Kategória:Agapanthoideae

• Agapanthoideae (Endlicher) Arnott, 1832

Az alcsalád neve a típusnemzetség, az Agapanthus nevéből származik. A szóösszetétel a görög agapé (ἀγάπη – szeretet, vonzalom) és az anthos (ἄνθος – virág) szavakból ered, utalva a növények díszítőértékére és közkedveltségére. A klasszikus botanikai latinban az -oideae végződés jelöli az alcsaládi rangot.

• Agapanthus L’Héritier de Brutelle; Gyűjtő: Francis Masson, hely: Dél-afrikai Köztársaság (Fokföld), típuspéldány: Francis Masson s.n. (BM);
• Első leírása: Stephan Ladislaus Endlicher, Genera Plantarum (1837), mint Agapantheae.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: George Arnott Walker-Arnott, 1832.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Agapanthaceae

Az alcsalád tagjai évelő, lágyszárú növények. A hajtás alapját rövid, húsos rizóma alkotja, amelyből a gyökérzet ered. A gyökér húsos, raktározásra módosult. A valódi szár rövid, a föld felett egy hosszú, levéltelen, hengeres tőkocsány (scapus) látható. A levelek tőrózsában (rozettában) állnak, húsosak, szalagszerűek vagy szálasak, párhuzamos erezetűek, és gyakran sötétzöld színűek.

A virágzat látványos, sokvirágú, álernyő (umbella) típusú, amelyet fiatal korában két nagy, hártyás buroklevél (spatha) véd. A virág sugaras szimmetriájú vagy enyhén kétoldali, tölcséres vagy harang alakú.

• Takarólevelek: Hat lepellevél alkotja, amelyek az alapjuknál csővé forrnak össze. A lepellevél színe leggyakrabban a kék különböző árnyalataitól a liláig terjed, de léteznek fehér változatok is.
• Ivarlevelek: Hat porzó található, amelyek a lepelcső torkához nőttek. A porzószálak gyakran lehajlók. A termő felső állású, három termőlevélből áll, a bibeszál hosszú és vékony, a bibe kicsi.

A termés háromrekeszű, bőrszerű toktermés, amely hosszanti irányban nyílik fel.

• Magja: A magok lapítottak, feketék, és szárnyas függelékkel rendelkeznek, ami segíti a széllel való terjedést.

• Földrajzi elterjedés: Az alcsalád egyetlen nemzetsége, az Agapanthus, kizárólag a Dél-afrikai Köztársaság területén őshonos, különösen a déli és keleti tartományokban (Fokföld, KwaZulu-Natal).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nedvesebb hegyoldalakon, patakpartokon és füves pusztákon fordulnak elő. Az éghajlatot tekintve mind a téli, mind a nyári esős területeken megtalálhatóak, életmódjukat tekintve évelő hemikriptofitonok vagy geofitonok.

Világszerte kedvelt kerti dísznövények, különösen a mediterrán és szubtrópusi vidékeken. Napfényigényesek, a tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajt kedvelik. Mérsékelt égövön a fagyérzékenyebb fajokat cserépben tartják és fagymentes helyen teleltetik.

Az Agapanthoideae alcsalád az Amaryllidaceae családon belül a legősibb (bazális) ágat képviseli. Megkülönbözteti a többi alcsaládtól (pl. Allioideae), hogy nem tartalmaz kénvegyületeket (hagymaillat hiánya), és az Amaryllidoideae-től eltérően felső állású a magháza.

Az alcsalád nem tartalmaz klasszikus értelemben vett szukkulens fajokat, azonban a húsos, víztároló gyökérzet és a vastagabb levelek a szárazabb időszakok áthidalására szolgáló adaptációk.

Az APG IV (2016) rendszer szerint az Agapanthoideae az Amaryllidaceae család három alcsaládjának egyike. Korábban önálló családként (Agapanthaceae) is kezelték, de a molekuláris adatok alapján a hagymafélék (Allioideae) és az amrilliszformák (Amaryllidoideae) testvércsoportja. Egyetlen nemzetséget foglal magában, az Agapanthus-t.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Agapanthoideae
• https://en.wikipedia.org/wiki/Agapanthoideae
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/