Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Bromeliaceae

Innen: MKOE wiki
Bromeliaceae
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Monocots
Klád Commelinids
Rend Poales
Család Bromeliaceae

Tudományos név

  • Bromeliaceae Jussieu (1789)

A név eredete, etimológia

A család neve a típusnemzetség, a Bromelia nevéből származik. Charles Plumier nevezte el a nemzetséget Olaf Bromel (1639–1705) svéd orvos és botanikus tiszteletére. A görög bromos (zab) szóval való alakilag hasonló csengés csak véletlen egybeesés, a név egyértelműen eponimikus eredetű.

Típusnemzetség

  • Bromelia Linnaeus; Plumier gyűjtése alapján, Antillák, 1753; Típuspéldány: Herb. Linn. No. 408.1 (LINN).
  • Első leírása: Antoine Laurent De Jussieu írta le először család szinten a Genera Plantarum című művében 1789-ben.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl von Linné (1753).
Bromelia képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Tillandsiaceae Wilm.
  • Pitcairniaceae Alb.
  • Hechtiaceae Givnish

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A család tagjai túlnyomórészt lágyszárú évelők, ritkábban fásodó szárúak. Jellemző rájuk a tőlevélrózsa (rosula), amely gyakran víztartó tartályként (cisterna) funkcionál. A levelek párhuzamos erezetűek, szélük gyakran fogazott vagy tövisekkel ellátott.

A gyökérrendszer földlakó (terresztris) fajoknál jól fejlett, míg a fán lakó (epifita) életmódúaknál elsősorban a rögzítést szolgálja. Sok faj felületét speciális pikkelyszőrök (trichoma) borítják, amelyek aktívan képesek a csapadék és a pára felszívására.

Generatív test

Virág

A virágzat általában végálló fürt, füzér vagy buga, melyet gyakran feltűnő, élénk színű murvalevelek (bractea) díszítenek. A virágok hímnősek, ritkábban egyneműek, sugaras vagy kétoldali részarányosak. A lepellevelek két körben helyezkednek el: 3 csészelevél (sepalum) és 3 sziromlevél (petalum). A porzók száma 6, két körben. A magház lehet alsó, felső vagy középállású, 3 termőlevélből összeforrt.

Termés

A termés lehet húsos bogyó (bacca) vagy száraz, felnyíló toktermés (capsula).

  • Magja: A toktermésűeknél gyakran repítőszőrökkel vagy szárnyakkal ellátott, a bogyótermésűeknél apró és sima.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Szinte kizárólag az újvilágban, az amerikai kontinens trópusi és szubtrópusi területein őshonosak, Amerikai Egyesült Államok déli részétől Argentína középső részéig. Egyetlen faj, a Pitcairnia feliciana található meg Nyugat-Afrika területén (Guinea).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül változatos élőhelyeken fordulnak elő: a tengerszint feletti trópusi esőerdőktől a magashegyi andoki gyepekig (paramo), és a száraz sivatagoktól a tengerparti sziklákig. Életmódjuk szerint lehetnek terresztric, epifita vagy litofita növények.

Szukkulens taxonok

Számos nemzetség (pl. Hechtia, Dyckia, Puya) mutat kifejezett szukkulenciát. Ezek levelei pozsgásak, szöveti víztárolásra módosultak, gyakran vastag kutikulával és viaszréteggel védettek a párologtatás ellen. Számos epifita faj a tartályszerű levélrózsájában tárolt vízzel vészeli át a szárazabb időszakokat.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV rendszer a Bromeliaceae családot a Poales (perjvirágúak) rendjébe sorolja. Monofiletikus egység, melyet korábban három alcsaládra (Bromelioideae, Pitcairnioideae, Tillandsioideae) osztottak, de a modern molekuláris vizsgálatok alapján jelenleg nyolc alcsaládot különítenek el (Brocchinioideae, Lindmanioideae, Hechtioideae, Navioideae, Pitcairnioideae, Puyoideae, Tillandsioideae, Bromelioideae).

Forrás

Alkategóriák

Ez a kategória az alábbi 11 alkategóriával rendelkezik (összesen 11 alkategóriája van).