Frailea pygmaea subsp. pygmaea
| Frailea pygmaea subsp. pygmaea | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Fraileeae |
| Nemzetség | Frailea |
| Faj | Frailea pygmaea |
| Alfaj | Frailea pygmaea subsp. pygmaea |
Tudományos név
- Frailea pygmaea subsp. pygmaea sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév Frailea a paraguayi hadsereg egyik tisztviselője, Manuel Fraile (19–20. század fordulója) emlékét őrzi, aki az Asunciónban működő botanikai gyűjtemények vezetője volt. A nevet Britton és Rose adták a nemzetségnek 1922-ben.
- A fajnév pygmaea a görög eredetű latin pygmaeus szóból származik, jelentése: törpe, apró termetű. A név a növény kis méretére utal.
- Az alfajnév (pygmaea) ismétli a fajnevet, és azt jelzi, hogy ez a Frailea pygmaea faj törzsalakja, vagyis a névviselő alfaj.
Típuspéldány
- Első leírása: Carlos Luis Spegazzini írta le Echinocactus pygmaeus néven 1905-ben. A leírás az Anales del Museo Nacional de Buenos Aires sorozat 3. kötetében jelent meg.
- A jelenlegi nemzetségbe helyezés: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1922-ben helyezték át a fajt a Frailea nemzetségbe, létrehozva a mai kombinációt:
A(z) Frailea pygmaea subsp. pygmaea szinonimái
- = Echinocactus pulcherrimus, ≡ Malacocarpus pulcherrimus, ≡ Frailea pulcherrima, ≡ Frailea pygmaea var. pulcherrima, ≡ Astrophytum pulcherrimum
- = Frailea aureispina var. pallidior
- = Frailea pygmaea var. altigibbera, ≡ Frailea pygmaea subsp. altigibbera
- = Frailea pygmaea var. curvispina
- = Frailea pygmaea var. lilalunula, ≡ Frailea pygmaea subsp. lilalunula
- = Frailea pygmaea var. longispina
- = Frailea pygmaea var. maior
- = Frailea pygmaea var. planicosta
A Frailea pygmaea körébe korábban több apró termetű, hasonló alakú taxont soroltak, amelyek közül több ma már nem önálló fajként vagy alfajként szerepel a korszerű rendszertani kezelésekben.
Rendszertani megjegyzés
A Frailea pygmaea egy változatos megjelenésű fajcsoport, amelynek taxonómiai értelmezése története során többször változott.
A különböző populációk között jelentős eltérések figyelhetők meg a testméretben, a töviszetben, a virágok színében és az élőhelyi alkalmazkodásban. Emiatt a régebbi szakirodalomban számos faj- és változati név jelent meg.
A modern rendszertan egy része a Frailea pygmaea alfajait külön kezeli, míg más adatbázisok szűkebb értelemben használják a nevet, vagy egyes alfajokat a Frailea pygmaea szinonimái között kezelnek.
A subsp. pygmaea név a faj tipikus alakját jelöli.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Szártest
A Frailea pygmaea subsp. pygmaea apró termetű, gömbös vagy röviden hengeres kaktusz.
A növény többnyire magányosan fejlődik, de idősebb korban kisebb csoportokat is alkothat. Mérete általában 1–3 cm átmérőjű, ritkán ennél nagyobb.
A szártest a talajfelszínhez közel helyezkedik el, gyakran részben a földbe süllyedve fejlődik. Ez az élőhelyi alkalmazkodás csökkenti a párologtatást és védi a növényt a szélsőséges hőmérsékleti ingadozásoktól.
Színe zöld, sötétzöld vagy kissé barnászöld árnyalatú lehet. A felszínt finom viaszbevonat boríthatja.
Gyökérzet
Gyökérzete viszonylag fejlett a növény kis méretéhez képest.
Fiatal korban finomabb rostos gyökerek fejlődnek, idősebb példányokon rövid, megvastagodott tárológyökér is kialakulhat.
A gyökérzet gyorsan reagál a rendelkezésre álló nedvességre, amely lehetővé teszi a rövid csapadékos időszakok hatékony kihasználását.
Bordák
A szártesten a bordák száma általában 8–18 között változik, de a kis méret és a sekély bordázottság miatt sokszor alig emelkednek ki a felszínből.
A bordák alacsonyak, lekerekítettek, közöttük sekély barázdák húzódnak.
A növény vízfelvétel során a bordák kissé szétnyílhatnak, szárazabb időszakban pedig a szártest összehúzódhat. Ez a kaktuszoknál általános alkalmazkodás lehetővé teszi a víztartalékok hatékony kihasználását.
Areolák
Az areolák aprók, kerekdedek vagy kissé oválisak.
A bordákon egymástól viszonylag sűrűn helyezkednek el. Fiatal állapotban finom fehéres gyapjú boríthatja őket, amely később részben eltűnhet.
Az areolákból fejlődnek a fajra jellemző finom, rövid tövisek.
Tövisek
A töviszet nagyon finom és változó.
A központi tövisek gyakran hiányoznak vagy nem különülnek el egyértelműen a sugártövisektől.
A sugártövisek száma általában kevés, többnyire 5–15 között változik. Rövidek, vékonyak, pálcaszerűek vagy kissé hajlottak.
Színük kezdetben fehéres, sárgásfehér vagy világosbarna, később szürkés árnyalatot vehet fel.
A tövisek nem jelentős védelmi szerepet töltenek be, inkább a növény mikroklímájának szabályozásában és a napsugárzás mérséklésében lehet szerepük.
Generatív test
Virág
A Frailea pygmaea subsp. pygmaea virágai a növény méretéhez képest feltűnően nagyok.
A virágzás rendszerint a melegebb hónapokban következik be, megfelelő fény- és hőmérsékleti viszonyok mellett akár több alkalommal is virágozhat.
A virágok a szártest csúcsán, az areolákból fejlődnek.
Átmérőjük általában 1,5–3 cm között változik.
A virág színe jellemzően sárga, aranysárga vagy halványsárga. A külső lepellevelek gyakran barnás vagy zöldes árnyalatúak lehetnek.
A virágcső rövid.
A porzók számosak, sárga színűek, a bibeszál világos, a bibe többágú.
A Frailea nemzetség egyik különlegessége a kleisztogámia jelensége, amely ennél a fajnál is jelentős szerepet játszik.
A növény gyakran nyílt virágzás nélkül, még a bimbó zárt állapotában képes önmegtermékenyítésre. Ez biztosítja a maghozást olyan időszakokban is, amikor a külső beporzó rovarok aktivitása alacsony.
Termés
A termés apró, gömbölyded vagy tojásdad alakú bogyótermés.
Éréskor a termés fala kiszárad, majd felnyílik, és felszabadulnak az apró magvak.
A termés gyakran a növény csúcsán marad, míg a magok teljesen ki nem érnek.
Mag
A magvak a Frailea nemzetségre jellemzően nagyobb méretűek a növény testméretéhez képest.
Alakjuk kissé tojásdad vagy körte alakú.
A maghéj sötétbarna vagy feketés, felülete finoman szemcsés.
A Frailea fajok magjai gyorsan veszíthetnek csírázóképességükből, ezért a friss mag használata előnyösebb.
Megfelelő körülmények között a csírázás gyors, a fiatal növények fejlődése azonban kezdetben lassú.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-Amerika déli részén honos. Elsősorban Uruguay területén, valamint Dél-Brazília Rio Grande do Sul államának területein fordul elő. Egyes források Paraguay déli és Argentína északkeleti részeit is a fajkomplexum elterjedési területéhez kapcsolják.
- Élőhely: természetes környezetében nyílt füves területeken, sziklás gyepeken, sekély talajú fennsíkokon, valamint gránitos vagy bazaltos kőzettörmeléken található.
- Vegetációtípus: főként a dél-brazíliai és uruguayi füves puszták (Campos, Pampas jellegű társulások) növényzete között él.
- Tengerszint feletti magasság: általában alacsony és közepes magasságú területeken fordul elő, többnyire 100–800 méter között.
A Frailea pygmaea természetes élőhelyén nem sivatagi növény, hanem olyan területek lakója, ahol az év során rendszeresen előfordul csapadék.
A növény gyakran fűcsomók, mohák és alacsony növényzet között, részben a talajba süllyedve fejlődik. Kis mérete miatt könnyen rejtve marad, különösen száraz időszakban, amikor a szártest összehúzódik és részben visszahúzódik a talajfelszín alá.
A termőhelyeken a talaj többnyire savanyú vagy enyhén savas kémhatású, ásványi anyagokban gazdag, de jó vízelvezetésű.
A természetes környezetben a növényt időszakosan érő szárazság, valamint a hőmérsékleti szélsőségek alakították. Bár nem klasszikus sivatagi kaktusz, kiválóan alkalmazkodott a rövidebb száraz periódusokhoz.
Ökológiai sajátosságok
A Frailea pygmaea subsp. pygmaea életmódjának egyik legérdekesebb sajátossága a fakultatív kleisztogámia.
A növény képes teljesen zárt virágban is magot érlelni. Ez különösen fontos lehet olyan élőhelyeken, ahol a virágzási időszakban kevés a megfelelő beporzó rovar.
A nyílt virágzás és az önmegtermékenyítés kettős stratégiája lehetővé teszi, hogy a faj változó környezeti körülmények között is fennmaradjon.
Apró termete ellenére a faj hosszú életű lehet. A talajhoz közeli növekedés, a vízraktározó szövetek és a gyors reprodukciós képesség együttesen biztosítják fennmaradását.
Kultúrában tartás
A Frailea pygmaea subsp. pygmaea kis mérete és könnyű maghozása miatt a gyűjteményekben kedvelt faj, azonban tartása bizonyos szempontból eltér a klasszikus szárazságtűrő gömbkaktuszokétól.
Talaj
Laza szerkezetű, kiváló vízáteresztő képességű közegben fejlődik megfelelően.
Ajánlott a magas ásványianyag-tartalmú keverék, amely például lávakőből, habkőből, gránitzúzalékból, kvarckavicsból és kisebb mennyiségű humuszos komponensből állhat.
A túl kötött, hosszú ideig nedves maradó talaj a finom gyökérzet pusztulását okozhatja.
Öntözés
A Frailea fajok a növekedési időszakban valamivel több vizet igényelnek, mint a klasszikus sivatagi kaktuszok.
Tavasszal és nyáron rendszeresen, de mérsékelten öntözhető. Az öntözések között a talaj felső rétegének ki kell száradnia.
Ősszel az öntözést fokozatosan csökkenteni kell.
Téli nyugalmi időszakban hűvös tartás mellett csaknem teljesen szárazon tartható.
A tartós hideg és nedves körülmények különösen veszélyesek számára, mert gyökérrothadás alakulhat ki.
Fényigény
Világos, napos helyet kedvel.
Erős fényben fejlődik kompakt módon, míg tartós fényhiány esetén megnyúlhat, elveszítheti természetes gömbös alakját.
Üvegházban a tavaszi erős napsütéshez fokozatosan célszerű hozzászoktatni.
Hőmérséklet
A természetes élőhely éghajlata miatt a fajt a legtöbb sivatagi kaktusznál jobban tolerálja a mérsékeltebb hőmérsékletet.
Rövid ideig néhány Celsius-fokos lehűlést elviselhet, de tartós fagyra nem alkalmas.
Téli nyugalmi időszakban 5–10 °C körüli világos teleltetés kedvező.
Szaporítása
A Frailea pygmaea subsp. pygmaea elsősorban magvetéssel szaporítható.
A faj egyik nagy előnye, hogy a kleisztogámia miatt gyakran öntermékenyül, ezért egyetlen példányról is rendszeresen nyerhető mag.
A friss magok csírázóképessége jó, és megfelelő körülmények között gyorsan kelnek. A csírázáshoz világos, meleg, de nem túl forró környezet és állandó, enyhe nedvesség szükséges.
A fiatal növények fejlődése kezdetben lassú, azonban néhány év után már jól felismerhetővé válik a faj jellegzetes apró, gömbös habitusa.
A Frailea fajoknál alkalmazott gyakori módszer a friss magok gyors elvetése, mivel a hosszabb ideig tárolt magvak csírázási aránya jelentősen csökkenhet.
Gyűjtői megjegyzések
A Frailea pygmaea subsp. pygmaea a gyűjtők körében elsősorban kis mérete, különleges életmódja és megbízható maghozása miatt kedvelt.
Apró termete miatt könnyen elfér kisebb edényben is, ezért ideális növény lehet azok számára, akik kevés helyen szeretnének változatos kaktuszgyűjteményt fenntartani.
A növény szépsége nem a látványos töviszetben vagy nagy virágokban rejlik, hanem finom részleteiben: a szabályos testfelépítésben, a finom areolákban, valamint a természetes élőhelyhez hasonlóan nevelt idős példányok különleges megjelenésében.
Gyűjteményben gyakran együtt tartják más dél-amerikai apró termetű gömbkaktuszokkal, például különböző Notocactus (mai Parodia) és Gymnocalycium fajokkal, amelyek hasonló környezeti igényűek.
Rendszertani helyzete
A Frailea pygmaea a Frailea nemzetség egyik legismertebb, ugyanakkor taxonómiailag összetett faja.
A fajon belül több, egymáshoz hasonló alakot írtak le, amelyek elkülönítése gyakran nehézségekbe ütközik. A különbségek elsősorban a növény méretében, a töviszetben, a virágok jellemzőiben és az élőhelyi eltérésekben mutatkoznak.
A korábbi szakirodalomban számos faj, alfaj és változat szerepelt a Frailea pygmaea körében. A modern taxonómiai feldolgozások egy része ezeket összevonja, míg más szerzők továbbra is fenntartanak bizonyos infraspecifikus egységeket.
A subsp. pygmaea az eredeti, névadó alakot jelöli.
A molekuláris vizsgálatok a Frailea nemzetség több csoportjának kapcsolatát tovább pontosították, azonban a fajhatárok és az alfajok kezelése még nem minden esetben teljesen egységes.
Egyéb
A Frailea nemzetség különleges helyet foglal el a gömbkaktuszok között.
Nevét kis termetéről és finom megjelenéséről gyakran a "rejtőzködő kaktuszok" közé sorolt fajokkal kapcsolatban említik, mivel természetes élőhelyükön gyakran nehezen észrevehetők.
A Frailea pygmaea különlegessége, hogy a kaktuszok között ritka szaporodási stratégiát alkalmaz: a nyílt virágzás mellett képes zárt virágban, önmegtermékenyítéssel is magot érlelni.
Ez a tulajdonság evolúciós előnyt jelenthetett olyan környezetben, ahol a virágzás időszakában a beporzó rovarok jelenléte bizonytalan.
A faj apró mérete ellenére jelentős tudományos érdeklődésre tart számot, mivel jól példázza, hogyan alkalmazkodhatnak a kaktuszok változó környezeti feltételekhez.
Szerzők
Forrás
- Britton, N.L. & Rose, J.N. (1922–1923): The Cactaceae.
- Spegazzini, C.L. (1905): Echinocactus pygmaeus eredeti leírása.
- Hunt, D. (szerk.): The New Cactus Lexicon.
- Anderson, E.F.: The Cactus Family.
- International Cactaceae Systematics Group (ICSG) kiadványai.
- Plants of the World Online (Royal Botanic Gardens, Kew).
- CITES Cactaceae adatbázis.
- Llifle – Encyclopedia of Living Forms (ellenőrzött taxonómiai adatokkal használva).