Kimnachia ramulosa subsp. ramulosa

Kimnachia ramulosa subsp. ramulosa
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Hylocereinae
Nemzetség	Kimnachia
Faj	Kimnachia ramulosa
Alfaj	Kimnachia ramulosa subsp. ramulosa

Pseudorhipsalis ramulosa
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Kimnachia ramulosa subsp. ramulosa
Rendszertani besorolás
Faj	Pseudorhipsalis ramulosa

Tudományos név

• Kimnachia ramulosa subsp. ramulosa (Salm-Dyck) S.Arias & N.Korotkova sec. Korotkova & al. 2017
  elfogadott, érvényes név
• Pseudorhipsalis ramulosa (Salm-Dyck) Barthlott, 1991
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A Kimnachia nemzetségnevet Myron Kimnach amerikai kaktuszkutató tiszteletére adták.
• A ramulosa alfaji név a latin ramulus („ágacska”, „kis ág”) szóból származik, és a növény erősen elágazó hajtásrendszerére utal. A ramulosa alfaji név az alapfajhoz tartozó, tipikus alak megjelölésére szolgál.

Típus

• Típustaxon: Kimnachia ramulosa
• Lektotípus: Myron Kimnach által 1993-ban kijelölve; az US herbáriumban őrzött fénykép a berlini herbáriumban (B) korábban őrzött, de megsemmisült eredeti példányról. A gyűjtő és a gyűjtési hely ismeretlen, a példányt 1834 előtt gyűjtötték.
• Első leírása: Joseph zu Salm-Reifferscheidt-Dyck, Cereus ramulosus néven, Hortus Dyckensis: 340. 1834.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Salvador Arias és Nadja Korotkova, 2017.

Fotó: Faragó Judit

Fotó: Faragó Judit

Fotó: Faragó Judit

A(z) Kimnachia ramulosa subsp. ramulosa szinonimái

• = Epiphyllum ciliare
• = Epiphyllum ciliatum
• = Rhipsalis coriacea, ≡ Hariota coriacea
• = Rhipsalis purpusii
• = Rhipsalis leiophloea
• = Disocactus ramulosus var. ramosissimus, − Disocactus ramulosus var. ramosissima

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Epifita, cserjés növekedésű kaktusz, amely tövétől erősen elágazik. A növény fiatalon felegyenesedő, idősebb korban a hajtások lecsüngővé válhatnak. A hajtások kétféle típusra különülnek. Az elsődleges hajtások bázisukon hengeresek, majd a csúcs felé lapítottá válnak. A másodlagos hajtások tövükön szintén hengeresek, később lapított, szalagszerű szártagokat alkotnak. A szártagok rendszerint keskenyek, a csúcs felé kiszélesedők, szélük tompán csipkézett vagy sekélyen fogazott. A fiatal szárak gyakran vöröses árnyalatúak, amely később zöldre változik. Levél nem fejlődik. Az areolák a lapított szártagok szélein helyezkednek el, egymástól mintegy 10–25 mm távolságban, és feltűnően kicsik, kopaszok. Tövisek nincsenek. A gyökérzet részletes morfológiai jellemzőit a felhasznált források nem közlik.

Generatív test

Virág

A virágok a lapított másodlagos szártagok oldalsó szélein fejlődnek. A virág aktinomorf, az egyes areolákból egy vagy két virág fejlődhet. Hossza 7–12 mm, átmérője legfeljebb mintegy 15 mm. A virágcső rövid, körülbelül 2–4 mm hosszú, zöldesfehér vagy vörösesbarna. A virágtakaró fehéres vagy sárgásfehér, gyakran rózsaszínes vagy zöldes árnyalattal.

• Takarólevelek: A lepellevelek fehéres vagy sárgásfehérek, a belső lepellevelek nagyobbak és szélesebbek; a virágok színe gyakran rózsaszínnel vagy zölddel árnyalt.
• Ivarlevelek: A porzószálak krémfehérek, a portokok vörösek; a termő, a bibeszál és a bibe fehér.

Termés

A termés gömbölyű vagy tojásdad, 4–8 mm hosszú, illetve átmérőjű, fehéres, áttetsző, gyakran rózsaszínes árnyalatú. Felületén apró pikkelyek találhatók. A termések a lapított szártagok szélein fejlődnek.

• Magja: A mag ovális, körülbelül 1,4 × 1 mm nagyságú.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó középső és déli részeitől Belize, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Costa Rica területén át Kolumbia, Venezuela, Ecuador, Peru és Bolívia területéig, valamint Brazília északi részén fordul elő. Az elterjedési területhez Jamaica is tartozik.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi erdőkben élő, fákon növő epifiton kaktusz. Természetes élőhelyén a lombkorona ágai között, szűrt fényben fejlődik. Elterjedési területének jelentős része nedves trópusi erdőkhöz kötődik. A faj Ecuadorban az Amazonas térségében is előfordul, és elterjedési területének egyes részein mintegy 1500 m tengerszint feletti magasságig megtalálható.

Kultúrában tartás

A Kimnachia ramulosa subsp. ramulosa az egyszerűbben tartható epifiton kaktuszok közé tartozik. Hosszú életű, dísznövényként függőkosárban is nevelhető, ahol az idősebb hajtások lecsüngő habitusa különösen mutatós.

Világos, de szűrt fényt igényel. A közvetlen, erős délutáni napsütés a lapított szártagok megégését, sárgulását vagy foltosodását okozhatja. Teljes árnyékban ugyanakkor a növekedés lelassulhat, és a virágzás elmaradhat. Természetes élőhelyének megfelelően a lombkoronán átszűrődő fényhez alkalmazkodott.

Nem szárazságtűrő növény, ezért a tenyészidőszakban rendszeres öntözést igényel. A túlzott öntözés azonban gyenge hajtásokat és gyökérrothadást okozhat. Télen 12–15 °C körüli hőmérsékleten tartható, ilyenkor két-három hetente mérsékelt öntözést kaphat. Sok fényt és jó légmozgást igényel.

Tavasszal, ha az éjszakai hőmérséklet tartósan eléri a 10 °C-ot, szabadba helyezhető, de a közvetlen, erős napsütéstől védeni kell. Nyáron rendszeres öntözést igényel; meleg időben akár kétnaponta, szélsőséges hőségben naponta is öntözhető. Ősszel, amikor az éjszakai hőmérséklet 10 °C alá csökken, védett teleltető helyre célszerű visszavinni.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Kimnachia ramulosa subsp. ramulosa a faj tipikus, nagy elterjedési területű alfaja. Hajtásai rendszerint vékonyabbak, mint a subsp. jamaicensis hajtásai, és a fiatal szárak gyakran vörösesek, majd később zöldre változnak. A subsp. jamaicensis ezzel szemben vaskosabb, erősebben pozsgás hajtásokat fejleszt, amelyek nem vörösödnek.

A két alfaj legfontosabb megkülönböztető bélyegei:

Bélyeg	Kimnachia ramulosa subsp. ramulosa	Kimnachia ramulosa subsp. jamaicensis
Elterjedés	Mexikó déli részétől Közép-Amerikán át Dél-Amerika trópusi területeiig	Jamaica ; korábbi kezelésekben Haiti is szerepel
Hajtások	Vékonyabb, kevésbé húsos	Vaskosabb, erősebben pozsgás
Fiatal szárak színeződése	Gyakran vöröses, később zöld	Nem vöröses
Virág	A virágok sárgásfehérek, rózsaszín vagy zöldes árnyalattal	A 2017-es összehasonlító anyag szerint kisebb virágú
Életmód	Epifiton, főként nedves trópusi erdőkben	Epifiton, Jamaica szezonálisan száraz trópusi élőhelyein

A táblázatban szereplő különbségek közül a hajtások vastagsága és vöröses színeződése a legjobban használható vegetatív bélyeg. A 2017-es filogenetikai munkában a Kimnachia ramulosa különböző alakjai közül a ramulosa és az angustissima alakot fényképen is összehasonlították; az utóbbit akkor még formai rangon kezelték.

Taxonómia és filogenetika

A Kimnachia nemzetséget Salvador Arias és Nadja Korotkova 2017-ben állították fel a korábban Pseudorhipsalis ramulosa néven kezelt faj elkülönítésére. A nemzetség létrehozását molekuláris filogenetikai vizsgálat alapozta meg: a szerzők négy kloroplasztisz-régiót vizsgáltak, és a Pseudorhipsalis ramulosa a Pseudorhipsalis többi fajától elkülönülő evolúciós vonalként jelent meg. Ezért a fajt önálló, monotipikus Kimnachia nemzetségbe helyezték.

Az alapfaj neve Cereus ramulosus Salm-Dyck, amelyet Joseph zu Salm-Reifferscheidt-Dyck írt le 1834-ben. A fajt később többek között Rhipsalis, Hariota, Disocactus és Pseudorhipsalis nemzetségben kezelték. A Pseudorhipsalis ramulosa kombinációt Wilhelm Barthlott közölte 1991-ben.

A Kimnachia ramulosa fajon belül Nadja Korotkova, Thomas Borsch és Salvador Arias 2017-ben a subsp. jamaicensis alfajt különítették el. A Caryophyllales.org 2021-es fajszintű ellenőrzőlistája ezt a két alfajt kezeli: a subsp. ramulosa és a subsp. jamaicensis. A Kimnachia ramulosa subsp. ramulosa esetében a Caryophyllales.org szerinti taxonómiai koncepció jelölése: sec. Korotkova & al. (2017).

A 2017-es eredeti tanulmányban az angustissima alakot még Kimnachia ramulosa f. angustissima formaként kezelték, és nem alfajként. A későbbi taxonómiai adatbázisok közül a POWO már subsp. angustissima rangon ismeri el, ezért a különböző adatbázisok jelenlegi kezelése nem teljesen azonos.

Megjegyzés

A Kimnachia ramulosa subsp. ramulosa a faj tipikus alfaja, amelynek elterjedési területe Mexikótól Dél-Amerika trópusi területeiig húzódik. A másik, subsp. jamaicensis alfaj földrajzilag elkülönülten, elsősorban Jamaica területén fordul elő.

A Caryophyllales.org ellenőrzőlistája a Kimnachia ramulosa subsp. ramulosa nevet sec. Korotkova & al. (2017) megjelöléssel kezeli. Ez a taxonómiai koncepció a 2017-es filogenetikai vizsgálaton alapul, amely a korábban Pseudorhipsalis ramulosa néven kezelt növényt önálló Kimnachia nemzetségbe helyezte.

Egyéb

A növényt a termesztésben korábban elsősorban Pseudorhipsalis ramulosa néven ismerték, és ma is gyakran ezen a néven található meg régebbi gyűjteményekben és szakirodalomban. Dísznövényként függőkosarakban nevelhető, és a kereskedelemben időnként Rhipsalis néven is forgalmazzák.

A Kimnachia ramulosa subsp. ramulosa nagy elterjedési területén több, morfológiailag eltérő alakot írtak le. A 2017-es revízió az angustissima alakot még formai rangon tartotta, míg a subsp. jamaicensis alfaji rangot kapott. A későbbi adatbázisokban az angustissima magasabb, alfaji rangon is megjelenik.

Forrás

• Caryophyllales.org – Cactaceae 1 alap ellenőrzőlista
• Korotkova, Borsch & Arias (2017): A phylogenetic framework for the Hylocereeae
• Plants of the World Online – Kimnachia ramulosa
• Plants of the World Online – Kimnachia ramulosa subsp. jamaicensis
• IPNI – Rhipsalis jamaicensis
• World Flora Online – Kimnachia ramulosa
• Spanyol Wikipédia – Kimnachia ramulosa
• Epiphyllum Society of America – Registry of Species and Hybrids

Szerzők

• Szöveg: Faragó Judit, Jokhel Csaba
• Kép: Faragó Judit
• Lektorálta: Papp László