Consolea rubescens
| Consolea rubescens | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Opuntioideae |
| Nemzetség- csoport |
Opuntieae |
| Nemzetség | Consolea |
| Faj | Consolea rubescens |
 
| |
Tudományos név
- Consolea rubescens (Salm-Dyck ex DC.) Lem. in Rev. Hort. 34: 174. 1862. Sec. Majure & al. (2021)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
A Consolea nemzetségnév Michelangelo Console (1812–1897) olasz botanikus, a Palermói Botanikus Kert kurátorának nevét őrzi. A specifikus jelző, a rubescens a latin rubescere igéből származik, melynek jelentése „vörösödő” vagy „piruló”, ami a növény hajtásainak, virágainak vagy sérült szöveteinek vöröses elszíneződésére utal.
Típus
- Consolea rubescens (Salm-Dyck ex Pfeiff.) Lem.; Gyűjtő, hely és időpont nincsenek pontosan rögzítve a korai leírásokban, típuspéldánya kultúrából származik.
- Első leírása: Pfeiffer, L. G. G. (1837): Enumeratio Diagnostica Cactearum Hucusque Cognitarum, 146. oldal (mint Opuntia rubescens).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Lemaire, C. (1862): Revue Horticole 34: 174.
Consolea rubescens képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Consolea rubescens szinonimái
- ≡ Opuntia rubescens, ≡ Cactus rubescens, ≡ Consolea moniliformis subsp. rubescens
- = Opuntia catocantha, ≡ Consolea catacantha
- = Opuntia guanicana, ≡ Consolea guanicana
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény robusztus, fatermetű megjelenésű, kifejlett korában a magassága elérheti a több métert is. A főszár hengeres vagy kissé lapított, fásodó, hosszirányban barázdált, sűrűn tövises, idősebb korában barna kéreggel borított. A hajtás szegmensei (kladódiumai) megnyúlt-oválisak, laposak, húsosak, sötétzöldek, de intenzív napsütésben vagy stressz hatására vöröses árnyalatot öltenek (innen a név). A szegmensek felülete sima, bordák és szemölcsök nincsenek rajtuk. A felületen szabályos rendben elhelyezkedő areolák kicsik, kissé süllyedtek, gyapjasak, barna sörtetövisekkel és sárgásbarna glochidium-okkal ellátottak. Az axillák nem kifejezettek. A peremtövis és a középtövis nem különül el élesen egymástól; a tövisek száma areolánként változó (gyakran 1–6 darab), színük fehéres, szürkés vagy sárgásbarna, merevek, tűszerűek, de bizonyos kultúrában tartott alakok csaknem teljesen tövistelenek is lehetnek. A valódi levélképletek aprók, hengeres-kúposak, korán lehullóak, így a fotószintézist szinte kizárólag a szukkulens szárak és a lapított hajtások végzik. A gyökérzet erősen elágazó, sekélyen szétterülő, ami a csapadék gyors felvételét szolgálja az arid környezetben.
Generatív test
Virág
A virágok a legfelső, érett hajtásszegmensek peremén magánosan fejlődnek, nappal nyílnak. A virág széles tölcsér vagy serleg alakú, feltűnő narancssárga, sárgásvörös vagy mélyvörös színű, a megporzó rovarok számára könnyen észrevehető.
- Takarólevelek: A lepellevélképletek spirálisan helyezkednek el, fokozatos átmenetet mutatnak a külső és belső körök között; a külső lepellevélek rövidebbek, húsosabbak és zöldesvörösek, míg a belső lepellevélek széles-oválisak, vékonyabbak, selymes fényűek, intenzív narancsvörös árnyalatúak, a párta és a csésze nem különül el élesen.
- Ivarlevelek: A porzószálak számosak, rövidebbek a lepleknél, a portokok sárgák és bőséges virágport termelnek; a termő alsó állású, vaskos, a henger alakú bibeszál csúcsán elhelyezkedő bibe többkarú, sárgásfehér vagy halványzöld színű.
Termés
A termés húsos, tojás vagy körte alakú, éretten vöröses vagy sárgásvörös színű, felületén apró areolák találhatók glochidiumokkal. Íze enyhén savanykás.
- Magja: A magok viszonylag nagyok, lencse vagy vese alakúak, kemény, világosbarna, csontos maghéjjal (arillus) burkoltak, amely védi őket a kiszáradástól és az emésztőnedvektől.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj eredeti elterjedési területe a Karib-térség szigeteire korlátozódik, különösen a Kis-Antillák és a Virgin-szigetek szárazabb régióiban őshonos, de behurcolt vagy kultúrából kivadult állományai előfordulnak Amerika más szubtrópusi területein is.
- Élőhely, éghajlat, lifestyle, növénytársulás: Tipikus litofiton vagy talajlakó növény, amely a tengerparti sávok száraz, köves, mészkősziklás területein, valamint a száraz bozótosokban (xerofil cserjésekben) él. Elviseli a sós tengeri szeleket és a tartós aszályt; a trópusi, félévesen száraz klímát kedveli, ahol a csapadék kevés és rendszertelen.
Kultúrában tartás
Kultúrában viszonylag könnyen tartható, melegigényes faj. Mivel nem viseli el a fagyot, mérsékelt égöv alatt télen fűtött, száraz, világos helyen (minimum 10-12 °C-on) kell teleltetni. Nyáron meghálálja a szabadban, tűző napon való elhelyezést. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag, laza kaktusztalajt igényel; a pangó vizet és a túlöntözést kerülni kell, mert a húsos szár és a gyökérzet gyorsan rothadásnak indulhat.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Consolea rubescens jól megkülönböztethető a legtöbb Opuntia fajtól a határozott, magas, fásodó törzse és a hajtások jellegzetes, fanyarszerű vagy aszimmetrikus elágazásrendszere alapján. A nemzetségen belüli rokon fajoktól, mint például a Consolea falcata vagy a Consolea spinosissima, a hajtásszegmensek formája, a tövisek sűrűsége, valamint a virágok jellegzetes narancsvörös színe és a hajtások vörösödő hajlama választja el.
Taxonómia és filogenetika
A nemzetség a kaktuszfélék ( Cactaceae ) családján belül az Opuntioideae alcsaládba és az Opuntieae tribuszba tartozik. A modern molekuláris filogenetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a Consolea egy monofiletikus egységet alkot, amely morfológiailag is jól elkülönül a tágabb értelemben vett fügekaktuszoktól (Opuntia). A filogenetikai kladogramok alapján a nemzetség fajai korán különváltak a szárazföldi észak-amerikai kládoktól, és speciális adaptációval alkalmazkodtak a karibi szigetvilág endemikus, száraz ökológiai fülkéihez.