Kategória:Arecales
| Arecales | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Klád | Commelinids |
| Rend | Arecales |
Tudományos név
- Arecales Bromhead, 1840
A név eredete, etimológia
Az Arecales rend tudományos neve a rend típusnemzetségének, az Areca névnek a képzővel ellátott alakja. Az Areca szó a malajálam adeka szóból származik, amely a bételdiót (Areca catechu) jelöli. A klasszikus latinban nem szerepel, a modern botanikai latinnba közvetlen átvétellel került be a dravida nyelvcsaládból.
Típus
- Areca Linnaeus (1753); Típuspéldány: Areca catechu Linnaeus.
- Első leírása: Edward Ashworth Bromhead írta le először 1840-ben a Magazine of Natural History hasábjain.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: A rendszertani kategóriát Bromhead állította fel 1840-ben.
Areca catechu képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Palmae Jussieu
- Arecanae Takhtajan
- Coryphales Link
- Phoenicales J. Presl
- Coccales Dumortier
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A rend tagjai többnyire fás szárúak, bár valódi szekunder vastagodásuk nincs. A szár (törzs) általában el nem ágazó, a csúcsán üstökben álló levelekkel. A levelek nagyok, párhuzamos erezetűek, de kifejlett állapotban szárnyasan vagy tenyeresen szeldeltek (úgynevezett plicata típusú redőzöttség jellemzi őket). A levélalap gyakran hüvelyszerűen körülöleli a szárat. A gyökérrendszer adventív, gyakran támasztógyökerek jelennek meg.
Generatív test
Virág
A virágok általában kicsik, háromtagú körökből állnak, és gyakran sűrű, összetett virágzatba (torzsavirágzat vagy buga) tömörülnek, amelyet egy vagy több nagy fellevél, a spatha védelmez. A virágok lehetnek hímnősek vagy egyneműek (egylaki vagy kétlaki növényeknél). A lepellevél (perianthium) két körben helyezkedik el, körönként 3-3 taggal.
Termés
Leggyakrabban csonthéjas termés vagy bogyó fejlődik. A termésfal (pericarpium) külső rétege lehet rostos vagy húsos.
- Magja: A magok nagy mennyiségű, gyakran kemény (cellulóz tartalmú) vagy olajos endospermiumot tartalmaznak. Az embrió kicsi.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Világszerte a trópusi és szubtrópusi övezetekben terjedtek el. Különösen nagy fajgazdagságban találhatók meg Brazília, Kolumbia, Indonézia és Malajzia területén, de jelen vannak Afrika, Ausztrália és az Amerikai Egyesült Államok déli részein is.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban a trópusi esőerdők, mangroveerdők és szavannák lakói. Kedvelik a fagymentes, magas páratartalmú környezetet, de egyes fajaik (például a Phoenix) a szárazabb oázisokban is megélnek. Többségük autotróf szárazföldi növény, de akadnak közöttük kúszónövények (liánok) is.
Szukkulens taxonok
A rendben nem jellemző a klasszikus szukkulencia. Egyes fajok törzse (például a Hyophorbe nemzetségnél) megduzzadhat a víz tárolása érdekében, de ezek nem tekinthetők valódi szukkulens növényeknek a szó szoros értelmében.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV-rendszer szerint az Arecales az egyszikűek (Monocotyledonae) Commelinids kládjába tartozik. Egyetlen családot tartalmaz, az Arecaceae (pálmafélék) családot, bár egyes kutatások a Dasypogonaceae családot is ide sorolják. A rend monofiletikus származása molekuláris adatokkal jól alátámasztott.
Forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.