Ugrás a tartalomhoz

Lobivia bridgesii subsp. vallegrandensis

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Lobivia bridgesii subsp. vallegrandensis
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Trichocereinae
Nemzetség Lobivia
Faj Lobivia bridgesii subsp. vallegrandensis
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Lobivia bridgesii subsp. vallegrandensis (Cárdenas) Schlumpb. in Willdenowia 51: 264. 2021. Sec. Schlumpberger (2021)

A név eredete, etimológia

  • A Lobivia nemzetségnév Bolívia nevének anagrammája (a betűk felcserélésével alkotott szó), utalva a növények származási helyére.
  • A faji jelző, a bridgesii Thomas Bridges (1807–1865) brit botanikus és gyűjtő tiszteletére lett választva.
  • Az alfaj neve, a vallegrandensis a típuslelőhelyre, a bolíviai Vallegrande tartományra utal (Vallegrande + latin -ensis képző, melynek jelentése: -ból származó).

Típus

  • Lobivia bridgesii subsp. vallegrandensis; Cárdenas, Bolívia, Santa Cruz, Vallegrande közelében, 2000 m tengerszint feletti magasságban, 1947; Holotípus: Herbarium Cardenasianum (LIL)
  • Első leírása: Lobivia vallegrandensis néven írta le Martin Cárdenas 1961-ben (Lilloa 30: 163).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gordon Douglas Rowley, 1982.
Lobivia bridgesii subsp. vallegrandensis képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Lobivia bridgesii subsp. vallegrandensis szinonimái

  • Echinopsis vallegrandensis, ≡ Echinopsis huotii subsp. vallegrandensis, ≡ Echinopsis bridgesii subsp. vallegrandensis
  • = Echinopsis pojoensis
  • = Echinopsis cotacajesii


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény magányos vagy csoportokat alkotó, gömbölyded vagy rövid oszlopos szár jellemzi, amely sötétzöld színű. A hajtás átmérője elérheti a 10 cm-t. A száron 16–18 éles bordák találhatók, amelyeken az areolák egymástól 1,5–2 cm távolságra helyezkednek el. A levelek hiányoznak (módosultak). A tövisek barnásszürkék, hegyük sötétebb. A peremtövis száma 7–9, hosszuk 0,5–2 cm, sugárirányban szétállók. A középtövis általában 1 darab, erősebb és hosszabb a többinél, elérheti a 3 cm-t. A növény mélyre nyúló gyökérzet rendelkezik.

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú, a szár oldalsó részén, az areolák-ból fejlődik ki. A virág színe élénkvörös vagy narancsvörös, hossza 6–9 cm, átmérője 4–5 cm.

  • Takarólevelek: A lepellevél lándzsás, hegyes csúcsú, a külsők sötétebbek, a belsők világosabb vörösek. A csésze és a párta közötti átmenet folyamatos.
  • Ivarlevelek: A porzószálak vörösesek, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibeszál zöldes, a bibe 6–8 ágú.

Termés

A termés gömbölyded, húsos, sötétzöld vagy barnás, szőrökkel és pikkelyekkel borított.

  • Magja: Apró, matt fekete, szemcsézett felületű.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Bolívia, Santa Cruz megye, Vallegrande tartomány környéke.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás hegyoldalakon, füves területeken él, 2000 és 2600 m közötti tengerszint feletti magasságban. Litofiton és szukkulens életmódot folytat.

Kultúrában tartás

Jó vízáteresztő közegben, világos, napsütötte helyen fejlődik a legjobban. Télen száraz és hűvös (5–10 °C) körülményeket igényel a virágzáshoz. Az öntözést a növekedési időszakban rendszeresen, de mértékkel kell végezni.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Lobivia bridgesii törzsalakjától az élénkebb vörös virágszín és a rövidebb, zömökebb testalkat különbözteti meg. Hasonlít a Lobivia cinnabarina fajhoz, de bordái kevésbé tagoltak, és a tövisek elrendezése is eltérő.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV osztályozás szerint a Caryophyllales rendbe, a Cactaceae családba és a Cactoideae alcsaládba tartozik. A molekuláris vizsgálatok alapján a Lobivia nemzetséget sokáig az Echinopsis részének tekintették, de a modern filogenetikai kutatások újra megerősítették a Lobivia önállóságát.

Forrás