Kategória:Scilloideae

• Scilloideae (Burnett) Rog. Schnittler & Zuccolo, 1835

A név az alcsalád típusnemzetségéből, a Scilla nemzetségnévből származik. A Scilla szó a görög skilla (σκίλλα) kifejezésből ered, amely eredetileg a tengerparti hagymát (Urginea maritima vagy Drimia maritima) jelölte. A latin nyelvbe scilla vagy squilla formában került át. Dioszkoridész és az ókori szerzők a hagymás növények egy csoportjára alkalmazták, amelynek irritáló, maró hatású nedve volt.

• Scilla Linnaeus; Herbarium Linné (LINN), London;
• Első leírása: Az alcsaládot először Gilbert Thomas Burnett írta le 1835-ben, mint a Liliaceae család egy részcsoportját.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A jelenlegi filogenetikai besorolást, amely az Asparagaceae család alá rendeli, az APG III (2009) és APG IV (2016) rendszerek rögzítették.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Hyacinthaceae Batsch ex Borkh.
• Hyacintheae Dumortier
• Scillaceae Vest
• Urginaceae Salisbury
• Alliaceae részben

Az alcsalád tagjai évelő lágyszárúak, amelyeknél a raktározó szerv szinte minden esetben egy jól fejlett hagyma (bulbus). A gyökerek gyakran húsosak, kontraktilisek.

A levelek tőállók, rozettát alkotnak, általában húsosak, szálasak vagy lándzsásak. A levélerek párhuzamosak. A levelek és a hagyma gyakran tartalmaznak kalcium-oxalát ráfid-kristályokat. A növények víznedvű szövetekkel rendelkeznek, tejnedv nem jellemző.

A virágzat általában tőkocsányon fejlődő fürt (racemus) vagy sátorozó fürt, ritkán magányos virág. A virágok hímnősek, aktinomorfak vagy enyhén zigomorfak.

A lepellevelek száma 6, két körben helyezkednek el, szabadok vagy összeforrtak (csővé alakulnak, mint a Hyacinthus esetében). A porzók száma 6, a lepelhez rögzülhetnek. A magház felső állású (ovarium superum), három termőlevélből összeforrt, három rekeszű. A nektáriumok a magház válaszfalaiban (szeptális nektáriumok) találhatók.

A termés lokulicid toktermés (capsula).

• Magja: A magok feketék (a fitomelán jelenléte miatt) vagy barnák, gömbölydedek vagy szögletesek. Egyes nemzetségeknél elaioszóma (hangyacsemege) jelenhet meg a magterjesztés elősegítésére.

• Földrajzi elterjedés: Az alcsalád képviselői megtalálhatóak Európában, Afrikában (különösen a mediterrán és szubtrópusi területeken, mint Dél-Afrika), Ázsiában és egy kisebb csoportjuk Dél-Amerikában (Oziroe nemzetség). A legnagyobb diverzitást a mediterrán térségben és Dél-Afrikában mutatják.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Legtöbbjük efemer életmódot folytat, a száraz időszakot hagymás formában vészelték át. Kedvelik a napsütötte réteket, sziklagyepeket és a mediterrán típusú bozótosokat (macchia).

Az alcsaládon belül számos taxon mutat szukkulenciát, elsősorban a levelek és a hagyma húsosodása révén. Különösen a dél-afrikai fajok (pl. Ledebouria, Drimia, Ornithogalum) rendelkeznek kifejezetten pozsgás levelekkel, amelyek a víztárolásra módosultak a száraz szavannai vagy félsivatagi körülményekhez alkalmazkodva.

Az APG IV osztályozás szerint a Scilloideae az Asparagaceae (spárgafélék) családjának egyik alcsaládja. Korábban önálló családként (Hyacinthaceae) kezelték. Négy fő nemzetségcsoportra (tribus) osztható:

1. Oziroeae (Dél-Amerika)
2. Hyacintheae (főleg holarktikus régió)
3. Ornithogaleae (Európa, Afrika, Ázsia)
4. Urgineeae (főleg Afrika és a Mediterráneum)

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Scilloideae
• https://de.wikipedia.org/wiki/Scilloideae
• https://www.ipni.org/