Kategória:Jacarathia

• Jacaratia (A. L. de Jussieu) Marcgrave ex Endlicher, 1839

A Jacaratia név a tupi-guaraní indián nyelvből származik (yakarati-á), amely a növény eredeti dél-amerikai népi elnevezése. A klasszikus források közül Marcgrave már a 17. században említette Brazíliáról szóló műveiben. Az etimológia a növény tüskés törzsére vagy a termés formájára utalhat a helyi dialektusokban. A név tudományos rögzítése Endlicher nevéhez fűződik a Genera Plantarum-ban.

• Jacaratia spinosa (Aublet) A. DC.; Gyűjtő: Fusée Aublet, hely: Francia Guyana, időpont: 1775 (mint Carica spinosa);
• Első leírása: Genera Plantarum 933. 1839.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Stephan Endlicher 1839

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Jaracatia Marcgrave (ortográfiai variáns)

A hajtás fásodó, gyakran robusztus felépítésű. A szár (törzs) jellegzetessége, hogy gyakran rövid, kúp alakú tövisek (spinák) borítják, ami megkülönbözteti a rokon Carica nemzetségtől. A növényben bőséges, fehér tejnedvű található. A levelek összetettek, ujjasan tagoltak (foliolis digitatis), a levelek hosszú nyélen ülnek és a hajtás csúcsán csoportosulnak. A gyökér erőteljes, gyakran húsos.

A virág kétlaki (dioecious). A hímivarú virágzat általában hosszú, elágazó buga, míg a nőivarú virág magányos vagy kevés tagú csoportban fejlődik.

• Takarólevelek: A hímvirágokban a párta hosszú, csöves, öt sziromlevél alkotja, amelyek a csúcsukon szétterülnek. A női virágokban a sziromlevél szabad vagy csak az alapnál forrt össze, gyakran nagyobbak és húsosabbak, mint a hímvirágoké. A csésze kicsi és redukált.

• Ivarlevelek: A hímvirágokban 10 porzószál található. A női virágokban a termő felső állású, 5 termőlevélből forrt össze, a bibe ágai tollasak vagy lebenyesek.

A termés lógó, húsos bogyó, amely gyakran bordázott vagy szögletes. Egyes fajoknál a termés ehető, de kevésbé édes, mint a papajáé.

• Magja: A magok oválisak, barnák vagy feketék, kemény és ráncos maghéjjal rendelkeznek, melyet vékony nyálkás réteg boríthat.

• Földrajzi elterjedés: Őshonos a neotrópusokon: Mexikó, Közép-Amerika (például Costa Rica, Panama) és Dél-Amerika (különösen Brazília, Bolívia, Paraguay, Argentína északi része).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban nedves trópusi esőerdőkben él, de egyes fajai (pl. J. corumbensis) szárazabb erdőkben, szavannákon vagy sziklás területeken is előfordulnak, ahol geofiton jellegű, megvastagodott tároló gyökérzetet fejlesztenek.

Ritkán termesztik dísznövényként; botanikus kertek gyűjteményeiben fordul elő. A Jacaratia spinosa fáját és termését a helyi lakosság néha hasznosítja (a törzs belső része ehető, édesség készíthető belőle).

Hasonlít a Carica nemzetségre, de a Jacaratia fajok törzse általában tövisek-kel borított, és levelek-re jellemző az ujjasan összetett szerkezet (a papaja levele egyszerű, de mélyen karéjos). A Vasconcellea nemzetségtől a virágok szerkezete és a fásodó, tövises szár választja el.

Az APG IV rendszer alapján a Caricaceae család tagja. Filogenetikai szempontból a Jacaratia az egyik legősibb ágat képviseli a családon belül. A molekuláris adatok megerősítik különállását a Carica és Vasconcellea kládoktól.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Jacaratia
• https://en.wikipedia.org/wiki/Jacaratia
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/