Rebutia flavistyla
| Rebutia flavistyla | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség- csoport |
Rebutiinae |
| Nemzetség | Rebutia |
| Faj | Rebutia flavistyla |
Tudományos név
- Aylostera deminuta (F.A.C.Weber) Backeb., Kaktus-ABC: 274. 1936 ["1935"] sec. Ritz & al. 2016
- A tudományos név státusza: érvényes
- Rebutia flavistyla Ritter, 1978
- A tudományos név státusza: szinonima
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa Lyon közelében, Chazay d’Azergues-ben.
A fajnév latin szóösszetétel: flavus = sárga és stylus = stylus (bibeszál). Jelentése „sárga bibeszálú”, ami a leírás szerint a taxon egyik jellegzetessége.
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Az eredeti leírás szerint magányos növény, élőhelyén ez jellemző lehet, kultúrában azonban szinte mindig alacsony csoportokat képez. Hajtásai zöldek, 4–5 cm átmérőjűek, magasságuk ennél kisebb.
Szemölcsök
A bordák szemölcsökre tagoltak, számuk 15–27. A szemölcsök 5–6 mm magasak.
Axillák
Az axillákban fehér szőr és sörték találhatók.
Areolák
Az areolák oválisak, egymástól 4–6 mm-re helyezkednek el, rajtuk halványsárga vagy fehér gyapjú található.
Tövisek
- Peremtövis: 15–22 db, vékony, 5–10 mm hosszú, sárgás színű, később fehérré válik
- Középtövis: néhány, a peremtövisekhez hasonló megjelenésű
Generatív test
Virág
A virágok feltűnően élénk narancsszínűek. Hosszuk és átmérőjük egyaránt körülbelül 3 cm. A magházon apró pikkelyek találhatók, melyek axillái sűrűn fehér hajasak és sörtések.
- Lepellevelek: csésze pikkelyes, párta élénk narancsszínű
- Ivarlevelek: bibeszál és bibe a leírás szerint citromsárga, a megfigyelt példányokon inkább krémszínű
Termés
A termések kicsik, gömbölyűek, kezdetben húsosak és lédúsak, később papírszerűvé száradnak.
- Magja: barnás, finoman szemölcsös felszínű, 1,2 × 0,7 mm méretű
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bolívia, Tarija közigazgatási terület, Mendez tartomány, Cajas alatt; továbbá a Rio Cajas térsége és a Cajas-szurdok
- Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: vulkanikus kőzeten kialakult sekély talajon, kőzetrepedésekben él, mohák és zuzmók között; a tengerszint feletti magasságot Ritter nem közölte, a környéken más fajokat kb. 2500 m magasságban gyűjtöttek
Kultúrában tartás
Nem problémás faj. Talaja kevés szerves anyagot és sok, legalább 50% vulkáni eredetű ásványi anyagot tartalmazzon, ennek hiányában durva szemcséjű folyami homok vagy apró kavics is megfelelő. Magashegyi fajként sok fényt igényel, naponta legalább néhány órán át érje közvetlen napfény. Nyáron is óvatos öntözést igényel, a túlöntözés hatására kevésbé dekoratív, „túlhízlalt” példányok fejlődnek. Teleltetése teljesen szárazon, világos helyen történjen, így néhány fokos fagyot is elvisel. Kultúrában sarjadó hajlama miatt rendszeres átültetés javasolt.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Virágzó állapotban könnyen felismerhető feltűnően élénk narancsszínű virágairól és világos színű bibeszáláról.
Taxonómia és filogenetika
A rendszerezők a Rebutia fiebrigii egyetlen megbízhatóan öntermékenyülő formájának tartják. Alaktanilag viszonylag könnyen azonosítható, különösen virágzáskor.
Egyéb
A faj bőséges virágzása miatt különösen látványos, egy nagyobb csoport egyszerre nyíló virágai rendkívül dekoratívak. A magok általában jól csíráznak, a növények már hároméves korban virágzásra képesek.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 335. kártya