén, novemberben kezd nyílni, szélesen tölcséres, 18-22 hosszú és 25-30 mm széles, sárga, sárga vagy sárgás-zöldes torokkal.

Külső lepellevelek: sárga, a hegye lehet pirosas, szélesen peremes, a lepellevél alja zöldes.
Belső lepellevelek: fehéres-sárga vagy sárga, lándzsa alakú, hegyes.
Porzószálak: fehér vagy sárgás-fehér, a felső fele lehet rózsaszínes.
Portokok: sárga.
Bibeszál: fehéres-sárga vagy sárga.
Bibe: sárga vagy zöldes. A bibefej 3-5 ágú, 3 mm hosszú, a portok fölé nyúlik.

Termés

Az irodalom szerint nagyjából 12 hónappal a virág után lesz látható, kicsi, nehezen vehető észre, mert alig emelkedik ki a tövisek közül, csak enyhén szétnyomja őket, 4-6 mm hosszú és széles, virágmaradvánnyal.

Magja: az egyik végén lekerekített, a másikon hegyesszögben végződő, a köldöknél egyenesen (ez köti össze a két végét), ún. rövid zsebalakú, feketés barna vagy fekete, nagy, 1 mm széles és 1,2 mm hosszú, a bőrszövete apró mélyedésekkel tarkított. A köldöke rendkívül nagy, 1,3 mm hosszú, barna színű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, 1300-1400 méter magasság között, Puebla állam, Petlalzingo (típus élőhely), Tehuitzingo, valamint az egységes area folytatásaként, Oaxaca állam, Vista Hermosa, Huajuapan de Leon, Cacaloxtepec környékén.

Élőhely: Fennsíki kopár dombokon, kőzettörmelékes, relatíve magasabb humusztartalmú talajokon, déli és nyugati irányban lépcsős lejtésű gipsz hegyoldalakon. 20-40 cm magas, csenevész, ritkás lombhullató cserjék között, alacsony, gyérfüvű sziklagyepeken, néhol szárazságtűrő mohák és zuzmók közösségében. A talajba mélyedve úgy, hogy száraz időben jó, ha 1 cm áll ki a kifejletten 4-6 cm átmérőjű hajtásból! Bizonyos szempontból ez is ún. mimikri, tehát a környezetébe beolvadó kaktuszfaj! (A lektor.)

Kultúrában tartás

A nyári tartásnál ennél a fajnál nincs sok nehézség. Szereti a tűző napot, a megfelelően elkészített vízáteresztő talajt. Ha betartjuk, hogy csak akkor öntözünk, ha már kiszáradt a talaja, nagyon szépen fejlődik a növényünk. Viszont ősszel kezdődnek a gondok. Későn, novemberben kezd virágozni, ekkor is kellene neki a 20 °C körüli hőmérséklet, amit a többi növénnyel együtt nevelve nem tudunk biztosítani az üvegházban. Én a virágzás idejére kénytelen vagyok bevinni a lakás egyik napos ablakába. Nálam az alacsony hőmérséklet miatt az üvegházban már nincs meg a gombák elleni nedves, oldószeres védekezés lehetősége. A gombák virágon keresztül megtámadhatják a növényt, és pusztulását okozhatják. A lakásban a félig kifejlett bimbók sokszor megállnak a fejlődésükben, és csak tavasszal a Mammillaria elongata-val együtt nyílnak ki, de többször észrevettem új bimbók kifejlődését is.

Szerzők és forrás

Szöveg: Füleki József
Kép: Füleki József
Lektorálta: Papp László
Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 833. kártya