Opuntia macrocentra

Opuntia macrocentra
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae
Nemzetség-; csoport	Opuntieae
Nemzetség	Opuntia
Faj	Opuntia macrocentra

Tudományos név

Opuntia macrocentra Engelm. in Proc. Amer. Acad. Arts 3: 292. 1856 sec. Parfitt & Gibson 2003
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ókori görög Opus város nevéből származik, ahol hasonló növényeket írtak le.
A fajnév a görög–latin macro (nagy) és centrum (közép) szavakból ered, az erőteljes, hangsúlyos tövisekre utalva.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Észak-Amerika, pontos gyűjtési adatok nem ismertek
Első leírása: Proceedings of the American Academy of Arts 3: 36. (1856)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Engelmann, 1857

A(z) Opuntia macrocentra szinonimái

= Opuntia violacea, ≡ Opuntia violacea, ≡ Opuntia violacea var. macrocentra
= Opuntia shreveana
= Opuntia violacea var. castetteri

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Terjedő, bokros növekedésű kaktusz, 0,6–1 m magas, ritkán törzses. A szártagok (kladódiumok) laposak, 10–20 cm átmérőjűek, színük a matt sötétzöldtől a hamvas kékeszöldig változik.

Areolák

Az areolák egymástól 2–2,5 cm-re helyezkednek el. Glochidái cserszínűek vagy vörösesbarnák.

Tövisek

Középtövis: 0–4 db, leggyakrabban 1–3, 3–6 cm hosszú vagy hosszabb, vörösesbarnától sötét feketéig változó színű, fehéres csúccsal.
Peremtövis: nem különül el élesen, a tövisek változó elrendezésűek.

Generatív test

Virág

A virágok gyakran nem nyílnak ki teljesen, kb. 6–7 cm átmérőjűek, sárgák vörös középrésszel.

Lepellevelek: csésze, párta sziromlevelek, lepellevelek több sorban, sárga színnel
Ivarlevelek: porzószálak számosak, portokok sárgák, bibeszál rövid, bibe többkaréjú

Termés

Ovális, kevés areolával rendelkező, bíborvörös termés, 2,5–3,5 cm hosszú.

Magja: apró, kemény héjú, világosbarna

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: USA (Arizona, Új-Mexikó, Texas) és Mexikó (Sonora, Chihuahua, Kaliforniai-félsziget)
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, sziklás, gyér növényzetű területeken él. A subsp. macrocentra sűrűbb areolájú, sötétebb szártagú formákkal Arizona, Új-Mexikó és Texas területén fordul elő, míg a subsp. minor ritkább areolájú, kékesebb színű, Texas (Big Bend) és a szomszédos mexikói régiók területén.

Kultúrában tartás

Gyors növekedésű, könnyen tartható faj. Néhány év alatt nagy telepeket képez. Jó vízáteresztő talajban és teljes napsütésben fejlődik legszebben. Árnyékosabb helyen nagyobb, de kevésbé tövises szártagokat hoz, ugyanakkor bőségesen virágzik.

Szaporítása legegyszerűbben szártagok dugványozásával történik. Fagymentes vagy enyhén hűvös helyen teleltethető, de a nem teljesen beérett hajtások fagyérzékenyek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellegzetes a sötét, gyakran feketés tövisek fehér csúcsa, valamint a kékeszöld–lilás árnyalatú szártagok. Nagy változatosságot mutat tövisességben, a szinte csupasz formáktól az erősen tövises példányokig.

Taxonómia és filogenetika

A faj rendszertanilag változatos és több néven is leírták. Két fő alfaja ismert: subsp. macrocentra és subsp. minor, amelyek elsősorban szártagméretben, színben és areolasűrűségben különböznek.

Egyéb

Természetes élőhelyén gyakran nagy tömegben fordul elő, látványosan meghatározva a táj arculatát. Különösen dekoratív a kékes–rózsaszínes árnyalatú szártagjaival.

Szerzők

Szöveg: Barna János
Kép: Barna János
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 43. kártya