Kategória:Puya

• Puya Juan Ignacio Molina, 1782

A nemzetségnév a Chile területén élő mapucse (mapudungun) indiánoktól származik, akik a puya szót ezen növények megnevezésére használták. A nevet Juan Ignacio Molina spanyol szerzetes és természettudós emelte be a tudományos nómenklatúrába 1782-ben.

• Puya chilensis Molina; Gyűjtő: Juan Ignacio Molina, Chile; Típuspéldány: SGO (Museo Nacional de Historia Natural, Santiago).
• Első leírása: Juan Ignacio Molina írta le a Saggio sulla Storia Naturale del Chili című művében 1782-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Juan Ignacio Molina, 1782.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Pourretia Ruiz & Pavón
• Connellia N.E.Brown (részben)

A nemzetség tagjai évelő, gyakran óriás termetű szárazföldi növények. A hajtás lehet rövid, de sok faj (például a Puya raimondii) masszív, fásodó, pikkelyes szár-at fejleszt, amely több méter magas is lehet. A levelek sűrű, merev tőrózsát alkotnak. A levelek keskenyek, húsosak (szukkulensek), szélükön rendkívül éles, kampós, gyakran sötét színű tövisek sorakoznak. A levéllemez fonákját gyakran sűrű pikkelyszőrök borítják. A gyökérzet erőteljes, mélyre hatoló, biztosítva a rögzítést a meredek hegyoldalakon.

A virágzat monumentális, felálló fürt vagy összetett buga, amely egyes fajoknál a 10 méteres magasságot is elérheti. A virág nagyméretű, tölcséres, színe rendkívül változatos: a türkizkéktől a mélylilán át a sárgáig terjedhet.

• Takarólevelek: A csésze három szabad csészelevélből áll. A párta három nagy, húsos sziromlevélből tevődik össze, amelyek gyakran csavarodottak az elnyílás után.
• Ivarlevelek: A porzószálak szabadok, a portokok nagyok, gyakran élénksárga pollenűek. A termő felső állású, a bibeszál hosszú, a bibe három ágú.

A termés fásodó, háromrekeszű toktermés.

• Magja: A magok laposak és szárnyasak, ami lehetővé teszi a széllel való terjedést a ritka hegyi levegőben.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség az Andok hegyláncaira korlátozódik, Kolumbia területétől délre egészen Chile középső részéig és Argentína északnyugati vidékéig.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően a nagy magasságú gyepek, az úgynevezett páramo és puna övezetek lakói (2000–4500 m tengerszint feletti magasságban). Litofiton vagy terresztrikus életmódot folytatnak. Jól tűrik a fagyot, a viharos szeleket és az intenzív napsugárzást.

Főként botanikus kertekben és mediterrán éghajlatú parkokban láthatók. Nagy helyigényűek és lassú növekedésűek (egyes fajok évtizedekig fejlődnek az első virágzásig). Teljes napsütést és jó vízelvezetésű, kavicsos talajt igényelnek. Fagytűrésük fajfüggő, de sok faj elviseli a rövid ideig tartó -5…-10°C-ot is.

A Puya nemzetség a legnagyobb termetű broméliaféle. Megkülönbözteti a többi nemzetségtől a felső állású termő és a szárnyas magvak kombinációja, valamint az egyedülálló, gyakran fémes fényű virágszín.

Bár nem minden faj mutat klasszikus pozsgás jelleget, a xerofita (szárazságtűrő) fajok levelei jelentős víztároló szövettel rendelkeznek, ami segíti a túlélést a magashegyi, fiziológiailag száraz környezetben.

Az APG IV rendszer szerint a Bromeliaceae család saját alcsaládjába, a Puyoideae-be tartozik. Ez egy monotipikus alcsalád (csak a Puya nemzetséget tartalmazza), amely korán elkülönült a család többi tagjától.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Puya
• https://en.wikipedia.org/wiki/Puya
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/