Rebutia narvaecensis

Rebutia narvaecensis
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Rebutia
Faj	Rebutia narvaecensis

Tudományos név

Aylostera deminuta (F.A.C.Weber) Backeb., Kaktus-ABC: 274. 1936 ["1935"] sec. Ritz & al. 2016
- A tudományos név státusza: érvényes
Rebutia narvaecensis (Card.) Donald, 1973
- A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A fajnév az itt tárgyalt formára utal, amelyet a bolíviai Narváez településről neveztek el.

Típuspéldány

Első leírása: Cact. Succ. J. (Los Angeles) 43(6): 245. 1971 (helytelen végződéssel, mint Aylostera narvaecense).
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Donald, 1973

Szinonimák

Aylostera narvaecensis Card. 1971
Rebutia espinosae Knize n. n.
Érvényes név és szinonimák a Rebutia narvaecensis taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Csoportképző, sokhajtású növény. Hajtásai gömbölyűek, szürkészöld színűek. Egy-egy hajtás átmérője 2,5–3,5 cm, magassága 3–3,5 cm. A hajtáscsúcs kissé bemélyült.

Szemölcsök

Mintegy 18–22 darab, spirális lefutású borda apró szemölcsökre tagolt.

Areolák

Kör alakúak, fehér filcesek, a szemölcsök felső részén helyezkednek el.

Tövisek

Peremtövis: 10–20 darab, fehér színű, nem különülnek el közép- és peremtövisekre; valamennyi vékony, tűszerű, szétálló, 2–5 mm hosszú.

Generatív test

Virág

Rózsaszínes–lilás virágai a hajtás oldalán jelennek meg. Hosszúságuk és átmérőjük egyaránt körülbelül 4 cm. A virágok színe az erősebb lilástól az egészen halvány, csaknem fehér árnyalatig terjedhet. A lepellevelek színezettsége egy virágon belül is eltérő lehet.

Lepellevelek: lepellevél színe változó, egy virágon belül is különböző árnyalatú.

Termés

Nem említett.

Magja: Nem említett.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia – Tarija közigazgatási területen, O’Connor tartományban, Narváez település környékén, 2700 m tengerszint feletti magasságban; egy másik populáció ettől mintegy 300 km-re északra, Bolívia Mizque tartományában, 2600 m magasságban (L 329/A).
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Ritkás füvű szilikagyepeken él, viszonylag sok moha és zuzmó társaságában, néha nagyobb sziklák részleges árnyékában, sziklarepedésekben, vulkáni kőzetfelszíneken kialakult alacsony humusztartalmú talajokon, aprózódott kőzetben gyökerezve.

Kultúrában tartás

Talán az egyik legszebb Rebutia faj. Magashegyi eredete miatt sok fényt igényel, naponta legalább néhány órán át közvetlen napfényt. A nagy meleget nem kedveli, ezért kánikulában jó szellőzést igényel és óvni kell az erős sugárzó hőtől. Nyáron is óvatos öntözést kíván, az átlagosnál érzékenyebb a túlöntözésre. Talaja sok ásványi anyagot és kevés humuszt tartalmazzon. Teleltetése teljesen szárazon, világos helyen történjen; néhány fokos fagyot is elvisel. Rendszeres átültetéssel biztosítható a sarjak fejlődése. Szaporítása magvetéssel és sarjak gyökereztetésével lehetséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A taxon a Rebutia fiebrigii faj egyik élőhelyi formája. Különleges virágszíne önmagában nem indokol alfaji elkülönítést, azonban a gyűjtők körében gyakran narvaecensis vagy espinosae néven tartják számon.

Taxonómia és filogenetika

A Rebutia espinosae név Karel Knize által forgalomba hozott, megfelelő publikáció nélküli csupasz név. A gyűjteményekben elterjedt, de a leírt jellemzők megfelelnek a Rebutia narvaecensis érvényes leírásának. A Lau 329/A formát nem minden szerző fogadja el narvaecensis-ként.

Egyéb

Mindkét ismert ökotípus önsteril. A Lau által gyűjtött populáció egyedei erőteljesebb sarjadási hajlamot mutatnak, hajtásaik élénkzöldek, átmérőjük 20–30 mm, magasságuk akár 50 mm is lehet. Töviseik színe a fehértől a sárgáson át világosbarnáig változik.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 453. kárty