Kategória:Chichimecactus

A nemzetségnév hibrid kompozíció, amely a Mexikó északi és középső arid területein élő őslakos csicsimék népcsoport (chichimeca) nevéből és a görög eredetű latin cactus szóból származik. A leíró szerzők ezzel a névválasztással a taxon szűkebb észak-mexikói elterjedési területére és a helyi kulturális örökségre utalnak.

• Chichimecactus corregidorae (S.Arias & E.Sánchez) Bárcenas, H.M.Hern. & P.Hern.-Led.; Gyűjtő: Salvador Arias és Emiliano Sánchez, Mexikó, Querétaro, Infiernillo-kanyon; Holotípus: Mexikói Nemzeti Herbárium (MEXU).
• Első leírása: Nemzetségként Rolando T. Bárcenas, Héctor M. Hernández és Patricia Hernández-Ledesma írta le 2021-ben a „Phytotaxa” nemzetközi botanikai szakfolyóiratban (489: 2).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A taxon eleve önálló nemzetségként lett publikálva 2021-ben.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Strombocactus Britton & Rose pr. parte

A növények rendkívül kistermetűek, többnyire magányos növekedésűek, kissé lapított gömb alakúak. A kékesszürke vagy matt zöldes szár magassága 2–5 cm, átmérője 3–7 cm közötti, részben a talajba süllyed, ami tipikus geofiton alkalmazkodás. A gyökérzet vaskos, húsos, répaszerű karógyökér, amely a száraz időszakokban vízraktározásra módosult. A szár felülete nem tagolódik folytonos bordákra, hanem spirális elrendeződésű, kifejezett, romboid vagy geometriai formájú, lapított szemölcsök-re osztott. Az axillák gyéren gyapjasak vagy teljesen csupaszok. Az areolák a szemölcsök csúcsán helyezkednek el, kicsik, elliptikusak, kezdetben minimális fehér szőrzettel, majd gyorsan megkopaszodnak.

• Középtövis: Hiányzik.
• Peremtövis: 1–4 darab, rendkívül rövid (1–3 mm), sörtestestű vagy finoman tűszerű, törékeny, szürkésfehér színű, többnyire hamar lehulló, így az idősebb szemölcsök és maga a szár teljesen védtelenek, csupaszok maradnak. A tövisek egyáltalán nem takarják el a növénytestet.

A virágok a hajtáscsúcs közvetlen közelében található legfiatalabb areolákból fejlődnek, nappali nyílásúak. A virág tölcsér vagy harang alakú, viszonylag kicsi, hossza 2–3 cm, átmérője kinyílva 2–2,5 cm, a színe a krémfehértől a halványsárgáig terjed, közepén gyakran sötétebb sávval.

• Takarólevelek: A rövid, zömök virágcső külső felületét apró, hártyás szélű pikkelyek borítják, szőrök és tövisek nélkül. A belső lepellevél cimpái lándzsásak, selymes fényűek, krémfehérek, a külső lepellevél szirmai szélesebbek, sötétebb, zöldesbarna vagy rőt középcsíkkal díszítettek.
• Ivarlevelek: A porzószálak számosak, fehéresek, a portokok élénksárgák. A termő alsó állású, a bibeszál krémszínű, a bibe 4–6 ágú, halványsárga.

A termés száraz, vékony falú, kapszulaszerű, megnyúlt tojásdad, éretten barnás vagy szürkés színű, kb. 6–10 mm hosszú, a csúcsán a száraz virágmaradvánnyal. Éréskor a termésfal hosszában, laterálisan felhasad.

• Magja: A magok rendkívül aprók (kb. 0,4–0,6 mm), kerekdedek, sötétbarnák vagy feketék, a maghéj finoman szemcsézett, rücskös textúrájú.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség endemikus Mexikó területén, azon belül is kizárólag Querétaro és Hidalgo államok határvidékén, a fenséges Sierra Madre Oriental hegység mély, elszigetelt kanyonrendszereiben fordul elő.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Meredek, szinte függőleges mészkősziklákon és pala-kibúvásokon él, igazi litofiton és geofiton módon a sziklák finom repedéseiben felhalmozódott minimális humuszon. Rendkívül száraz, szemiarid mikroklímájú, meredek falú kanyonok lakója 1000–1300 m tengerszint feletti magasságban, ahol a ritka csapadék mellett a magas nappali páratartalom biztosítja a túlélést.

A gyűjteményekben rendkívül ritka, kényes, igen lassú növekedésű taxon. Tartása nagy tapasztalatot igényel, mert a vaskos karógyökere miatt a pangó vízre és a szerves talajra rendkívül érzékeny, hamar elrothad. Kizárólag teljesen ásványi (pala, pumisz, zeolit, mészkőtörmelék) keverékben, mély cserépben nevelhető sikeresen. Csak a legmelegebb nyári hónapokban igényel nagyon óvatos öntözést, a téli időszakban szigorúan szárazon, 5–10 °C közötti fagymentes, de világos helyen kell teleltetni. Lassú fejlődése miatt a gyűjtők előszeretettel oltják lassú növekedésű alanyokra.

A Chichimecactus nemzetség morfológiailag leginkább a Strombocactus disciformis fajhoz hasonlít, amellyel korábban közös nemzetségbe is sorolták. Azonban a Chichimecactus biztosan megkülönböztethető a jóval robusztusabb alkatáról, a szabályosabb, geometriai formájú, piramis- vagy rombuszszerű szemölcsök-ről, valamint arról, hogy a töviseit az idősebb részeken szinte teljesen elveszíti. Genetikai és virágmorfológiai tulajdonságaiban is jelentősen eltér a klasszikus Strombocactus és Aztekium nemzetségektől.

A nemzetség a kaktuszfélék családján belül a Cactoideae alcsalád Cacteae törzsébe tartozik. Ez a klád magában foglalja Észak-Amerika legspecializáltabb, kistermetű, lassú növekedésű szukkulens kaktuszcsoportjait. A nemzetség tagjaira jellemző a redukált tövisrendszer, a kifejezett karógyökér és a szubsztrátumhoz (mészkősziklák) való extrém morfológiai alkalmazkodás.

A nemzetséget 2021-ben választotta le a Strombocactus genusból a Rolando T. Bárcenas, Héctor M. Hernández és Patricia Hernández-Ledesma alkotta kutatócsoport. Modern molekuláris filogenetikai vizsgálatok (DNS-szekvenálási adatok) egyértelműen bizonyították, hogy a korábban Strombocactus corregidorae néven ismert faj filogenetikailag távol esik a Strombocactus disciformis törzsfajtól, és egy önálló evolúciós vonalat képvisel a Cacteae törzsön belül. A taxon függetlenségét és generikus státuszát a modern globális konszenzus-adatbázisok (POWO, Caryophyllales.org, IPNI) gyorsan elfogadták és jelenleg is fenntartják.

• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:77216664-1
• https://caryophyllales.org/cdm_dataportal/taxon/3604f325-1ff6-4078-a320-c24c297c4bd6