Kategória:Dyckia

• Dyckia Joseph Gerhard Zuccarini, 1833

A nemzetséget Joseph Salm-Reifferscheidt-Dyck (1773–1861) herceg tiszteletére nevezték el, aki korának neves német botanikusa, kaktuszszakértője és a szukkulens növények elkötelezett gyűjtője volt. A név az ő birtokának és családnevének (Dyck) latinizált formája.

• Dyckia distachya Hassler; Gyűjtő: Emil Hassler, Paraguay; Típuspéldány: G (Genf).
• Első leírása: Joseph Gerhard Zuccarini írta le a nemzetséget 1833-ban a Flora című folyóiratban.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Joseph Gerhard Zuccarini, 1833.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Prionophyllum Koch

A nemzetség tagjai évelő, pozsgás jellegű növények. A hajtás rövid, gyakran sűrű csoportokat alkot. A szár általában nem látható, a levelek merev tőrózsát (rozettát) alkotnak. A levelek húsosak, szukkulensek, szélükön éles, kemény tövisek találhatók. A levéllemez felszíne gyakran sima vagy ezüstös pikkelyekkel borított. A gyökér rendszerint jól fejlett, segít a sziklás talajba való kapaszkodásban és a vízfelvételben.

A virágzat a rozetta közepéből vagy oldaláról eredő, megnyúlt fürt vagy buga. A virág színe jellemzően sárga vagy narancssárga.

• Takarólevelek: A csésze rövid, a csészelevelek szabadok vagy tövükön forrtak. A párta három sziromlevélből áll, amelyek harang alakot formáznak, színük élénk.
• Ivarlevelek: A porzószálak szabadok vagy a szirmok alapjához nőttek, a portokok lineárisak. A termő felső állású, a bibeszál vékony, a bibe háromkaréjú.

A termés száraz, fásodó toktermés.

• Magja: A magok lapítottak, gyakran szárnyasak, ami elősegíti a széllel való terjedést.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség központja Brazília, de fajai megtalálhatók Argentína, Paraguay, Uruguay és Bolívia területén is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban litofiton vagy terresztrikus (talajlakó) életmódot folytatnak. Sziklás kibúvásokon, száraz szavannákon és félsivatagi területeken élnek. Kiválóan alkalmazkodtak a tartós szárazsághoz és az erős napsütéshez.

Népszerű szobanövények és szukkulens gyűjtemények lakói. Jól bírják a száraz levegőt és a közvetlen napfényt. Jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt igényelnek. Télen hűvös, száraz pihentetést igényelnek.

Gyakran összetévesztik őket a Hechtia vagy Encholirium nemzetségekkel, de a Dyckia virágai általában kétivarúak és a szirmok sárgák/narancssárgák, szemben sok más bromélia fehér vagy zöldes virágaival.

A nemzetség szinte minden tagja szukkulens tulajdonságokkal bír. A leveleikben jelentős mennyiségű vizet képesek tárolni, ami lehetővé teszi számukra a túlélést a sziklás, gyorsan kiszáradó élőhelyeken.

Az APG IV rendszer szerint a Bromeliaceae család Pitcairnioideae alcsaládjába tartozik. A molekuláris vizsgálatok alapján szoros rokonságban áll az Encholirium nemzetséggel.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Dyckia
• https://en.wikipedia.org/wiki/Dyckia
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/