Weingartia mentosa
| Weingartia mentosa | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség- csoport |
Rebutiinae |
| Nemzetség | Weingartia |
| Faj | Weingartia mentosa |
 
| |
Tudományos név
- Weingartia mentosa (F.Ritter) F.H.Brandt in Kakteen Orch. Rundschau 1979(1): 6. 1979 sec. Kiesling & al. 2014
- A tudományos név státusza: érvényes
- Rebutia mentosa (F. Ritter) Donald 1987
- A tudományos név státusza: szinonima
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév Wilhelm Weingart (1856–1936) tiszteletére lett elnevezve, aki elismert német botanikus és kaktuszspecialista volt.
A faj- és az alfajnév a latin mentum (áll) főnévből és az -osus képzőből származik, jelentése „állas”. A név a növény hajtásait nagy számban borító, áll alakú szemölcsökre utal.
Típuspéldány
- Első leírása: Kakteen und Orchideen Rundschau 5: 1. 1979.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Brandt, 1979
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Lehet egyhajtású, de gyakrabban sarjadó növény. Az egyes hajtások gömbölydedek, magasságuk elérheti a 30 mm-t, szélességük a 60 mm-t. A hajtások a felszín alatt egy mintegy 150 mm hosszú, vaskos, répaszerű gyökérben egyesülnek. Színük barnászöld vagy kékeszöld.
Szemölcsök
A hajtásokon legfeljebb 17, csavart lefutású borda található, amelyek lapos szemölcsökre tagoltak.
Areolák
Hosszúkásak, körülbelül 6 mm hosszúak és 2 mm szélesek, fehér gyapjú borítja őket.
Tövisek
- Középtövis: hiányozhat, de legfeljebb 3 darab is lehet, hosszuk elérheti a 15 mm-t.
- Peremtövis: legfeljebb 25 darab, fésűszerűen rendezettek, gyakran a hajtásra simulnak, máskor kissé kifelé állnak, 8–10 mm hosszúak.
Az összes tövis színe lehet fehér, barna vagy sötétbarna.
Generatív test
Virág
A virágbimbók barnák vagy barnásvörösek, a hajtások alsó részén, az idősebb areolákon fejlődnek. A virágok hossza elérheti a 45 mm-t, szélességük a 50 mm-t, populációnként jelentős eltérésekkel. A magház és a virágcső vöröseszöld, zöldes vagy barnás pikkelyekkel fedett, alsó részén finom fehér szőrzet található.
- Lepellevelek: külső lepellevél halványlila, belső lepellevél mályvaszínű, gyakran világosabb, a torok felé csaknem fehér; felületük selyemfényű.
- Ivarlevelek: porzók és bibe sárgás színűek.
Termés
Gömbölyded, 5–6(7) × 9(10) mm-es, vörösesbarna színű.
- Magja: barnásfeketés, 1,15–1,4 mm hosszú és 0,81–1,1 mm széles.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bolívia – Cochabamba megye, Mizque tartomány, Aiquile környéke, 2400–2500 m, egyes adatok szerint 2100–2900 m tengerszint feletti magasságban.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás lejtőkön és sziklarepedésekben, kopár sziklagyepeken él, mohák és zuzmók, helyenként pázsitfűfélék társaságában. Több, egymástól elszeparált populáció ismert.
Kultúrában tartás
Kevés sarjat nevel, de ezekről vegetatív szaporítása könnyű. Generatív szaporításához megbízható forrásból származó mag szükséges, amely korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Vastag répaszerű gyökere mély edényt igényel. Erősen ásványi túlsúlyos, alacsony pH-jú (pH 5–6,5) ültetőközeget és óvatos öntözést kíván. A fejlődési időszakban nagyon jó szellőzés szükséges, ideális a szabadban történő tartás csapadék elleni védelemmel.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A mentosa formakör rokon taxonjaihoz hasonló, nagy, világoslila virágai vannak, azonban az albissima formák tövisei érdesek, durvák, míg a rokon mentosa formáké simák.
Taxonómia és filogenetika
Faj alatti taxonokat nem írtak le, annak ellenére, hogy a különböző élőhelyekről származó populációk között jelentős különbségek mutatkoznak, elsősorban a tövisek színében, hosszában és elrendezésében, valamint a virágok színtelítettségében.
Egyéb
Az első példányt Karel Kniže gyűjtötte az 1970-es évek végén KK 1567 gyűjtőszámon. Ezt a növényt a 1980-as évek elején Sulcorebutia albida néven forgalmazták. A későbbi gyűjtések során teljesen fehér, valamint teljesen barna tövisű példányok is előkerültek. Az összes populációra jellemzőek a fénylő, világoslila, viszonylag nagy virágok.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 689–690. kártya