Soehrensia formosa subsp. rosarioana
| Soehrensia formosa subsp. rosarioana | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Soehrensia formosa |
| Alfaj | Soehrensia formosa subsp. rosarioana |
Tudományos név
- Soehrensia formosa subsp. rosarioana (Rausch) Schlumpb. 2021
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Soehrensia Dr. Johannes Soehrens német botanikus tiszteletére lett elnevezve, aki Chilében végzett jelentős növénytani kutatásokat.
- A faji jelző, a formosa a latin „formosus” szóból származik, melynek jelentése szép, tetszetős, formás, és a növény vagy a virágzat esztétikus megjelenésére utal.
- Az alfaji jelzőt, a subsp. rosarioana-t a típuslelőhely, az argentínai Sierra de Famatina hegységben található Rosario-bánya (Minas del Rosario) közelében fekvő élőhelye után nevezte el Walter Rausch.
Típus
- Típustaxon: subsp. rosarioana; Gyűjtő: Walter Rausch, gyűjtőszám: R 129, gyűjtőhely: Argentína, La Rioja, Sierra de Famatina, Minas del Rosario, 3200 m tengerszint feletti magasságban.
- Első leírása: Succulenta (Netherlands) 58(1): 2-4. 1979. (mint Lobivia rosarioana).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Boris O. Schlumpberger 2021-ben, a Willdenowia 51(2): 265. számában megjelent munkájában.
clanechinopsis.weebly.com
clanechinopsis.weebly.com
i.pinimg.com
A(z) Soehrensia formosa subsp. rosarioana szinonimái
- ≡ Lobivia rosarioana, ≡ Lobivia formosa var. rosarioana, ≡ Echinopsis formosa subsp. rosarioana
- = Soehrensia uebelmanniana, ≡ Trichocereus uebelmannianus, ≡ Lobivia formosa var. uebelmanniana, ≡ Echinopsis uebelmanniana
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A magányosan vagy ritkán sarjadva csoportosan fejlődő növények gömbölyded vagy zömök, rövid henger alakú, pozsgás szár felépítéssel rendelkeznek, melynek magassága a 15-25 cm-t, átmérője a 12-18 cm-t érheti el. A sötétzöld vagy szürkészöld hajtás felületét 14-18 db, mély és határozott barázdákkal elválasztott, hosszanti lefutású bordák osztják fel. A bordák élein elhelyezkedő szemölcsök kevéssé fejlettek, de a rajtuk ülő, egymástól 1-1,5 cm távolságra elhelyezkedő, kezdetben fehéres-szürkés gyapjas areolák jól elkülönülnek. Az areolákból fejlődő tövisek merevek, tűszerűek, sugárirányban állók, színük sárgásbarna, vörösesbarna vagy sötétbarna, az idősödő részeken fokozatosan megszürkülnek. A 8-12 db peremtövis hossza 1-2 cm, míg az 1-3 db erőteljesebb, vastagabb alapú, középső helyzetű középtövis hossza elérheti a 3-4 cm-t is. Valódi levél vagy levelek a hajtáson nem találhatók. Erőteljes, húsos főgyökérből kiinduló elágazó gyökérzet rögzíti a növényt a laza hegyi talajban.
Generatív test
Virág
A tenyészőcsúcs közelében található areolákból magányosan fejlődik ki a tölcsér vagy széles harang alakú, 6-8 cm hosszú és átmérőjű, látványos virág. A virágszín ennél az alfajnál sárga, narancssárga vagy enyhén narancsvöröses árnyalatú.
- Takarólevelek: A virágcső külső felületét sötét szőrök és kis pikkelylevelek borítják, míg a belső sziromkoszorút a lándzsás, fényes felületű lepellevél vagy sziromlevél alkotja; különálló csésze és párta, illetve különálló belső lepellevél és külső lepellevél nem különül el élesen egymástól.
- Ivarlevelek: Számos, sárgás színű, vékony porzószálak és a rajtuk ülő portokok a virágtölcsér belsejében sűrűn helyezkednek el, a központi helyzetű, alsó állású magház feletti vaskos bibeszál végén található többagú bibe a porzók magasságáig emelkedik.
Termés
Gömbölyded, húsos, sötétzöld vagy barnásvörös termés, felületét sűrű szőrzet és gyapjú borítja, éretten függőlegesen vagy szabálytalanul felreped.
- Magja: Kisméretű, 1,2-1,5 mm-es, matt fekete színű, finoman bibircses felületű magok.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Ez az alfaj endemikus Argentína északnyugati részén, kiemelten La Rioja tartományban, a Sierra de Famatina hegység magashegységi területein, 3000 és 3500 méter közötti tengerszint feletti magasságban.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus sziklás talajú geofiton vagy litofiton életmódot folytat a meredek, köves domboldalakon és görgeteglejtőkön. A magashegységi éghajlatra az extrém napi hőmérséklet-ingadozás, a téli fagyok, az intenzív UV-sugárzás és a száraz, rendkívül szeles körülmények jellemzőek. A nyílt, ritkás növénytársulásban főként alacsony párnaképző fűfélék, törpecserjék és más magashegyi szukkulens taxonok társaságában fordul elő.
Kultúrában tartás
A kultúrában a Soehrensia nemzetség tagjai jó vízáteresztő, durva szemcsés, ásványi anyagokban gazdag talajkeveréket igényelnek. Tekintettel a hegyvidéki származásra, a fagymentes, de kifejezetten hűvös, száraz és világos téli pihenőidőszak elengedhetetlen a tavaszi virágzáshoz. Tavasztól őszig a bőséges napfényt, a jó szellőzést és a mérsékelt, két öntözés között teljesen kiszáradó talajt kedveli.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A subsp. rosarioana a sűrűbb, kissé rövidebb és finomabb tövisrendszerével, valamint a Sierra de Famatina hegységre korlátozódó, elszigetelt földrajzi elterjedésével különíthető el a törzsalaktól, a subsp. formosa-tól. A rokon Lobivia vagy Echinopsis fajoktól a robusztusabb, bordázottabb szárfelépítése és a virágcső sűrűbb szőrözöttsége különbözteti meg.
Taxonómia és filogenetika
A taxon helyzete hosszú ideig vitatott volt a kaktuszkutatók körében, korábban a Lobivia vagy az Echinopsis nemzetségekbe sorolták. A modern molekuláris filogenetikai kutatások azonban megerősítették a Soehrensia nemzetség önállóságát a Trichocereinae szubtribuszon belül. Boris O. Schlumpberger 2021-es revíziója alapján ez a növény a Soehrensia formosa széles körben elterjedt és rendkívül változékony fajának egyik jól elkülöníthető, földrajzilag izolált alfaja.