Rebutia archibuiningiana

Rebutia archibuiningiana
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Rebutia
Faj	Rebutia archibuiningiana

Tudományos név

Aylostera deminuta (F.A.C.Weber) Backeb., Kaktus-ABC: 274. 1936 ["1935"] sec. Ritz & al. 2016
- A tudományos név státusza: érvényes
Rebutia archibuiningiana Ritter, 1978
- A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő és kaktuszgyűjtő volt, valamint pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa Lyon közelében, Chazay d’Azergues-ben.
A fajnév eredetileg Albert F. H. Buining holland köztisztviselő nevéhez kapcsolódik, aki brazíliai utazásai során a térség kaktuszflórájának szakértőjévé vált. Mivel azonban Rausch évekkel korábban már leírt egy Rebutia taxont ezen a néven, Ritter az archi- előtagot alkalmazta. Ez az ógörög archaios = régi, korábbi jelentésű szóból származik, utalva az előbb leírt névhasználatra.

Szinonimák

Rebutia buiningiana Ritter non Rausch n.n.
Érvényes név és szinonimák a Rebutia archibuiningiana taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Apró termetű növény, fiatal korban egyhajtású, később gyakran kisebb, alacsony csoportokat képez. A csoportok legfeljebb 15 cm átmérőjűek. Kultúrában a sarjadási hajlam erősebb lehet. Az egyes hajtások gömbölydedek, idősebb korban kissé megnyúltak, hajtáscsúcsuk benyomott. Átmérőjük és magasságuk egyaránt 50–60 mm, színük sötétzöld.

Szemölcsök

A hajtások Mammillaria-szerűen szemölcsösek. A szemölcsök mintegy 5–6 mm magasak, kúposak, és körülbelül 18 spirálisan lefutó bordába rendeződnek.

Axillák

Az axillákban jelentéktelen mennyiségű gyapjú található.

Areolák

Az areolák ellipszis alakúak, fehér gyapjasak.

Tövisek

Középtövis: 2–5 db, sörteszerű, finom, lágy; hosszuk elérheti a 20 mm-t, színük üvegfehér, krémsárga vagy vörösesbarna
Peremtövis: számos, 10 mm-nél rövidebb, finom, sörteszerű, hasonló színű

Generatív test

Virág

A virágok a hajtás oldalán, középtájon vagy annál lejjebb fejlődnek, felfelé állók. Színük általában fénylő narancssárga, ritkábban cinóbervörös. Hosszuk 25–40 mm, szélességük körülbelül 40 mm.

Lepellevelek: csésze és párta élénk narancssárga vagy vöröses árnyalatú
Ivarlevelek: porzószálak fehérek, portokok aranysárgák, bibeszál fehér, kissé a porzók fölé emelkedik, bibe fehér

Termés

A termés 5 mm átmérőjű, zöldes vagy vöröses színű bogyó, fehér gyapjúval és sörtékkel borítva.

Magja: fekete, sisak alakú, 0,83 × 0,65 mm méretű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia, Tarija tartomány, Aniceto Arce tartomány, Padcaya település környéke; további populációk ugyanebben a tartományban
Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: 2200–3800 m tengerszint feletti magasságban, az Andok sziklás lejtőin elterülő gyérfüves lejtős sztyeppeken és sziklagyepekben él; gyakran mohákkal, zuzmókkal és ritkás pázsitfűfélékkel borított környezetben, rendkívül erős napsugárzásnak kitéve

Kultúrában tartás

Sűrű tövisei és ragyogó narancsszínű virágai miatt a nemzetség különleges dísze. Fényigényes faj, hazai körülmények között árnyékolás nélkül is tartható, ekkor tövisei a legszebbek. A nagy magasságból származó példányoknál a nyári hőség okozhat problémát, ezért javasolt szabadban tartani. Ilyen körülmények között nyár elején és nyár végén is virágzik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Gyakran azonosnak tekintik a Rebutia spinossima fajjal, de ez nem bizonyított. A spinossima élőhelyeként Salta megye szerepel. Jelenleg mindkét taxont a Rebutia fiebrigii faj formáinak tekintik.

Taxonómia és filogenetika

A taxon rendszertani helyzete vitatott, több szerző a Rebutia fiebrigii komplex részeként értelmezi. Morfológiai bélyegei alapján azonban jól elkülöníthető forma.

Egyéb

A sűrű tövisborítás védelmet nyújt a hajtáscsúcsnak az erős napsugárzás okozta túlmelegedéssel szemben, valamint a magashegyi környezet hideg éjszakáin is jelentős szerepet játszik.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 688. kártya