Soehrensia huascha

Soehrensia huascha
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Soehrensia
Faj	Soehrensia huascha

Tudományos név

• Soehrensia huascha (F.A.C.Weber) Schlumpb. in Cactaceae Syst. Init. 29: 5. 2013. Sec. Schlumpberger (2012)
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Echinopsis huascha (Friedrich Albert Constantin Weber) Heimo Friedrich & Gordon Douglas Rowley, 1974
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

• A nemzetséget Curt Backeberg német botanikus nevezte el Johannes Soehrens (18??–1934) tiszteletére. Soehrens német származású kertész és botanikus volt, aki Chilében élt és dolgozott (a santiagói botanikus kert munkatársaként). Jelentős szerepet játszott a chilei kaktuszflóra kutatásában és dokumentálásában a 20. század elején. A név a Soehrens családnévből és az -ia latin botanikai utótagból áll, amelyet hagyományosan személyekről elnevezett nemzetségek esetén alkalmaznak.
• A szinonim nemzetségnevet az ógörög „echinos” = sün szóból képezték az „-opsis” képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű (echinopsis = sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A növénytest tövises voltát jellemzi.
• A fajnév a helyi indián bennszülöttek által e növényre használt megnevezéséből származik, jelentése: árva. Hogy miért hívták így, arról nincs információ.

Típuspéldány

• Cereus huascha; Friedrich Albert Constantin Weber; Yacutala, Catamarca tartomány, Argentína.
• Első leírása: Cereus huascha Friedrich Albert Constantin Weber in Monatsschr. Kakteenk. (1893) 151.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Heimo Friedrich & Gordon Douglas Rowley 1974.

Echinopsis huascha képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Soehrensia huascha szinonimái

• (A keresett Echinopsis huascha ennek a taxonnak a szinonimája)*

• ≡ Cereus huascha, ≡ Trichocereus huascha, ≡ Lobivia huascha, ≡ Helianthocereus huascha, ≡ Salpingolobivia huascha, ≡ Echinopsis huascha, − Soehrensia huascha
• = Cereus huascha var. flaviflorus
• = Cereus huascha var. rubriflorus, ≡ Echinopsis huascha var. rubriflora, ≡ Lobivia huascha var. rubriflora
• = Cereus andalgalensis, ≡ Lobivia andalgalensis, ≡ Trichocereus andalgalensis, ≡ Helianthocereus andalgalensis, ≡ Salpingolobivia andalgalensis, ≡ Lobivia huascha var. andalgalensis
• = Lobivia hyalacantha, ≡ Echinopsis hyalacantha, ≡ Acanthocalycium hyalacanthum, ≡ Helianthocereus hyalacanthus, ≡ Lobivia formosa var. hyalacantha
• = Trichocereus huascha var. flaviflora
• = Trichocereus auricolor, ≡ Helianthocereus huascha var. auricolor, ≡ Echinopsis huascha var. auricolor, ≡ Trichocereus andalgalensis var. auricolor
• = Helianthocereus huascha var. rubriflorus
• = Helianthocereus huascha var. macranthus
• = Helianthocereus pecheretianus var. viridior
• = Trichocereus grandiflorus
• = Lobivia purpureominiata, ≡ Lobivia huascha var. purpureominiata
• = Trichocereus catamarcensis
• = Cereus huascha var. flaviflora, ≡ Lobivia shaferi var. flaviflora
• − Soehrensia huascha var. rosiflora

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

Általában sarjadó, tőben elágazó faj, 0,8-2 méter átmérőjű „bokrokat” képez.

Hajtásai 80-160 cm hosszúak, hengeresek, 4-5 cm átmérőjűek (kultúrában kövérebbek is lehetnek). 12-18 db bordája alacsony, lekerekített élű.

Areolái egymáshoz közel állnak, gyakran csak 5-7 mm a távolságuk, színük barnás vagy fehéres. Egy-egy areolán sok tövis található, amelyek tűszerűek. Színük a sárgástól a barnáig terjed. Az 1-2 középtövis akár 5-7 cm hosszú is lehet, az általában 9-11 db széltövis (peremtövis) hossza is elérheti a 4 cm-t.

A faj nagyon változékony, a hajtások hosszában, átmérőjében, a tövisek számában és hosszában rengeteg eltérés lehet. A legkisebb testű populációk magassága nem haladja meg a 20 cm-t, tövisei pedig csak 1 cm hosszúak.

Generatív test

Virág

A virág színe és mérete nagyon változó lehet. A virágszín a sárgától a vörösig változhat, hossza 7-10 cm, széles tölcsér alakú. A magházat borító pikkelyeket hosszú, barna szőrzet fedi.

Termés

Vöröses termése gömbölyű, akár 7 cm átmérőjű is lehet, húsos, lédús.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: A típus élőhelye Yacutala, Catamarca tartomány, Argentína. A faj Észak-Argentínában elterjedt.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Általában 1000 és 2000 méteres magasságban él, de gyűjtötték már 370 méteren és 2500 méteren is. A változatos élőhelyek közül legtipikusabbak a vulkanikus eredetű sziklákkal, aprózódott kőzeteikkel, közöttük sekély talajjal és ritkás növényzettel (törpecserjék, pázsitfűfélék, kétszikű lágyszárúak) fedettek.

Kultúrában tartás

A leírás szerint terjedelmes „bokrokat” képez a növény, de ezt elég lassan teszi. Cserépben nevelve évtizedekig nem okoz jelentős gondot a mérete. A 20 centis szártagokkal rendelkező példányok már virágzóképesek. Tartása nem okoz nehézséget. Talaja enyhén savanyú kémhatásútól az enyhén bázikusig terjedhet (pH 6,5-7,8). Télen szárazon, 5-10 °C-on célszerű teleltetni, de enyhe fagy sem tesz benne kárt. Nyáron teljes napfényen érzi jól magát, akár szabad ég alatt is. Így fejlődnek nagyon szép hosszú, színes tövisei. Virágzására a nyár közepén lehet számítani. Szaporítása magvetésen kívül a leválasztott hajtások gyökereztetésével is megoldható.

Egyéb

A faj nagyon változékony, ami magyarázza a sok szinonim nevet. A fenti leírás nagyrészt a típus élőhelyen megfigyelt példányokra illik.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán és Bodor János
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 247. kártya