Echinopsis aurea subsp. shaferi

Echinopsis aurea subsp. shaferi
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Echinopsis
Faj	Echinopsis aurea subsp. shaferi

Tudományos név

• Echinopsis aurea subsp. shaferi (Britton & Rose) M.Lowry in Cactaceae Syst. Init. 19: 11. 2005. Sec. Schlumpberger & Renner (2012)

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnevet az ógörög echinos = sün szóból képezték az -opsis képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű (echinopsis = sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A növény szárának tövises voltát jellemzi.
• A fajnév (latin) a virág színére utal: aureus = sárga, aranysárga.
• Az alfaj John A. Shafer (1863-1918) tiszteletére kapta nevét, aki amerikai gyógyszerész botanikus és növénygyűjtő volt. Gyűjtéseit első sorban a Nyugat-Indiákon végezte. 1916-17-ben Britton és Rose számára kaktuszokat gyűjtött Dél-Amerikában. Ezt a taxont is ő találta meg és hozta el a két botanikusnak.

Típuspéldány

• Echinopsis aurea subsp. shaferi; John A. Shafer, Argentína, Catamarca tartomány, Andalgala közelében, 1916-17.
• Első leírása: Cactaceae 3:52., 1922.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Lowry, 2005

Lobivia aurea subsp. shaferi képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Echinopsis aurea subsp. shaferi szinonimái

• ≡ Lobivia shaferi, ≡ Salpingolobivia shaferi, ≡ Echinopsis fallax var. shaferi, ≡ Lobivia aurea subsp. shaferi

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

Sarjadó, kezdetben gömbölyű, később hengeressé váló hajtásai 7-15 cm magasra nőnek, átmérőjük 2,5-4 cm. Sűrű tövisborítást viselnek. Bordáinak száma 10 körül van, ezek nagyon alacsonyak. Areolái közel állnak egymáshoz.

10-15 db peremtövise van, ezek tűszerűek, fehérek vagy barnák, legfeljebb 1 cm hosszúak. Néhány db középtövise közül az egyik általában lényegesen erősebb a többinél, 3 cm hosszúak.

Generatív test

Virág

A virágbimbók erősen hajasak, a virágok 4-6 cm hosszúak, tölcséresek, fénylő sárgák, átmérőjük 4 cm. A virágcső erős.

• Takarólevelek: A lepellevél 3-4 cm-es, széles. A magház és a virágcső pikkelyes, az itt található pikkely axillákon hosszú, fehér haj fejlődik. Felsorolásban: lepellevél.

• Ivarlevelek: A bibeszál zöldesfehér, a bibeágak krémszínűek. Felsorolásban: bibeszál, bibe.

Termés

Ovális, kiszáradó felnyíló.

• Magja: Szürkésfeketék.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Argentínában található a Catamarca tartománybeli Andalgala közelében.

• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Bozótos domboldalakon, tápdús lombföldben élnek a bozótok alatt, azokkal összekuszálódottan. A tengerszint feletti magasság 600-1250 méter. Brian F. Bates 2000-ben a típus élőhelyen 1200 méteres magasságot jegyzett fel.

Kultúrában tartás

Tartása nem különösen nehéz. Tavasztól őszig jól fejlődik bármilyen napfényes helyen. A legszebb töviseket a szabadban neveli, de ott az átlagosnál csapadékosabb időben fennáll a túlöntözés, így a rothadás veszélye. Nagyon porózus szerkezetű talajban azonban ilyen körülmények között is megmarad. Gyorsan és dúsan sarjad. Virágzására elsősorban májusban számíthatunk, de később is megjelenhet egy-egy bimbó. Az atkák egyik kedvence, az üvegházban tartott példányok fiatal hajtásainak csúcsán károkozásuk nehezen előzhető meg. Nyugalomban -5 °C-ig biztosan fagytűrő, hazai kísérletek során -12 °C-ig bizonyult fagytűrőnek, teljesen szárazon tartva. Könnyen szaporítható magvetéssel és hajtásainak gyökereztetésével.

Egyéb

Taxonómiai és filogenetikai információk: A taxont eredetileg Lobivia nemzetségbe sorolták Britton és Rose 1922-ben, majd Lowry helyezte át az Echinopsis nemzetségbe 2005-ben.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán (1. és 3.) és Bodor János (2.)
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 317. kártya