Ugrás a tartalomhoz

„Opuntia engelmannii” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
13. sor: 13. sor:


{{Kaktusz szinonimák}}
{{Kaktusz szinonimák}}
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==



A lap jelenlegi, 2026. augusztus 16., 22:56-kori változata

Opuntia engelmannii

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Opuntioideae
Nemzetség-
csoport
Opuntieae
Nemzetség Opuntia
Faj Opuntia engelmannii
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Opuntia engelmannii Salm-Dyck ex Engelm. in Boston J. Nat. Hist. 6(2): 207–208. 1850. Sec. Parfitt & Gibson (2003)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • Az Opuntia nemzetségnév a görög Opous város nevéből ered, ahol egy hasonló növény élt.
  • Az engelmannii fajnevet George Engelmann német-amerikai orvos és botanikus tiszteletére kapta, aki jelentős mértékben hozzájárult Észak-Amerika kaktuszflórájának feltárásához.

Típus

Opuntia engelmannii képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Opuntia engelmannii szinonimái

  • = Opuntia engelmannii subsp. occidentalis, ≡ Opuntia engelmannii f. occidentalis
  • = Opuntia microcarpa
  • = Opuntia cantabrigiensis, ≡ Opuntia lindheimeri subsp. cantabrigiensis
  • = Opuntia megacarpa, ≡ Opuntia engelmannii var. megacarpa, ≡ Opuntia occidentalis var. megacarpa, ≡ Opuntia ×occidentalis var. megacarpa
  • = Opuntia riparia
  • = Opuntia valida
  • = Opuntia caesia
  • = Opuntia expansa
  • = Opuntia magnarenensis
  • = Opuntia pyrocarpa
  • = Opuntia flavescens, ≡ Opuntia engelmannii var. flavescens
  • = Opuntia bensonii
  • = Opuntia neochrysacantha

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Az Opuntia engelmannii nagy testű, bokros növekedésű, elágazó cserje, amely elérheti az 1-3,5 méteres magasságot is. A szár sötétzöld vagy zöld színű, húsos, széles körte alakú vagy kerekded lapos hajtástagokból (szártagokból) áll. A fiatal szár felületén apró, húsos levelek jelennek meg, amelyek hamar lehullanak. Az areolák távol helyezkednek el egymástól, sárgás vagy fehéres filccel és számos sárgásbarna vagy barnás glochidium-val borítva. A tövisek száma areolánként 1-5 vagy több, erős tű alakúak, sárgásak, fehérrel mosottak vagy szürkék.

Generatív test

Virág

A virág napfénykedvelő, tölcsér alakú, élénksárga vagy narancssárga színű, mérete a 6-8 cm átmérőt is elérheti.

  • Takarólevelek: A külső lepellevél és belső lepellevél sorok jól elkülönülnek, a belső lepellevél élénk sárga színű, míg a külső lepellevél vöröses vagy zöldes árnyalatú.
  • Ivarlevelek: A számos porzószál sárgás, a portokok sárgák, a termő fejlett, a bibeszál húsos, a bibe pedig többcimpájú és zöldessárga.

Termés

A termés húsos, hordó alakú vagy megnyúlt, éretten pirosas vagy bíborvörös színű, lédús bogyó, amely ehető.

  • Magja: A magvak lapítottak, korong alakúak, fehéressárgák, sima vagy enyhén barázdált felülettel.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: USA (Arizona, New Mexico, Texas, Utah, Kalifornia), Mexikó (Chihuahua, Coahuila, Sonora, Nuevo León).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sivatagokban, füves pusztákon, bokros területeken és sziklás domboldalakon él, alacsonyabb és közepes tengerszint feletti magasságban.

Kultúrában tartás

A kultúrában az Opuntia engelmannii rendkívül könnyen tartható faj, amely a teljes napfényt és a jó vízáteresztő talajt kedveli. A gyűjteményekben népszerű, és a magyarországi viszonyok között csapadékvédelem alkalmazásával, szárazon teleltetve a szabadban is sikeresen átteleltethető, mivel jól viseli a fagyokat, amennyiben a gyökérzete és a hajtás száraz marad.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Opuntia engelmannii jól megkülönböztethető a többi Opuntia fajtól nagy méretű, kerekded hajtástagjaitól, erőteljes töviseitől és élénksárga virágaitól. Hasonló fajok közé tartozhat az Opuntia phaeacantha, de annak tövisei sötétebbek és eltérő növekedési habitusúak.

Forrás