Kategória:Portulacaria

• Portulacaria (Linnaeus) Nikolaus Joseph von Jacquin, 1786

A nemzetségnév a Portulaca (porcsin) nemzetségnév és a latin -aria képző kapcsolatából származik, ami arra utal, hogy a növény külseje és pozsgás levelei nagyban hasonlítanak a porcsinfélékre. A klasszikus latin portulaca szó eredete valószínűleg a portula (kapucska) szóra vezethető vissza, utalva a termésfedő sajátos nyílására. A modern nómenklatúrai források (IPNI, Stearn) megerősítik, hogy Nikolaus Joseph von Jacquin azért választotta ezt a nevet, hogy kifejezze a morfológiai hasonlóságot.

• Portulacaria afra (Linnaeus) Nikolaus Joseph von Jacquin; Gyűjtő: Ismeretlen (Dél-Afrika), 1786. Típuspéldány: Herbarium Jussieu (P-JU), Párizs.
• Első leírása: Nikolaus Joseph von Jacquin: Collectanea ad botanicam, chemiam, et historiam naturalem spectantia 1: 160. (1786).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nikolaus Joseph von Jacquin, 1786.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Haenkea Ruiz & Pavón
• Ceraria Pearson & Stephens

A nemzetség tagjai évelő, fásodó szárral rendelkező szukkulens cserjék vagy kis fák. A hajtás rendkívül jól ágazik el, gyakran vöröses vagy szürkésbarna színű, az idősebb részeken parafa-szerű kéreg alakulhat ki. A levelek húsosak, víztároló szövetekkel rendelkeznek, alakjuk a kerekdedtől a tojásdadig terjed, keresztben átellenes állásúak. A gyökérzet szerteágazó, sekély, de hatékonyan hasznosítja a kevés csapadékot is. A kaktuszokkal ellentétben nem rendelkeznek areolákkal vagy tövisekkel, testüket nem tagolják bordák vagy szemölcsök.

A virág kicsi, csillag alakú, a virágzat végálló vagy hónalji buga. A virágok színe a fehértől a rózsaszínen át a mályvaszínig változhat.

• Takarólevelek: A csésze két apró, hártyás levélkéből áll. A párta 4-5 sziromlevélből tevődik össze, amelyek tartósak, gyakran a termésen is megmaradnak.
• Ivarlevelek: A porzószálak száma általában 4 és 10 közötti, a portokok sárgák vagy vörösesek. A termő felső állású, háromélű, a bibeszál rövid, a bibe háromkaréjú.

Száraz, szárnyas, háromélű makkocska, amely nem nyílik fel.

• Magja: Apró, lencse alakú, sötétbarna vagy fekete.

• Földrajzi elterjedés: Elsősorban Dél-Afrika (Fokföld, KwaZulu-Natal), Namíbia, Eswatini és Mozambik területein őshonos.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Félsivatagos területek, száraz bozótosok (úgynevezett Spekboomveld) és sziklás domboldalak lakója. Rendkívül szárazságtűrő, gyakran alkot domináns növénytársulásokat más szukkulensekkel. Képes a CAM-típusú fotoszintézisre a víztakarékosság érdekében.

Világszerte népszerű dísznövény, különösen a Portulacaria afra. Gyakran nevelik bonsaiként, mivel jól tűri a metszést és a kötözést. Sok fényt, kevés vizet és jó vízelvezetésű talajt igényel. Fagyérzékeny, ezért mérsékelt égövön csak beltérben vagy üvegházban tartható el biztonságosan.

Gyakran összetévesztik a Crassula ovata (pozsgafa) nevű fajjal, de a Portulacaria levelei kisebbek, hajtásai rugalmasabbak, és növekedési üteme gyorsabb. Ezenkívül a virágszerkezetük alapvetően eltér (a Crassula a Crassulaceae családba tartozik).

Az APG IV rendszer szerint a Caryophyllales rendbe és a Didiereaceae családba tartozik. Korábban a Portulacaceae családba sorolták, de a molekuláris genetikai vizsgálatok kimutatták közelebbi rokonságát a madagaszkári Didiereoideae alcsaláddal.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Portulacaria
• https://en.wikipedia.org/wiki/Portulacaria
• https://www.llifle.com/Encyclopedia/SUCCULENTS/Family/Portulacaceae/Portulacaria/
• https://www.ipni.org/