Ugrás a tartalomhoz

Szukkulens határozó: Leucostele

Innen: MKOE wiki

A Leucostele nemzetség határozókulcsa

Ez a határozókulcs a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába, azon belül a Trichocereinae szubtribuszba tartozó, dél-amerikai (főként chilei, argentin és bolíviai) elterjedésű Leucostele (syn. Trichocereus pro parte) nemzetség fajainak és alfajainak elkülönítésére szolgál. A nemzetség tagjai robusztus, többnyire magas, cserjeszerű vagy monumentális fatermetű oszlopkaktuszok, amelyeknek közös jellemzője a nagyméretű, tölcséres, fehér vagy krémszínű, többnyire éjszaka nyíló virág, valamint a virágcső és a magház pikkelyeinek hónaljából eredő sűrű, selymes, prém- vagy gyapjúszerű szőrzet.

  1. A növények gigantikus termetű, fásodó törzsű oszlopkaktuszok vagy kaktuszfák, a kifejlett egyedek törzsének átmérője a 30–100 cm-t is elérheti, a hajtások vastagok, monumentális megjelenésűek; az andoki magashegységek, a puna vagy a monte övezetek lakói:
    1. A hajtások sűrűn bordázottak, a bordák száma kifejlett korban magas (20–40), viszonylag alacsonyak és tompák; a tövisezettség rendkívül sűrű, a tövisek sárgásbarna vagy szürkésfehér színűek, merevek; bolíviai és észak-argentin magashegységi fajok:
      1. A növények többnyire magányos oszlopok vagy csak a felső részen gyertyatartószerűen elágazók, a szár átmérője 30–80 cm, a peremtövisek és középtövisek alig különülnek el, sűrű fegyverzetet alkotnak; a virágok a hajtás csúcsának közelében fejlődnek:
        1. Továbbhatározható andoki alapfaj, amelynek fiatal tövisei mézsárgák vagy barnásak, idős korban szürkék → Szukkulens határozó: Leucostele atacamensis (Pl. Leucostele atacamensis)
          Leucostele atacamensis galéria:
        2. Az alapfajon belüli alfajok elkülönítése a növekedési magasság és az elágazási hajlam alapján:
          1. A növények többnyire elágazás nélküli, magányos, vaskos oszlopok, ritkábban 1-2 ágúak, magasságuk ritkán haladja meg a 6 métert; Chile északi részein és Bolívia délnyugati területein honos → Leucostele atacamensis subsp. atacamensis (Pl. subsp. atacamensis)
            Leucostele atacamensis subsp. atacamensis galéria:
          2. A növények monumentális, gyertyatartószerű kaktuszfák, idős korban számos vaskos oldalággal, magasságuk a 10–12 métert is elérheti; Argentína északnyugati területeinek (Salta, Jujuy) domináns tájalkotó növénye → Leucostele atacamensis subsp. pasacana (Pl. subsp. pasacana)
            Leucostele atacamensis subsp. pasacana galéria:
      2. A növények már tőből vagy alacsonyan elágazó, hatalmas, robusztus kaktuszfák, a bordák száma valamivel kevesebb (többnyire 8–18), de rendkívül vaskosak és szélesek; a tövisek nagyon erősek, sárgásak vagy szürkék, a középső tövis akár a 10 cm-t is elérheti:
        1. A szár sötétzöld, a bordák száma 8–14, az areolák nagyok, egymástól távol állnak; a virágok fehérek, oldalt állók, legfeljebb 20 cm hosszúak; Argentína nyugati, alacsonyabb fekvésű száraz vidékeinek lakója → Leucostele terscheckii (Pl. Leucostele terscheckii)
          Leucostele terscheckii galéria:
        2. A szár világoszöld vagy sárgászöld, a bordák száma 10–13, a tövisezettség rendkívül merev és durva; a virágok fehérek, a lepelcső sűrű, feketésbarna szőrzetet visel; Bolívia száraz völgyeiben, Tunari környékén honos → Leucostele tunariensis (Pl. Leucostele tunariensis)
          Leucostele tunariensis galéria:
  2. A növények cserjetermetűek, felálló vagy ívesen felemelkedő, vékonyabb oszlopos hajtásokkal (átmérőjük többnyire 5–25 cm), sűrűn sarjadók vagy tőből gazdagon elágazó telepeket alkotnak; főként Chile központi és északi területein, illetve alacsonyabb tengerparti vagy dombvidéki zónákban honosak:
    1. A hajtások a chilei partvidék vagy a tengerparti dűnék mentén terülnek el, vagy alacsony, sűrűn tövises cserjéseket alkotnak; az areolák szőrzete és a tövisek jellegzetességei az alábbiak:
      1. A növények tengerparti sziklákon, litofita vagy szukkulens bozótokban élnek, a szár átmérője 5–8 cm, sárgás vagy szürkés tövisekkel:
        1. A hajtások többnyire felállók vagy ívesen felemelkedők, a bordák száma 10–12, az areolák sárgásfehér gyapjasak; a tövisek merevek, sárgák vagy barnásak; a tengerparti hullámzóna közelében él → Leucostele litoralis (Pl. Leucostele litoralis)
          Leucostele litoralis galéria:
        2. A hajtások vékonyabbak, a bordák alacsonyak, hullámos szélűek; a tövisezettség rendkívül sűrű, a peremtövisek száma magas, finom tűszerűek; Coquimbo régió tengerparti sziklás területeinek faja → Leucostele skottsbergii (Pl. Leucostele skottsbergii)
          Leucostele skottsbergii galéria:
      2. A hajtások erőteljesebbek, a sivatagi vagy szemiarid zónák belső, száraz völgyeiben élnek, a növények az alábbi morfológiai bélyegek alapján különülnek el:
        1. Az areolák gyapja fiatalon feltfeltűnően sötétbarna vagy koromfekete színű, ami a hajtás csúcsán feketés zónát alkot; a tövisek erősek, merevek, szürkésfehérek, sötét csúccsal → Leucostele deserticola (Pl. Leucostele deserticola)
          Leucostele deserticola galéria:
        2. Az areolák gyapja fehér, szürkés vagy sárgásbarna, nem fekete:
          1. A tövisezettség rendkívül szabályos, a tövisek sárgásak vagy borostyánszínűek, szorosan befedik a hajtást:
            1. A hajtások bordái élesek, a tövisek fésűs jellegűek, a peremtövisek sűrűn a testre simulnak, a középtövisek rövidek és erősek → Leucostele pectinifera (Pl. Leucostele pectinifera)
              Leucostele pectinifera galéria:
            2. A hajtások bordái tompábbak, hullámosak, a tövisek sugárirányban szétállók, fiatalon élénksárgák, később szürkülők; Atacama száraz völgyeiben honos → Leucostele nigripilis (Pl. Leucostele nigripilis)
              Leucostele nigripilis galéria:
          2. A tövisezettség rendkívül erőszakos, a tövisek hosszúak, vastagok, szálkásak vagy tőrszerűek, a középső tövisek gyakran sötét színűek vagy szürkék:
            1. A növények elágazó cserjék, a bordák száma 14–18, mélyen barázdáltak; a tövisek szürkék, merevek, a középtövis erősen kiáll; Huasco tartomány belső, arid dombvidékeinek endemikus faja → Leucostele faundezii (Pl. Leucostele faundezii)
              Leucostele faundezii galéria:
            2. A növények nagyon sűrű, áthatolhatatlan bozótokat alkotnak, a hajtások átmérője 6–10 cm, a bordák száma 15–17, az areolák nagyméretűek; a virágok rövidebbek, mint a nemzetség többi tagjánál; Chile középső, száraz hegyoldalain él → Leucostele bolligeriana (Pl. Leucostele bolligeriana)
              Leucostele bolligeriana galéria:
    2. A hajtások felállók vagy cserjeszerűek, Chile központi mediterrán éghajlatú területeitől a délebbi zónákig vagy a magasabb andoki völgyekig terjednek; az alábbi fajok és alfajok szerint csoportosítva:
      1. A növények nagyon nagy elterjedésű, rendkívül variábilis chilei alapfajt alkotnak, a hajtások tőből gazdagon ágaznak el, sűrű csoportokat képezve; a bordák száma 16–24, alacsonyak, szélesek, a tövisezettség erőteljes, a sárgától a sötétbarnáig változhat:
        1. Továbbhatározható, széles körben elterjedt chilei alapfaj → Szukkulens határozó: Leucostele chiloensis (Pl. Leucostele chiloensis)
          Leucostele chiloensis galéria:
        2. Az alapfajon belüli alfajok (populációk) morfológiai elkülönítése a tövisek száma, hossza és a földrajzi elterjedés alapján:
          1. A hajtások tövisei mérsékelten hosszúak (a középtövis ritkán haladja meg a 4–5 cm-t), sárgásbarna vagy szürke színűek; Chile központi völgyeinek legelterjedtebb alakja → Leucostele chiloensis subsp. chiloensis (Pl. subsp. chiloensis)
            Leucostele chiloensis subsp. chiloensis galéria:
          2. A hajtások tövisei rendkívül hosszúak, tőrszerűek, a középtövisek száma magas, hosszuk a 7–12 cm-t is elérheti, mereven kiállók, fiatalon sötétbarna vagy feketés színűek → Leucostele chiloensis subsp. panhoplites (Pl. subsp. panhoplites)
            Leucostele chiloensis subsp. panhoplites galéria:
          3. A növények tövisei elefántcsontfehér vagy tiszta fehér színűek, a peremtövisek sűrűn elhelyezkedők, a hajtás bőrszövete világoszöld tónusú → Leucostele chiloensis subsp. eburneus (Pl. subsp. eburneus)
            Leucostele chiloensis subsp. eburneus galéria:
          4. A faj legdélebbi elterjedésű populációja, a hajtások némileg karcsúbbak, a tövisezettség ritkább és kevésbé robusztus, jól alkalmazkodott a hűvösebb, csapadékosabb téli klímához → Leucostele chiloensis subsp. australis (Pl. subsp. australis)
            Leucostele chiloensis subsp. australis galéria:
      2. A növények bolíviai vagy egyéb andoki elterjedésűek, a hajtások sötétzöldek vagy hullámos bordázatúak, nem tartoznak a chilei *chiloensis* körhöz:
        1. A hajtások robusztusak, sötétzöldek, a bordák száma 10–15, mély barázdákkal elválasztottak; a virágok nagyon nagyok, széles tölcséresek, fehérek, a lepelcső pikkelyei hónaljában dús, sötétszürke gyapjúszőrzet található; Bolívia magasabb fekvésű területein honos faj → Leucostele werdermanniana (Pl. Leucostele werdermanniana)
          Leucostele werdermanniana galéria:
        2. A hajtások felállók, a bordák élei feltűnően hullámosak vagy kanyargósak (undulata habitus), az areolák a bordák bemélyedéseiben ülnek; a tövisezettség sárgás vagy szürkésbarna, a virágzás rendkívül bőséges → Leucostele undulosa (Pl. Leucostele undulosa)
          Leucostele undulosa galéria:
        3. A hajtások rendkívül vaskosak, tőből elágazó cserjét alkotnak, a bőrszövet sötét fűzöld; a tövisek merevek, tűszerűek, sugárirányban állnak; a virágcső areolái rendkívül dús, hosszú, fehéres-szürkés gyapjút viselnek; a taxonómiailag ide sorolt egykori Trichocereus faj → Trichocereus validus (Pl. Trichocereus validus)
          Trichocereus validus galéria: