Kategória:Didierea

• Didierea (Baillon) Henri Ernest Baillon, 1880

A nemzetséget Henri Ernest Baillon írta le és nevezte el Alfred Grandidier (1836–1921) francia természettudós és felfedező tiszteletére, aki Madagaszkár élővilágának egyik legjelentősebb kutatója volt. A név a latin Didierea formát kapta a gyűjtő vezetéknevének latinizált változataként. A klasszikus etimológiai források (LSJ, Lewis & Short) itt kevésbé relevánsak, mivel eponímáról (személynévi eredetű névről) van szó, melyet a protológus (a Bulletin Mensuel de la Société Linnéenne de Paris) is megerősít.

• Didierea madagascariensis Henri Ernest Baillon; Gyűjtő: Alfred Grandidier, Madagaszkár (Dél-Madagaszkár), 1880. Típuspéldány: Muséum National d’Histoire Naturelle (P), Párizs.
• Első leírása: Henri Ernest Baillon: Bulletin Mensuel de la Société Linnéenne de Paris 1: 258. (1880).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Henri Ernest Baillon, 1880.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Didiereaceae subfam. Didiereoideae Appenzeller (fajcsoport szinten)

Különös megjelenésű, tövises szukkulens növények. A hajtás lehet oszlopos növekedésű, kevés elágazással, vagy alacsonyabb, bokrosodó szerkezetű. A szár fásodó, de jelentős vízraktározó szövettel rendelkezik. A levelek kétfélék: a hosszúhajtásokon korán lehulló, apró levelek találhatók, míg a rövidhajtásokon (melyek az areolák megfelelői) csoportosulnak a fotoszintézist végző, keskeny, húsos levelek. A növény felületén jól látható areolák helyezkednek el, amelyekből a tövisek erednek. A tövisek sugárirányban állnak, védelmet nyújtva a növénynek. A gyökérzet mélyre hatoló, segítve a stabil rögzítést a homokos vagy köves talajban.

A virágzat a hajtások végén vagy az areolák hónaljában fejlődik. A virág kétlaki (dioecious), azaz a hím- és nőivarú virágok külön egyedeken fejlődnek. A virág sugaras szimmetriájú, színe általában sárgásfehér vagy zöldes.

• Takarólevelek: A lepellevél négy tagú, két körben helyezkedik el. A belső lepellevél kör tagjai sziromszerűek.
• Ivarlevelek: A hím virágokban a porzószálak száma általában 8-10, a portokok jól láthatóak. A női virágokban a termő felső állású, a bibeszál rövid, a bibe pedig többkaréjú.

A termés háromélű, száraz, nem felnyíló makkocska, melyet a megmaradó lepellevél szárnyként segít a széllel való terjedésben.

• Magja: Kicsi, kemény maghéjjal rendelkezik, az embrió görbült.

• Földrajzi elterjedés: Kizárólag Madagaszkár déli és délnyugati részén őshonos (endemikus nemzetség).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A szemiarid, száraz tüskésbozót-erdők (spiny forest) domináns alkotója. Jellemzően homokos talajon, ritkábban mészkő sziklákon él. Alkalmazkodott a hosszú száraz időszakokhoz.

A Didierea fajok gyűjteményekben ritkábbak, mint a kaktuszok. Tartásuk sok fényt, jó vízelvezetésű, ásványi talajt és a téli időszakban teljes szárazságot igényel. Fagyérzékenyek, minimum 10-15°C felett kell tartani őket.

Hasonlítanak az Alluaudia nemzetség fajaira, de a Didierea esetében a tövisek és a levelek elrendezése eltérő: itt a tövisek csomókban állnak, és a virágszerkezet is specifikus bélyegeket mutat. Gyakran nevezik őket „madagaszkári kaktuszoknak” a konvergens evolúció miatt, de nincs közeli rokonságuk a valódi kaktuszfélékkel.

Az APG IV osztályozás szerint a Caryophyllales rendbe és a Didiereaceae családba tartozik. A család legközelebbi rokonai a porcsinfélék (Portulacaceae) és a kaktuszfélék (Cactaceae). A nemzetség a család névadója és egyik legősibb kládja.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Didierea
• https://en.wikipedia.org/wiki/Didierea
• https://www.llifle.com/Encyclopedia/SUCCULENTS/Family/Didiereaceae/Didierea/
• https://www.ipni.org/