Kategória:Hechtia

• Hechtia Johann Friedrich Klotzsch, 1835

A nemzetséget Julius Gottfried Conrad Hecht (1771–1837) tiszteletére nevezték el, aki porosz királyi tanácsos és a botanika támogatója volt. A nevet Johann Friedrich Klotzsch rögzítette 1835-ben.

• Hechtia stenopetala Klotzsch; Gyűjtő: Carl August Ehrenberg, Mexikó; Típuspéldány: B (Berlin).
• Első leírása: Johann Friedrich Klotzsch írta le a nemzetséget 1835-ben az Allgemeine Gartenzeitung folyóiratban.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Johann Friedrich Klotzsch, 1835.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Bakeria André
• Bakeriella L.B.Smith

A nemzetség tagjai robusztus, évelő növények. A hajtás általában rövid, sűrű, gyakran áthatolhatatlan csoportokat alkot. A szár többnyire rejtve marad a levelek között. A levelek kemény tőrózsát (rozettát) alkotnak, szukkulensek és bőrszerűek. A levelek szélén nagyon erős, kampós tövisek találhatók, amelyek védelmet nyújtanak a növényevők ellen. A levéllemez hátoldala gyakran ezüstös pikkelyekkel fedett, ami segít a párologtatás csökkentésében. A gyökér rendkívül erős és mélyre hatoló, vagy sziklákon való rögzülésre specializálódott.

A virágzat egy hosszú, gyakran több méter magasra megnövő buga, amely oldalirányból (nem a rozetta közepéből) fejlődik ki. A nemzetség fajainak többsége kétlaki, azaz a porzós és termős virág külön egyedeken található.

• Takarólevelek: A csésze három kis csészelevélből áll. A párta három szabad sziromlevélből tevődik össze, amelyek színe fehér, zöldesfehér vagy ritkábban rózsaszínes.
• Ivarlevelek: A porzós virágokban a porzószálak jól láthatóak. A termős virágokban a termő felső vagy félig alsó állású, a bibe rövid.

A termés száraz, háromrekeszű toktermés.

• Magja: A magok aprók, gyakran szárnyasak, a szél általi terjedésre módosultak.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség súlypontja Mexikó, ahol a fajok többsége él, de elterjedése északon Texas államig (USA), délen pedig Guatemala, Honduras és Salvador területéig nyúlik.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően litofiton vagy terresztrikus életmódot folytatnak. Félsivatagi területeken, meredek mészkősziklákon, kanyonok falán és száraz tüskésbozótosokban élnek. Kiválóan tűrik a tűző napot és a szélsőséges szárazságot.

Szukkulens gyűjteményekben és botanikus kertekben tartják őket. Rendkívül igénytelenek, de lassú növekedésűek. Sok fényt és jó vízelvezetésű, ásványi talajt igényelnek. Erős töviseik miatt kezelésük óvatosságot igényel.

Nagyon hasonlítanak a Dyckia nemzetségre, de a Hechtia virágzata oldalrügyből ered (laterális), míg a Dyckia virágzata a rozetta közepéből vagy oldaláról is eredhet, de a Hechtia virágai rendszerint egyivarúak (kétlakiság), ami ritka a broméliaféléknél.

A nemzetség minden faja szukkulens. A levelek víztároló szövetei és a vastag kutikula lehetővé teszi számukra a túlélést olyan forró, száraz élőhelyeken is, ahol más broméliák elpusztulnának.

Az APG IV rendszer alapján a Bromeliaceae család saját alcsaládjába, a Hechtioideae-be tartozik. Ez az egyik legősibb fejlődési vonal a családon belül, amely korán elkülönült a többi broméliától.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Hechtia
• https://en.wikipedia.org/wiki/Hechtia
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/