Kategória:Abromeitiella
| Abromeitiella | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Klád | Commelinids |
| Rend | Poales |
| Család | Bromeliaceae |
| Nemzetség | Abromeitiella |
Tudományos név
- Abromeitiella (Mez) Mez, 1927
A név eredete, etimológia
A nemzetséget Johannes Abromeit (1857–1946) német botanikus tiszteletére nevezték el, aki a kelet-poroszországi flóra szakértője volt. A név a botanikus vezetéknevének (Abromeit) és a latin -iella kicsinyítő képzőnek az összetétele.
Típus
- Abromeitiella pulchra Mez; Gyűjtő: Lorentz & Hieronymus, Argentína, Jujuy, 1873. február, típuspéldány: B (Berlin);
- Első leírása: Mez, Carl Christian: Abromeitiella, eine neue Gattung der Bromeliaceae. In: Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz, 1927.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Mez, Carl Christian, 1927.
Abromeitiella képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Deuterocohnia Mez
- Meziostephanum Ritter
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növények rendkívül sűrű, párnaszerű csoportokat alkotnak, amelyek több ezer apró rozettából állhatnak. A szár rövid, fásodó, gyakran elágazó. A levelek húsosak, háromszög alakúak, merevek, szukkulensek, szélükön apró tövisek (fogazottság) találhatók. A levelek felszíne pikkelyszőrös (lepidote). A gyökér rendszerint vékony, de hatékonyan rögzíti a növényt a sziklák repedéseiben.
Generatív test
Virág
A virág magányos vagy rövid virágzatban (egyszerű fürt) jelenik meg a rozetta közepén. A virág csőszerű, színe általában zöldes vagy sárgás-zöld.
- Takarólevelek: Három zöld csésze és három hosszabb, sziromszerű lepellevél, amelyek csövet alkotnak. A lepellevél tövénél apró pikkelyek találhatóak.
- Ivarlevelek: Hat porzószál, amelyek gyakran rövidebbek a lepleknél; a portokok lineárisak. A termő felső állású, a bibeszál vékony, a bibe háromkaréjú.
Termés
Száraz toktermés, amely éréskor három kopáccsal nyílik.
- Magja: Apró, szárnyas vagy függelékes, a szél általi terjedésre módosult.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Az Andok keleti lejtőin, Bolívia déli részén és Argentína északnyugati vidékein (Jujuy, Salta, Tucumán tartományok) őshonos.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklalakó litofiton életmódot folytat. Száraz, félsivatagi hegyvidéki területeken, meredek sziklafalakon és kőgörgeteges lejtőkön él. Jellemzően 1000 és 3000 méter tengerszint feletti magasság között fordul elő.
Kultúrában tartás
Kedvelt szukkulens növény a gyűjtők körében párnaszerű növekedése miatt. Jó vízelvezetésű, ásványi alapú talajt és sok fényt igényel. Mérsékelt öntözést igényel, a pangó vizet nem bírja. Fagyérzékeny, bár az idősebb példányok rövid ideig tartó enyhe fagyot elviselnek száraz körülmények között.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Nagyon hasonlít a Deuterocohnia nemzetség többi tagjára, sok modern rendszertan (például a POWO és az APG) be is olvassza abba. Megkülönböztethető azonban a rendkívül kisméretű, kompakt rozetták és a virágzat redukált szerkezete alapján. A Pitcairnia nemzetségtől a szukkulens jelleg és a tövises levélszél különíti el.
Taxonómia és filogenetika
A Bromeliaceae család Pitcairnioideae alcsaládjába tartozik. Az APG 4 osztályozás szerint a Poales rend tagja. Molekuláris biológiai vizsgálatok alapján a nemzetséget gyakran a Deuterocohnia szinonimájaként kezelik, mivel a kettő közötti morfológiai különbségek nem támasztják alá a külön nemzetségként való fenntartást.
Forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.