Chamaecereus schreiteri
| Chamaecereus schreiteri | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség- csoport |
Trichocereinae |
| Nemzetség | Chamaecereus |
| Faj | Chamaecereus schreiteri |
 
| |
Tudományos név
- Chamaecereus schreiteri (Castellanos) Kiesling, 1995
A név eredete, etimológia
- A Chamaecereus nemzetségnév a görög chamai (χαμαί) szóból származik, amelynek jelentése „a földön fekvő”, „alacsony termetű”, utalva a növény kúszó vagy heverő növekedési formájára, valamint a Cereus névből, amely a latin cereus (viaszos, gyertya) szóra vezethető vissza, utalva az oszlopos kaktuszok formájára.
- A faji jelzőt, a schreiteri-t Rodolfo Schreiter (1877–1939) tiszteletére kapta, aki német származású argentin botanikus és gyűjtő volt, és jelentős munkát végzett az argentin flóra kutatásában.
Típus
- Lobivia schreiteri Castellanos; Alberto Castellanos gyűjtötte, Argentína, Tucumán tartomány, Tafi del Valle közelében, 3000-3500 m magasságban, 1925 decemberében. Típuspéldány: BA (Museo Argentino de Ciencias Naturales, Buenos Aires).
- Első leírása: Alberto Castellanos írta le először Lobivia schreiteri néven 1930-ban (Anales del Museo Nacional de Historia Natural de Buenos Aires).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Roberto Kiesling, 1995.
Chamaecereus schreiteri képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Chamaecereus schreiteri szinonimái
- ≡ Lobivia schreiteri, ≡ Echinopsis schreiteri, ≡ Lobivia saltensis var. schreiteri, ≡ Echinopsis saltensis subsp. schreiteri
- = Lobivia schreiteri var. riolarensis
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény kisméretű, párnát alkotó, alacsony növekedésű kaktusz. A szár hengeres vagy gömbölyded, gyakran erősen sarjadó, csoportokat képez. A szár színe sötétzöldtől a szürkészöldig terjedhet. A bordák száma általában 9 és 14 között változik, alacsonyak és néha kissé spirálisan futnak. A szemölcsök nem kifejezettek, a bordák tagoltsága adja a struktúrát. Az axillák csupaszok. Az areolák kicsik, kör alakúak vagy oválisak, fehér vagy szürkés filccel borítottak. A tövisek rövidek, tűszerűek vagy sörteszerűek. A peremtövis száma 6–10, sugarasan állnak, színük fehéres vagy sárgásbarna. A középtövis gyakran hiányzik, vagy ha jelen van, akkor 1–3 darab, alig hosszabb a peremtöviseknél. A gyökérzet rostos, esetenként kissé megvastagodott répagyökér fejlődhet.
Generatív test
Virág
A virág a szár oldalán vagy a csúcs közelében fejlődik, tölcsér alakú, 3–4 cm hosszú és hasonló átmérőjű. A virág színe élénkvörös vagy narancsvörös, a torok gyakran világosabb.
- Takarólevelek: A lepellevél lándzsás vagy keskeny tojásdad alakú, csúcsa hegyes vagy lekerekített.
- Ivarlevelek: A porzószálak vörösek vagy sárgásak, a portokok sárgák. A bibeszál zöldes vagy vöröses, a bibe többnyire zöldes színű.
Termés
A termés kicsi, gömbölyded, húsos, beérve kiszáradó, színe sötétvörös vagy barnás, finom szőrökkel és tövisekkel borított.
- Magja: A magok aprók, feketék, matt vagy fényes felülettel, finoman pontozottak.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Ez a faj Argentína északnyugati részén őshonos, különösen Tucumán, Catamarca és La Rioja tartományokban található meg a magashegységi régiókban.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Magas tengerszint feletti magasságban, 2500 és 3500 méter között él a Puna zónában. Köves, sziklás lejtőkön, gyepekben fordul elő. A környezet extrém, erős napsugárzással, nagy napi hőingadozással és kevés csapadékkal jellemezhető. Alacsony termete segít elviselni az erős szeleket és a hideget.
Kultúrában tartás
Kedveli a jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt. Fontos a sok fény és a jó szellőzés. Nyáron rendszeres, de mértéktartó öntözést igényel, két öntözés között hagyni kell a földjét kiszáradni. Télen teljesen szárazon és hűvös helyen (5–10 °C) kell tartani a virágzás elősegítése érdekében. Fagytűrő képessége szárazon jó, rövid ideig tartó kisebb fagyokat elvisel.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Hasonlít a Chamaecereus silvestrii-hez, de a C. schreiteri sötétebb zöld szárú, lassabb növekedésű, és virágai némileg kisebbek, sötétebb vörösek. A Lobivia csoporton belül a kisméretű, sarjadó fajokkal téveszthető össze, de a Chamaecereus nemzetségre jellemző megnyúltabb hajtásrendszer és a virágmorfológia elkülöníti.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer alapján a Cactaceae család Cactoideae alcsaládjába és a Trichocereeae nemzetségcsoportba tartozik. Korábban a Lobivia vagy az Echinopsis nemzetségbe sorolták, de a molekuláris genetikai vizsgálatok és a morfológiai sajátosságok alapján a Chamaecereus nemzetséget újra önállónak ismerik el, amelybe több, korábban a Lobivia Pygmaeolobivia szekciójába tartozó fajt soroltak át.