Opuntia galapageia var. galapageia

Opuntia galapageia var. galapageia
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae
Nemzetség-; csoport	Opuntieae
Nemzetség	Opuntia
Faj	Opuntia galapageia var. galapageia

Tudományos név

Opuntia galapageia var. galapageia sec. Köhler 2021
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév eredete nem teljesen tisztázott. Egyes magyarázatok szerint az ókori görög Opus (Opuntia) város nevéből származik, illetve az ott előforduló tövises növények latin közvetítésű elnevezéséből (Opuntius = Opuszba való). Valószínűbb azonban, hogy az ógörög „opos” (fügelé) szóból ered, utalva a fügeszerű termésekre. Más értelmezés szerint azték–latin szóösszetétel.
A fajnév a növény élőhelyére, a Galápagos-szigetekre utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Galápagos-szigetek, pontos adat nem ismert
Első leírása: Magazine of Zoology and Botany 1: 467–468, pl. 14. 1837
Leírta: J. S. Henslow

A(z) Opuntia galapageia var. galapageia szinonimái

= Opuntia myriacantha, ≡ Opuntia galapageia var. myriacantha, ≡ Opuntia galapageia subsp. myriacantha
= Opuntia echios subsp. gigantea
= Opuntia galapageia var. gigantea
= Opuntia galapageia var. brossettii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Változatos megjelenésű, hosszú életű, tövises fügekaktusz. Lehet alacsony és kúszó, de gyakran erőteljes növekedésű, elágazó, megfásodó szárú növény, 2,5–5 m magas, kedvező körülmények között akár 10–12 m-t is elérhet.

Szára vízraktározásra módosult, pozsgás, ovális, lapos szártagokból (kladódiumokból) áll, amelyek csúcsi részükkel kapcsolódnak egymáshoz; a növekedés évente új tenyészcsúcsból folytatódik.

A kladódiumok 15–38 cm hosszúak, 15–27 cm szélesek, 1–3,5 cm vastagok, hosszított ovális alakúak, zöld vagy sárgászöld színűek, erőteljesen tövisesek. A törzs fiatalon szintén tövises, idősebb korban akár 1 m átmérőjű, vastag, fás törzzsé alakul. Ez a nemzetség legvastagabb törzsű faja. Az idős, elfásodott törzsről a tövisek többnyire lehullanak; kérge sima, vörösesbarna vagy vörösesfekete, az elöregedett bőrszövet vékony rétegekben leválik.

Szemölcsök

A hajtásokon valódi szemölcsök nem különülnek el; a kladódiumok felszínén az areolák rendszeres elhelyezkedése figyelhető meg.

Axillák

Az areolák környezetében kevés vagy több glochida szőr található.

Areolák

Az areolák 2–7 mm átmérőjűek, egymástól 2,5–3,5 cm távolságra helyezkednek el. Glochidákat viselnek, amelyek finom, visszahajló, szabad szemmel alig látható fogacskákkal ellátottak.

Tövisek

Középtövis: nem különül el egyértelműen
Peremtövis: areolánként 5–35 darab, 2,7–7,5 cm hosszú, fiatalon sárga, később vöröses vagy barnásfehér árnyalatú; erőteljesek, felállók, visszafelé álló fogakkal (szigonyfogakkal) ellátottak

Generatív test

Virág

A virágok sárgák, ritkábban narancssárgák, 4–7,5 cm hosszúak és 3,5–6 cm szélesek.

Lepellevelek: a belsők sárgák, 1,7–4 cm hosszúak
Ivarlevelek: porzók száma nagy; bibeszál világos, bibe többkaréjú

Termés

A termés húsos, többmagvú bogyó, gömbölyded vagy hosszúkás, 2–6 cm hosszú és 2–4 cm átmérőjű, zöld vagy sárgászöld. Areolái kevés glochidát és tövist viselhetnek.

Magja: nagy, 5–6 mm széles, 2–5 mm hosszú, fehér vagy világosbarna, finoman pihés felszínű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Ecuador, Galápagos-szigetek (Darwin, Wolf, Pinta, Pinzón, Rábida, Santiago, Isabela, Santa Cruz, Santa Fé, Marchena, Genovesa)
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: tengerszinttől 1500 m magasságig fordul elő. Többnyire a száraz övezetben, alacsony, ritkás cserjék és lágyszárú növényzet között, gyakran kopár vulkanikus, lávás felszíneken él. Egyes helyeken gyakori, állománya összességében még jelentős, bár újabb veszélyeztető tényezők hatására helyenként csökkenőben van.

Szűkebb értelemben az Opuntia galapageia var. galapageia főként a tengerszint közelében fordul elő Bartolomé, Pinta és Santiago szigeteken.

Kultúrában tartás

Nevelése a nemzetségre jellemzően nem nehéz. Erős növekedésű, talaj iránt nem igényes. Nyáron teljes napfényen tartható, rendszeres öntözéssel. Teleltetése fagymentesen, 10–15 °C-on, teljesen szárazon, világos helyen javasolt.

Szaporítása legegyszerűbben vegetatív úton történik: egy kladódium leválasztása és 1–2 hetes beszárítása után gyökereztethető. Gyakorlati módszer, hogy a leválasztott szártagot a talaj felszínére fektetve több ponton gyökereztetjük, így erőteljesebb gyökérzet és több hajtás képződik. Elhullott, zöld termések is képesek meggyökeresedni. Magvetéssel is szaporítható, de a csírázási arány alacsony.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Galápagos-szigeteken az egyetlen elismert Opuntia faj. Korábban számos helyi fenotípust külön fajként vagy változatként írtak le (legalább 16 néven), de ma ezeket egységesen az Opuntia galapageia szinonimáinak tekintik.

Taxonómia és filogenetika

A korábban elkülönített változatok (var. galapageia, var. macrocarpa, var. profusa stb.) az evolúciós rendszertan jelenlegi állása szerint nem önálló taxonok. Az Opuntia galapageia az egyetlen elismert, őshonos Opuntia faj a Galápagos-szigeteken.

Kiegészítés:

A caryophyllales.org friss adatai alapján mindhárom változat elfogadottá vált.

Egyéb

A faj kulcsszerepet játszik a galápagosi szárazföldi óriásteknős (Chelonoidis nigra, syn. Geochelone nigra) táplálkozásában. A teknősök hosszú nyaka és a páncél elülső részén kialakult, ék alakú bemélyedés lehetővé teszi, hogy magasabbra emeljék fejüket és elérjék a kaktusz hajtásait és terméseit. Vízszükségletük jelentős részét e növény nedvéből és a harmatból fedezik.

A szigetek eltérő környezeti viszonyai következtében a teknősök több alfaja alakult ki; közülük több ma veszélyeztetett.

Szerzők

Szöveg: Jokhel Csaba és Papp László
Képek: Rigerszki Zoltán; élőhelyi képek: Varga Zoltán (Tata)

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások xxx. kártya