Kategória:Aechmea

• Aechmea Ruiz & Pavón, 1794

A nemzetségnév a görög aichme szóból származik, amelynek jelentése „lándzsahegy” vagy „dárdahegy”. Ez a név a virágzatot övező merev, hegyes fellevelekre vagy a virágok hegyes csészeleveleire utal. A nevet Hipólito Ruiz López és José Antonio Pavón y Jiménez spanyol botanikusok vezették be.

• Aechmea paniculata Ruiz & Pavón; Gyűjtő: Ruiz & Pavón, Peru, Huánuco, 1778–1788 között; típuspéldány: MA (Madrid);
• Első leírása: Ruiz, Hipólito & Pavón, José Antonio: Florae Peruvianae, et Chilensis Prodromus, 1794.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ruiz & Pavón, 1794.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Hoiriri Adanson
• Echinostachys Brongniart
• Pothuava Gaudichaud-Beaupré
• Macrochordion de Vriese
• Gravisia Mez

A növények többnyire rozettás felépítésűek, a szár általában rövid vagy hiányzik. A levelek tölcsérszerűen állnak össze, amelyben képesek összegyűjteni a csapadékot. A levél széle gyakran fogazott, rajta kisebb-nagyobb tövisek találhatók. A levelek felülete gyakran ezüstös pikkelyszőrökkel borított. A gyökér elsősorban a rögzítést szolgálja az epifiton életmódú fajoknál, a tápanyagfelvétel jelentős része a levéltölcséren keresztül történik.

A virágzat a rozetta közepéből emelkedik ki, lehet egyszerű vagy összetett fürt, gyakran feltűnő, színes fellevelekkel díszítve. A virág kétivarú, sugaras vagy enyhén kétoldali szimmetriájú.

• Takarólevelek: A három csésze gyakran aszimmetrikus és hegyes végű. A három sziromlevél (vagy lepellevél) alján gyakran két apró függelék (pikkely) található. A szirmok színe a kéktől a sárgáig és a pirosig változhat.

• Ivarlevelek: Hat porzószál két körben helyezkedik el. A termő alsó állású, a bibeszál hosszú, a bibe három ágú, gyakran csavarodott.

Húsos bogyótermés, amely gyakran élénk színű (kék, lila vagy fehér) az érés során.

• Magja: Apró, nem szárnyas, nyálkás burokkal rendelkezhet, amelyet állatok (főleg madarak) terjesztenek.

• Földrajzi elterjedés: Elterjedési területe Mexikó déli részétől Közép-Amerikán át egészen Argentína északi részéig tart, valamint megtalálható a Karib-szigetek területén is. Legnagyobb fajgazdagságban Brazília atlanti partvidéki erdőiben fordul elő.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Legtöbb faja epifiton életmódot folytat trópusi esőerdőkben, de akadnak közöttük litofiton és talajlakó (terresztris) fajok is. Kedvelik a párás, meleg klímát, de elterjedtek a lombhullató erdőkben és a tengerparti bozótosokban (restinga) is.

Az egyik legnépszerűbb broméliaszerű dísznövény-nemzetség. A legismertebb faj az Aechmea fasciata. Világos, de a tűző naptól védett helyet, magas páratartalmat és lágy vízzel való öntözést igényelnek (a levéltölcsérben mindig álljon víz).

Hasonlít a Billbergia nemzetségre, de az Aechmea virágzata általában tömöttebb, fellevelei pedig tartósabbak és merevebbek. A Quesnelia nemzetségtől a csészeszerkezet és a bogyótermés jellege alapján különíthető el.

A Bromeliaceae család Bromelioideae alcsaládjának tagja. Az APG 4 szerinti besorolása a Poales rendbe helyezi. A nemzetség jelenleg polifiletikusnak tűnik, molekuláris vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy a jövőben több kisebb nemzetségre fogják bontani.

• https://powo.science.kew.org/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://www.llifle.com/
• https://www.ipni.org/
• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/